Major Bálint: Tisza-Nagy-Rév község és lakosai történelmi múltja és jelene (Nagyrév, 1867) / 0041-1963

- 40fcáposztát, szalonnát, »<5t , babot. , borsót, kását, és •ész* afőzelékeket , n főzéshez szükséges edényeket vásároltatott, főző- és kenyérsütő asszonyt fogadott, A karácsonyi ünnepre kalácsott eüttetétt. ás minden héten kétszer hússal főzetett a szegényeknek. Szeknek naponkénti főzésére és egy fteti kenyérsütésre való kiszolgáltatását és felülvigyázáaát. én és feleségem teljesítettük, mely 3zolgál atunk-ár

4 hálás köszönetet tett a nevezett ur. A fentiekben apáink ós anyáink élelmezéséről léván szó, enn^l meg kell emlitani azt is, hogy voltak rájuk oly idők is , hogy szükséget nem lát*rk, ilyenko- vigadunk is, s el lehet róluk mondani, ho,;y nagjgon barátságosak volt*}, egymást jobban szere

i + ók mi;;t utódaik, a kik most ííünk . Kzek után lássuk a földmlvelés ás jószág^artáson kivüli foglalkozácai.pt és egyéb szokásaiké*, Nagyhan foglélhettek elődeink a halnskatt.il, a mely megélhetésüket, mint már jelezve volt, nagyban elősegítette. A "isza folyó szabályozás? és az árvixjártn rétak menteéltése előtt sok szép halat fogtak a ri££Er«''viek, * vélt idő, hogy a bárkákba nem fért és az úgynevezett sápi réten levő kis Tiszába hordták a fogott halakat. Abban az tdőben az arra való emberek majd mind halászattal, reezehalíival és nrgyhálóval halászva, foglalkoztak a0-90-en. A kocsis emberek meg fuvarba Hordták lej tokba, viz közt 8Z eleven halat tél) időben Budapestre, nyári meleg időban pedig a kocsiderékban elhelyezett jég közzé rakva szállították. Az itteni halakkal bő vizeket budpt?\ német emberek birták a földes uraságoktól haszonbérbe. A halástatra nézve a halászok között igen nagy rend volt ; együtt kellet indulni a kirendelt tájra hplászni, este pedig együttesen oda menni viszsza, a honnwn reggel elindultak, a halas bárkákhoz, a hová a megfogott halaké* tőlük bemérve, a bárkába tették. A bemért halakról mindenki rovást kapott, a melyről bizonyos időben mindenei ki lett fizetve a beadott halakért. A fínzfízatésen tul minden enber , ha szépen fogott, vecsornhalat ir. kapott. A hal ászbárká>, a hol e halászok gyülhelye is volt, a bels" sápi réten ez úgynevezett kis sziget alsó végén volt, a mely helyre most már, tekintve annak a helynek nrgyon megváltozott ré állapotát , jeleni ,g nem iinrerne rá az ember, mintho-y az 1375-ban a "isza áttöltése folytán holt "Iszávp lett as említett hely is. A melyről megemlítendő az, hogy afitza áttöltés az tf«»91«ás óta két. itbe- szakadt át é" kivált e későbbi átsjftadás szömyü romlást és ká-t okozott a menftett területeken , a npgyon magasra feltolaló ttxt árvijs a falutól ksletee eső székee magas földre is , a hová fádig soha semminemű árviz fel nem hatolt, több helyen felcsapott. A fentemiitett rend másként is fennálott a halásznép közli*. Volt köaöttük választott halástbiró és kisbíró, volt még választott ^halászi apjui. is, a ha valaki a ferin^alló rend ellen vét«tt., vagy a halakt szidta, káromkodott, azt a biró tanácsos társaival elitélte. Ka alkalommal az egész sereg körben álott ,a kör közepén a halászbiróval, s igy lett a vétkesre az Ítélet kimondva és par vétkest ott azonnpl megcsapták. Ha pedig vaJamely uj h*lász ember lépett s halasi, seregbe, azt szintén a mondott k?K közepén állva, P szokásos czeramóniával a haláazper a halásznép tagjává feladta avatta. üig a férfiak a nagyobb nyári munkákon kivül a halász-ttal foglalkoztak, addig a nők és leánykák a késő őszi és kora tavaszi időszakokban a fonással fogldkoztak, szinte egymással versenyeztek abban, hogy melyik háznál van több és szab- fonrl, a melyet, hogy mindenki láthasson, a kemenczán belől, a eutban, a falon aggatek fel. A gyermekes anyék és nők odahaza va*y a közeli szomszédba összejöttek s f«l éjszakákon át fonogattak, többnyire kerekes rokkákon, napközben va^y est® pedig a férfiak is, a mikor csak tehették, segítettek A fonalat felmotollálnl. A leánykák a fonóházak^oz le átjártak fonni, a hol fonás közbon széren daloltak, a falu legényei szintén elmentek oda társalogni, s némelykor a leányokkal együtt is daloltak , nem lévén ez időben nekik más foglalkozásuk. Az ekkori szokás szerint azután az egyik legény minden leány kötényéről leseperje az oda hullott kendercsepüt és fels óiltott

0 a leányokat ,