Szabó Sándorné: A martfűi Tisza Cipőgyár története 1941-től 1960-ig (Tiszaföldvár) / 0017-1962

-5IV./ A gyár története 1945-től 1949-ig; az államosításig Az 1944-es esztendőben a martfűi gyár október 7-ig dolgozott. 1944. októberében a Vörös iiadserog közeledtére a hanyatt-homlok menekülő fasiszta német és magyar hadsereggel együtt a gyárat is kiüritették. A katonai parancsnok és az akkori vezetőség az üzem dolgozóinak egy részét, különösen azokat, akik nem a közeli környéken laktak, arra kényszeri tették, hogy Érsekújvárba menjenek. Igymi elköltözött a dolgozók majdnem 100 ^-a. A gyár régi dolgozói közül titokban mindössze 4-5-en maradtak itt Haerzog /?/ mérnök veze+ésével /:12.r/. Céljuk: megakadályozni a visszavonuló németeket abban, hogy felrobbantsák a gyárat. Ezt sikerült is megakadályozni, de a gyér és lakótelep kétszer cserélt gazdát. A német repülőgépek által történt bombázás következtében 2 db kettős csarnoképület ége + t le tele áruval, anyaggal, gépekkel és felszerelt műhelyekkel. A harcok alatt súlyos károk keletkeztek mind az épület, mind a gyári berendezésekben. Az épületből a négy csupasz falnál egyébi nem maradt. A főépület is eléggé súlyosan megrongálódott, mert egy része ennek is leégett. Az elhagyott gyárból a megmaradt értékeket, anyagokat és berendezést a környék beli lakosság hurcolta el. Sulyes károk kele+kez

4ek a cé£ elárusitóhelyeinek és a bennük lévő árukészlet elvesztésével is. Fontos leltári összeállítás szerint a cég háborús kára békebeli pengő-értékben : 32 , 767.929 pengő. Még meg kell állapitani, hogy a háborús események következtében a gyár irattára teljesen tönkrement. A felszabadulás 1945-ben füstölgő romokat, üres, kiégett épületeket talált. Még 1945. év februáriusában, a háború alatt, amikor a németeket kiverték erről a területről, az itt maradt és környékbeli dolgozók egyrxx része fizetés nélkül, ingyen hozzálátott a romok eltakarításához és egyes üzemrészek helyreállításához. Az itt maradt alkalmazottak határozottan értékes munkát végeztek, mert sikerült nekik egy cipőgyártási kért üzembe helyezni, tekintettel arra, hegy abban az időben az áramszolgáltatás még szünetelt, a szükséges villamos energiát egy kölcsönvett gőzgép segítségével fejlesztették. Ez az első üzem még 1945. március elején, a Vörös Hadsereg megszállása idején elkezdte működését. A II. Ukrán Frsnt egyik katonai alakulatával Írásbeli szerződést kötött katonai bakancsok gyártására a Vörös Hadsereg által adott anyagból. A háború befejeztével a katonai bakancsgyártás is befejezést nyert és a gyár polgári termelésre tárt át. Az üzem régi vezetőinek egy része csak a felszabadulás után, 1945. évi májusjuniusában tért vissza, amikor a dolgozók mér üzembe helyezték a gyárat és teljes erővel megkezdték a munkát, a romeltakarítást. Az 1945-ös évben túlnyomó részt romeltakarítási munkák folytak, — számottevő termelés nem volt. Az anyagellátás még nem volt biztositott, a i<»y az üzem területén található hulladékanyagot használták fel az első gyártáshoz. A dolgozók létszáma kb 200 fő volt, a mapi termelés 2-300 pár. Az 1945. évi termelés összesen 35.000 pár. Nagy nehézség volt 8

Z is, hegy a gyár szakmunkásainak nagy része Érsekújváron maradt és elenyésző kis hányada tért vissza Martfűre. így az utánpótlást alföldi munkásokkal kellett pótolni, akikmm eddig még ipari üzemben nem dolgoztak és évek kellettek, hogy átvegyék a szakmát. A szakképzéssel kapcsolatban kell megemlíteni, hogy a vállalatn&k saját alapítású szakiskolája van, amely az 1945/46-«s tanévben kezdte meg működését. A szakiskola 3 éves. Első évben a tanulók megismerkednek a kézi cipőkészitéssel. Második évben a gépi cipőgyártással a szakislala műhelyében. A harmadik évben a gyárban dolgoznak.. Hetenként 2 naP elmélet és 4 nap gyakorlat. Uj szakemberek nevelődnek itt, akik megismerkednek a cipőgyártás minden elméleti és gyakorlati fogalmával, különös tekintet*el a mechanikai cipőgyártásra /:13.:/.-