Pusztai Gabriella szerk.: Jeles kunszentmártoniak (Tiszazugi Füzetek 9. Kunszentmárton, 2006)

Kuna Pál András (1866-1934) országgyűlési képviselő Kunszentmártonban született 1866-ban, édesapja Kuna Pál gazdálkodó volt. Hat elemi iskolát végzett, majd önálló gazdálkodásba kezdett apai örökségén. Feleségével Benke Ilonával nyolc gyermeket neveltek fel. Kunszentmárton egyházi, kulturális és gazdasági életében tevékenykedett községi képviselőként. Megalapította a Katholikus Kört. 1886-ban tényleges katonai szolgálatra vonult be a 68. gyalogezredhez. Három év múlva szerelt le tizedesi rendfokozattal. Tagja lett a Katolikus Népszövetségnek. A szövetkezeti mozgalom fejlesztése érdekében több szövetkezetet alapított. A helyi újságokban gyakran emelt szót a falusi nép érdekében. 1916-ban katonai szolgálatra vonult Prágába, onnan Orosz-Lengyelországba került mint a 68. gyalogezred káplára. A Magyar Gazdaszövetség alelnökeként és a vármegye törvényhatósági bizottságának tagjaként dolgozott a közügyek intézésében. 1918-ban részt vett az Országos Földműves Párt megalakításában, amelynek alelnökévé választották. A kommün alatt, amikor Kunszentmártonban semmilyen kukoricatermés nem volt, a Dunántúlon talált egy uradalmat, ahová idénymunkásokat kerestek. Több száz embert toborzott erre a munkára és ennek eredményeként néhány vagon kukoricát városunkba szállítottak. Népszerűségét ezzel alapozta meg politikai pályáján. 1919-ben gyalogosan ment Szegedre védelmet kérni a román megszálló csapatok túlkapásai ellen. A proletárdiktatúra bukása után szorgalmazta a Kisgazdapárt megalakulását, melynek alelnöke lett. 1920-ban pártja a kunszentmártoni kerület nemzetgyűlési képviselőjének jelölte, majd csatlakozott a Bethlen-féle Nemzeti Egység Párthoz. 1934-ben bekövetkezett haláláig még két ízben választották meg a kerület képviselőjévé. Képviselőként a kivándorlási, közegészségügyi és munkásügyi bizottságokban kapott megbízást. 1922-ben és 1926-ban is egyhangúlag választották a kerület egységpárti képviselőjévé. Választói becsületes kisgazdának ismerték. Ellenfelei az 193l-es országgyűlési-képviselő választásokon panasziratot nyújtottak be ellene, és új választás elrendelését kérték. Ebben az időszakban születtek az ún. kortesnóták is, de az országosan ismert írók, költők is írtak róla. Köztük Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, Móra Ferenc. A vádak tisztázása után, még három évig tevékenykedett az országgyűlésben. 1934. január 12-én halt meg Kunszentmártonban. Forrás OROSZLÁNY Gábor (szerk.) 1930. Nagykun városok 1920-1930. Karcag. 115. o. Dr. SCHEFTSIK György (szerk.) 1935. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye múltja és jelene. Pécs. 109. o. Kunszentmártoni Híradó 1920. június 20. III. évf. 24-25. sz. l.o. 1934. január 15. XVII. évf. 2. sz. l.o. Internet 2006.11.03. www.ogyk.hu