Szabó Sándorné: A martfűi Tisza Cipőgyár története 1941-től 1960-ig (Tiszaföldvár) / 0017-1962

~6Az 1945-ös évet megelőzően: A CIK^A RT martfűi gyártelepének vezetősége 1944 nyarán elérkezettnek látta az időt, hegy egy régebben elhatározott tervét valóra váltsa: megszervezni egy tanulóott honnal egybekötött szkkiskolát, ahol az Alföld és az ország távolabbi részeinek dolgozni és tanulni szerető ifjúsága elhelyezést nyer. Ebből a célból a vállalat vezetősége a Kultuszminiszter kiküldöttjével tárgyalt és a megbeszélések alapján Haraszti Pál Ssszeállitotta az iskola szervezeti szabályzatát. 1944 szeptemberében a szakiskola megnyitotta kapuit, melyet rövid időn belül be is zárt a háború következtében. ' Az iskola* a hadműveletek során elszenvedett károk miatt szeraeru képet mutatott. A tanulóetthen felszerelése szinte majdnem teljes mértékben megsemmisült, a gyári műhelyek nagy része romokban hevert

tm mindent újból kellett kezdeni. A gyár vezetősége 1945. augusztusában illetékes minisztérium kiküldöttjének jelenlétében újból tárgyalt az iskola felállításáról. Az igazgatói t««ndők ellátásával ismert Haraszti Pált bizták meg, aki nyomban hozzáfogott az iskola újjászervezéséhez. Az országban egészen egyedülálló iskolatipust képviselt ez a szakiskola, amelyet a gyárban "munkaiskola" néven emlegettek. Valóban a munka iskolája ez, mert feladata elsősorban az ifjúság munkára nevelése. Célja: müveit és képzett szakmunkást, testben és lélekben értelmes, öntudatos munkatársak és a kemmunista embertipus kinevelése. A tanulók fizetést is kapnak, de a vállalat gondoskodik a tanulók egészséges elhelyezéséről is. Az iskola növendékei állandó orvosi felügyelet alatt állanak, az étkezdében pedig bőséges és rendszeres étkezésben részesülnek. Szabadidejükben sportolnak, művelődnek. a/ A munkások helyzetének alakulás

a létszám A létszám a következőképpen alakult: 1945-ben . 200 fő 1946-ban. . 350 " 1947-ben.... . 503 " 194»-ban..... 715 " 1949-ben «66 " Fokoza+os ú és állandó emelkedés mutatható ki. 1945 márciusában a romeltakarítást 12 munkás kezdte meg. Amikor a gyártás megindult, már az alkalmazottak létszáma kb. 50 és év végére elérte a 200 főt, 1946-ban a létszám tovább növekedett. A szakiskola is ujabb évfolyamot vett. fel. Ebben az időben az alkalmazottak ellátása volt a legnehezebb probléma. Mivel a 46-os év első felére az állandóan súlyosbodó infláció nyomja rá bélyegét. A szerződésben megkitött bérek nem voltak elegendőek a munkásság szükségleteinek kielégítésére, ezért az Üzemi Bizottság és az akkori Magyar Kommunista Párt segítségével az infláció terheinek csökkenése érdekében a pénzbeli javadalmazás mellett rátértek a természetbeni javadalmazásra. Egy év alatt minden egyes alkalmazott 2 rend ruhát, 2 db inget, 2 db alsónadrágot., 2 db harisnyát, 2 pár lábbelit kapott, nemcsak saját, hanem családja részére is. Ezen felül ingyenes élelmezést és tüzelőt kaptak, de még igy is sok nélkülözésnek voltak kitéve. Az infláció ideje alatt minden tevékenység a gyár üzemben tartására, valamint az alkalmazottak életlehetőségeinek biztosítására irányult. Ezen igyekeze+et siker koronázta, mert az alkalmazottak viszonylag jobb körülmények között vészelték át az inflációt, mint már vállalatok alkalmazottai.