Major Bálint: Tisza-Nagy-Rév község és lakosai történelmi múltja és jelene (Nagyrév, 1867) / 0041-1963
42 A vacsora faladást n vőfély alkalmi varsek mondásával t ljesi*et*B, a vacsora vé aztóvel pedig mindenki tói kásapénzt szedjek tráfás ötletek kiséret.ébben. Kjfél felé a menyasszonyt az akkori elmaradhatatlan szokás szerint vlgs ";tos 3 a>odaírni caeremánlával lefektették, a melyet* mindenki kívánt -ne.tlátni ár, bámulva nézet*. \ vfffély hároj szál égő gyertyát három ujja közé fogva ' ' r.a?aaai! fon* ar*•.'«, az as/* al '-őr. x n • a zrí a -gyri szarban felállott, nií-almi szép versekben szóllott* a násznagyhoz, majd a meiiyasazonyhoz fordult, az* szépon felhívta, agyi* kezét kérte és megfogta, a rnásl/. kesét pedig volt le 'nypajtásai fogtái aug, utánik jött 0 x, azu*án sorba a nők ós a rokonok kéz kéz kezet fogva s ekkóp hosszú láneso* képezve, egymás után jártak tán^oz*forma mosgRsokbrn föl 8 alá kanyarogva mi t a kigyo, duda va^y hegedüsző mellett, közben-k3sben a vőfély az asztalnál több izben megállott'ós al/iami szffp vigságos versekban szélio** a menyasszony múltjáról, jelenéről éa jövőjéről , mely szép alkalmi versektől e^y verset az utőaor szamára emlékül ide iktatok : „Azért minthogy a sziv szivnez vágyakozik íiol e sziv mas azivvel fris am mulatozik Ssiv pedig sziv nélkül lévén siránkozik Azért azen sziv is, szivhez vágyakozik A vígságos czeremónia «tán a vőfély a menyasszony nevében jé éjt ki várit s a menyasszony elment a vőlegényével lefeküdni.A lefekvést megelőzőleg a menyasszony fején lévő szép vlrágkoszorujá* és hajába főnk pántlikákat a vőfélynek átadta, a kl azt a koszorúval együtt e^y kard hegyére feltűzve, azzal vendégek iözé ment , a ho^ már várják ,s a kard hegyén léve kofzorut és pántlikát Ügyes kézmozdulatokkal meghurczolta, a melyekről aztán szép alkalmi verseket szavalt, vépiil a násznagytól verseléssel áldomást kért, erre tust húzatott, akután eltávozott. másnapra minden vetodéí* ismét megjelent a még be nem végzat* lakodalomba, a mely a ré?l Időben rendesen két napig tartott, * menyasszonyt re rel már asszonyfővel kisérték többen a templomba, onn»>n megjőve a nászn^y elébe íöszíntött veie a vőfély, versekben szólva a konytról és a bekötött fejről. Egyben itt megemlitendő az, hory a vőlegény a régi szokás szerint az első najon még az esküvétnél is köznapi asan volt felöltözve, csa* váeacmgatyáb Qa , felsőruhának szűr vagy bunda volt ra.lta, és caak másnap öltözött, ünnapisan , vékony gyolcs ingbe és gatyába, fci napon járták a akkori szokás szerint semmiképen el nem marai et^ menyaa-szony tánczat. , ugy, hogy a mefjyasszonynyal mindenki csa* pénzért táncait, a mikor aztftn almással versenyezve hányt,ák a iénst, & az if;y bejött összeg a menyasszonyé lett. Jelenleg már rövidebben és nem oly czeremóniAval történnek a lakodalmi ünnepélyek , és a lakodalmi mulatsagon kivül vannak másféle t.ánczvigalmri is, min régente nem ismertek elődeink a lakodalmi mulatságon kivitt semmiféle más tAnoavlgalmat. Ezek után felemlitem községünk régi és nostanl állapotát Is. A község jegyzői va^y nótáriusai, mint régen nevezték, a következők voltpk : lblf>-b#n "óth János , itt halt meg, utódai meg ma is Vannak ; 1628-ban kiss Is +ván , itt halt mag ; 1636-ban ^ejes János , Itt halt meg; 1856-ban Földes Imre , innen **isza - kürtre ment; 1861-ben Szabó Lajos, a "Iszába halt ;1665-ben íejtsi* Imro, lemondott, innen Uj-Kécskére ment ; 18C2-ben Szabó Sándor, la kellett neki mondani ; 1886-ban ismét Pejtsik Imra jött vissza rJJ-Kécskéről , lbÖb-ben végkép lemondott és nyugdíjaztatott, több részben jó emiélet hagyott hátra a lakosság iránt viselt jótejeivel, inren CzibakHázára ment és ott halt meg. 18ÍU -tői Frankó György ur a jegyső, a ki mint* nérszerü jstn?®^* emb r, a lakosság közmegelégedésével viszi kivjetmixí* egyzői hivatal ít, s miután most a jegyzői hivatal anynyira meg van >erhelve teendőkkai, hory felsőbb rendeletre egy segódjegysŐi állás lett rendszeres!*ye, azen állás Hrbanovits Antal úrral lett betöltve.
