Pusztai Gabriella szerk.: Jeles kunszentmártoniak (Tiszazugi Füzetek 9. Kunszentmárton, 2006)

Kovács Károly (1914-1978) cukrász, fafaragó Kunszentmártonban született, s a tíz gyermek közül a kilencedik volt a „kisemmizett" paraszti családban. Apjának nem volt tanult mestersége, de mint ezermester mindent meg tudott csinálni. Főleg famunkával szeretett foglalkozni. Kovács Károly életének történetét 1966-tól írta meg 403 szakaszból álló versében. Versei, elbeszélései, faszobrai átélt élményből táplálkoznak. Alkotásaiban megelevenedik előttünk a gyermek és felnőtt életének mindennapjait meghatározó esemény, cselekedet, amelyek megjelenítése nemcsak kortársai, hanem a későbbi generációk számára is keresztmetszetét adja a 20. század társadalmának, a vagyontalan családokban uralkodó szemléletnek. Házuk tapasztásához a téglagyárból hozott sárgaföld formázgatásával kezdődött és bontakozott ki tehetsége, amelyre ha felfigyeltek volna tanítói, bizonyára nem a finom és csodálatosan díszített tortáiról emlegetnék ma is Kunszentmártonban. Kovács Károly a cukrászmesterséget is kiválóan művelte, szerette. Az irodalom és a képzőművészet, elsősorban szobrászat iránti érdeklődése időről-időre erőteljesen tört fel. Szabadidejét a tollforgatás és a véső vagy a bicskával való faragás töltötte ki. Megírta a cukrászat helyi történetét, emléket állítva ezzel mestereinek. Az 1930-as, gazdaságilag nehéz években kerékpárral vagy gyalogosan járta az országot, munkát keresve. Nyitott szemmel járt. Érzékenyen reagált a társadalmi igazságtalanságokra. Faszobrai pl. Munkanélküli, Kéregető koldus, Első világháborús hadirokkant, Anyjába kapaszkodó gyermek stb. mozdulatai, arcformálása igazak, megindítóan tükrözik az érzelmeket. Alkotásaiból számos darabot a kunszentmártoni Helytörténeti Gyűjteménynek ajándékozott. 1976-tól haláláig részt vett a tiszakürti alkotótáborokban, ahol szakmai tapasztalatával, elméleti ismereteinek átadásával önzetlen segítője volt fafaragó társainak. Alkotásait számtalan kiállításon ismerhették meg. A megyei fafaragó és népművészeti pályázatokon többször nyert díjat. Élettörténetét megörökítő írását megyei helytörténeti-néprajzi pályázaton szintén díjazásban részesítették. Kovács Károly életének utolsó harmadában külön élt feleségétől és két gyermekétől. Nyugdíjasként Cserkeszőlőben talált otthonra. 1978-ban halt meg. Az Alsó temetőben a tiszakürti alkotótábor fafaragói által készített kopjafa vigyázza sírját.