Tiszaföldvári Hírlap, 1994 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1994-02-01 / 2. szám
TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 3 KUTYAVILÁG Hogy jól nevelt és engedelmes kutyánk legyen A kutya meg tudja értetni magát. Az embernél kifinomultabb a szaglása és a hallása, viszont beszédkészség, szavak nem állnak rendelkezésére. A tanulás, az idomítás során a kutya és gazdája mind erősebb kapcsolatra, megértére talál. Meg kell értenünk néhány betartandó szabályt. Ne meredjünk tágra nyitott tekintettel a kutya szemébe. Ez részére fenyegetés, kutyanyelven: felszólítás a támadásra. Reagálása szőrborzolás, Kihegyezés, behúzott farok, hátratartott fülek és kilátszódó fogak. Félelmében gondolkodás nélkül támad. A felemelt karra pedig - különösen az őrző-védő kutya - azonnal támad. Ezzel szemben a kutya számtalanszor nem azért ugat, hogy támadási szándékát jelezze. Ugatásával pl. azt is tudtunkra adhatja, örül, hogy végre kiszabadulhat a napi bezártságból. Természetes helyzetben nem jelent támadási szándékot az emberre ugrálás sem, hanem az eb életkedvének és játékosságának megnyilatkozása. Ha hú társunk enyhén mozgatja az orra hegyét, szimatol: ez nála feszült figyelmet jelent. így veszi észre egy másik kutya feltűnését környezetében. Felismeri állattársa nemét, korát, nagyságát. Szaglóképessége révén olyan illatvilágban él, mely az embereknek szinte felfoghatatlan. Hosszan kilógatott nyelve azt jelenti: melege van. így hűti magát. Ha fájdalmat érez, összegörbfti a hátát. Legalább meg kellene próbálnunk a kutyák világának, élet-megnyilvánulásaiknak jobb megértését. Mert önző emberi jellemvonás mindent emberközpontú szemellenzővel nézni. Kutyáinkat is meg kellene értenünk. Sajnos még mindig nem szűntek meg az ellentétek a kutyások nagy családja és a nem kutyatartók közt. Mindkét fél gyakran vádaskodik, ahelyett, hogy a problémák okát oldanák meg. Lakótelepeken vagy régi bérházak közt járva tapasztalható, hogy sok családban kutyát tartanak. Én is ezek közé tartozom. Sajnos a városi kutyatartásnak országszerte és a fővárosban sincsenek megteremtve a feltételei. Ha már egyszer kutyust vásárolunk, vehetnénk a fáradtságot, hogy eljárjunk vele kutyaiskolába s magunk is többet foglalkozzunk vele, hogy jól nevelt, engedelmes legyen. Ügyelhetnénk, hogy kedvencünk ne a járdán végezze el a dolgát, sáros mancsaival ne ugráljon fel a járókelőkre és ne menjen a gyermekeknek készített homokozóba. Bizony nem a kutyatulajdonosok hibája, hogy kevés az olyan hely, ahova gondtalanul vihetik kutyáikat egészségügyi sétára. Sokan vagyunk, kiknek kilómétereket kellene gyalogolni, vagy buszra szállni ahhoz, hogy kis zöld területet találjunk, ami nem játszótérnek van már kialakítva. Ha mindannyian tíz perces sétával találhatnánk olyan területet, ahova kivihetjük kedvencünket, nagymértékben csökkennének az utcák, közterületek ilyen irányú tisztasági problémái, hisz mi is jobban szeretünk tiszta járdán járni. A közlekedési vállalatok - a fővárosban a BKV - adhatnának ki valamely kedvezményes bérletet, amellyel kutyáinkat szállíthatnánk. Leginkább azokat érintené, kiknek ez a munkájukhoz is szükséges. Végül egy gyakorlati tanács! Tapasztalható, hogy kutya-nélküli szülők, amikor gyermekeikkel sétálva az utcán észrevesznek egy látszólag kedves kutyát, hirtelen azt mondják: - szaladj kisfiam és simogasd meg! - Ezt sohase tegyék! Először mindig beszéljék meg az állat gazdájával, kérdezzék meg tőle, hogy eltűri-e a kutya az idegen közeledését? Csak azután engedjék meg gyermeküknek, hogy hozzányúljon az éppen akkor először látott kutyához. Ilyen gesztusokkal, személyes megszólításokkal, egymás iránti jóakarattal mind rokonszenvesebb kapcsolat alakulhat ki a kutyások és kutya nélküliek között. A kölcsönös megismerés és megértés mindenkinek hasznára válhat. Dér Zoltán JÁTÉKOS DÉLUTÁNOK A KÖNYVTÁRBAN Az Ószőlói Fiókkönyvtárban minden csütörtökön 14 órától foglalkozás jellegű, játékos délutánra várjuk a gyerekeket. A rendezvénysorozat 1993. október 7-én kezdődött és kezdetben 16-17 gyereket is becsalogatott a könyvtárba. Ma már egy 10-11 fős állandó csoportunk van. Ezek a gyerekek az első foglalkozás óta rendszeresen járnak, megszokottá vált számukra ez a program. Egyre több alkotás kerül ki a kezükből. Karkötők hímzőfonalból, apró ékszerek kerámiagyurmából, babaházak dobozból, kabalák textilből és még sokféle ötletes játék, ajándék. A gyerekek legtöbbször már önállóan, illetve egymást segítve, biztatva alkotnak, miközben a kölcsönzés is folyamatos. Sokat segített - főleg eleinte - Némethné Fodor Ilona, mert amíg én a gyerekek között voltam, addig 6 bonyolította a kölcsönzést. A foglalkozások a téli szünetben is folytak, a gyerekek lázasan készülődtek a könyvtárban is a karácsonyra. Hogy minél színesebbé varázsolhassuk a 23-i foglalkozást, fenyőfát is vettünk. Pár pillanatot meg is örökítettem, így emlék is maradt erről az időszakról. Ez a legemlékezetesebb délután a számomra. A gyerekek három órakor feldíszítették a fát, gyertyát gyújtottunk, verseket olvastunk fel. A nagyobb gyerekek az iskolában előadott betlehemi játék tartalmát elmesélték és saját szórakoztatásunkra el is játszottuk. A hátralévő időben társasjátékoztunk. A januári foglalkozásokon farsangi álarcokat és egyéb papírfigurákat készítettek a gyerekek. Mindig van és remélem lesz is számos új ötlet, hogy ne váljanak unalmassá ezek a csütörtök délutánok. Szeretettel várok továbbra is mindenkit minden csütörtökön délután két órától. Bajkai Diána könyvtáros
