Barna Mária - Pusztai Gabriella szerk.: Öltözködési műhelytitkok (Tiszazugi Füzetek 7. Kunszentmárton, 2003)

Szabó István: Adalékok a szűcsmesterség történetéhez

gyiek is részt vettek - rohamléptekben fejlődött. Művelés alá fogták a határt, templomot építettek, s fellendült a kisipar is. A „... Mester Emberek több helyről jövének hozzájok, a kézmű ipar és a föld munkája már a legjobb lábon álltak: mivel mindenféle Mester Emberek már az 1763dik Esztendőben huszonnyolcan voltak kik és az akkori Elöljárók közre munkálkodása által, hogy a Helység annál felvirágzób légyen - köz- megegyezéssel Czéh beli privilégiumot váltottak - Felsiges Mária Terézia Királynő Uralkodása alatt 1765-dik esztendőben. Voltak pedig a helybéli váltók hat üzletű Mester Emberek; úgymint: Tsizmadia, Szabó, Szűts, Takáts, Kováts, Lakatosok öszvesen 28-an. A benszülötteken kívül pedig 24-en voltak vidékiek és így az Czéh öszves egyesült Czéh váltók voltak mindössze 52-en, kik a Váltsághoz fizetéssel járultak..."' Az iparosok lélekszáma feltűnően magas egy olyan lakatlannak leírt pusztaterületen, ahol a megváltakozáskor 155 gazda él családjával együtt, s majdhogynem pontosan a céhprivilégium váltásakor, vagyis 1766-ban 109 redemptus gazdát, 90 irredemptust és 6 inquillinust regisztrálnak. A magunk részéről ezt úgy magyarázzuk, hogy egy lakatlan vagy nagyon ritkásan lakott, pusztának minősített és minősülő terület az, amit egy korábban fejlett mezőgazdaságot folytató homogénnek tekinthető közösség, a jászapáti kirajzók birtokba vesznek. A telepesek nemcsak értenek a gazdálkodás valamennyi ágához, de többnyire vagyon felett is rendelkeznek, sőt kifejezetten tehetősek (például Radies István, Jászapátiban kisbíró, a Dósa család a redempcióban tekintélyes, 113 Ftnyi összeggel vesz részt). S mivel értékeik, vagyonuk főként a jószágállomány - mivel ezt a legkönnyebb egy útra magukkal vinni -, azok számára teremtenek elsősorban életteret, hiszen a jószág látta el őket a megtelepedés kezdetén élelemmel, a jószágból nyert gyapjú, bőr, toll adták a meginduláshoz szükséges alapanyagokat, amiből fonál, párna, csizma, ködmön, suba készülhetett. S mivel mindössze néhány család vállalkozott csak az új, bizonytalan kimenetelű életre, az sem volt közömbös, hogy miközben a birtokba vett teljes földterületet, vagyis az egész kun3 Turcsányi István: A szűcsmesterség Kunszentmártonban. Kézirat. DAMHA: 812-71. 7-8. p „Molnár Rafael szűts legény vándor könyve 1857."