Borzasztó Tisza-gát szakadás 1895 (Cibakháza- Tiszaföldvár, 1895) / 0022-1962

- 2 Hej a szilaj ''"isza sok okot adott már Arra, hogy megírják, mily dühös a vizár. Sok ezer családot hagyott fedél nélkül, Hány ezrekkel ismét többet kenyér nélkül. Akarunk daczolni a viz elemekkel Gátakat emelünk iszonyú erőkkel, Visszatartani azt sok küzdéseinkkel, Használnánk talaját igyekezetünkkel. Hányszor csapott hullám kies vidékünkre, Sok ezer csiládott juttatott Ínségre; Hiába ezeknek keserves kérelme, Nincs , a ki tekintsen ezek könyüire. Sokszor megénekelt. Nagykunság rónája, Neked is remekelt a sok /vad/ vizek árja ; Sok ezer hold földed a viz alatt ála, Ott is sok szegénynek felkopott az álla. ^isza, karcsú ^isza, Hazánk szép folyója, Hej sok régi emlék van már rólad irva. De az a fájdalom, hogy mind szomorúra, A mi szemeinkből a kőnyüt facsarja. t * "isza-Földvár, Czibak, ezen nagyközségek A Tisza bősz árját most kiérezitek. Pedig nagy költséggel gátat emeltetek, Hogy mire virradtok, azt nem reméltétek. Rendbe vagyon minden , azt hittétek mindég, Mett a gátjaitok sok vizet megbir még. Van is jó pásztora , Ottó Sándor neve, ügyes,szorgalmatos , tudománnyal tele. Az a baj , hogy tele a feje veleje, És másra nem hallgat, csak önnön fejére, Most tanul már kése, mikor látja végre, Hogy mennyi kárt okoz az önnön hitsége. Megszólal Czibakon a harang vész hangja, Azt tud+ák hogy +üz van álom-ból riadva, ^isza-Pöldváron is még azon órába , A felriasztott, nép szaladt az utczára. Hol a tüz kérdezték, talán nem a viz jön, Csak nem jön talán ránk ismét a vizözön Eresek a gátak, magas koronájok Körülte örködnek , nem volt még panaszazok. Aludt a főmérnök, aludtak az őrök, Bizalom volt velők ós az volt reményök, Hogy még e?y éjszakát kibir a ^isza-gát, A mi védelmezi Czibakot és Földvárt.