Borzasztó Tisza-gát szakadás 1895 (Cibakháza- Tiszaföldvár, 1895) / 0022-1962

- 3 De nem aludt ám Ajzler, a csendőrcrmester És az őrjáratát kiküldte rendesen, A kik midőn kint a zsilip helyhez értek, Az már borzasztó volt, amit itt szemléltek. Az óriási gát a ^isza völgyében, Már akkor nem csurgott hanem folyt sebtében Visszafordultak hát, a gátőrt keresték, Az őrházban aludt és ott meg is lelték, Es a mint felébredt rögtön jelt is adott, És számitásában nem is csalatkozott, Mert a főmérnök is éppen otthon aludt, A megtörtént bajról 5 is hát hirt kapott. A csendőrök rögtön Földvárra siettek, Főszolgabíróhoz rossz hirrel érkeztek, A ki is azonnal kiugrott ágyából És figyelmeztette Földvárt is a bajról. Megadták a vészjelt , talpra kelt mindenki, Mentek tömegestől a vizet megfogni, De már az akkorra olyan erőt véve, Nem volt erő, a mi megbirt volna vele. Ott termett, mindenki, a ki csak mehetett, Ur, gazdag és jaór a pór, a ki f elkelhet e + t.; Dl nem talált semmit, s nem védekezhe

+ett Mert kire bizva volt, az nem intézkedett. így tétlenül nézték, hogy a viz zuhogott, Husz mé

+er magasból, alá a mint habzott ; Itt minden érző sziv, keservre fakadott, Es a szolgabiró riadót fúvatott. Rögtön menjünk vissza, mentsük meg házunkat, Nem védhetjük már meg ugy sem határunkat ; Mert az a bőszüit viz tör , ront , zuz a mit ér, Jaji annak,kit az útjában utőlér. Elseperte, most már termő földeinket És az azon épült szép épületeket, Ezekbe berakott temérdek kincseket, Nincs ki leirhassa értékét ezeknek. A sok gazdasági szerszámok ott vannak, A mik el nem úsztak árjával a habnak, Ezekre gazdáik reá nem akadnak S mert a rossz emberek , még több kárt okoznak, Bas Géza urnák is gyönyörű tanyáján, wöbb száz mázsa buza hevert a padlásán; Hajducska, gazdatiszt éltét felajánlván, Fogott munkájához és sikert aratván.