Tiszaföldvári Hírlap, 1994 (2. évfolyam, 2-12. szám)

1994-12-01 / 12. szám

TISZAFÖLDVÁRI HÍRIAP A gimnázium tanárai közül négyen vállaltak közszerep­lést a helyi önkormányzatban. Kocsis Emília a tanítás, az egyetemi tanulmányok, az új szakképzés beindítása mellett tette mindezt. T.H.: Számodra a közélet nem volt teljesen új. A vál­tozások után az MSZP tagjaként folytattad. Hogyan reagált Tiszaföldvár lakossága a politikai élet gyöke­res változásaira? K.E.: Nagy nekibuzdulással, romantikus elemekkel tar­kítva, de meglehetősen szűk körben indult 88-89-ben a szerveződés. Az első egyesület a TPT sajnálatomra eléggé belterjes maradt, nem tudott elegendő embert megmozgatni, egy szűk értelmiségi csoport éltette. T.H.: A közéletben szereplők száma most sem túl nagy. K.E.: Nincsenek illúzióim, tudom nagyon jól azt, hogy nem él mindenki közéletet, a rendszerváltozással nem nő automatikusan az aktív közéleti szereplést vállalók száma. A helyi arány viszont nagyon alacsony volt. Ettől több embert mozgathatott volna az egyesület, ha az ér­telmiségi csoport jobban engedte volna magához az ér­deklődőket. A pártok szerveződésénél már élesebb összeütközé­seket kellett megélni, de ez kikerülhetetlen volt. Kicsit sajátos volt ez abban, hogy furcsa szövetségek jöttek létre és szomorú azért, mert az ütközések színtere az önkormányzat lett. T.H.: Milyen alapon szerveződtek a pártok? K.E.: Társadalmilag meghatározott csak két párt volt, az MSZP és a Kisgazda Párt. Előbbibe azok a volt MSZMP tagok kerültek, akiket reformkommunistaként emleget­tek, utóbbiba azok az emberek, akiknek volt kisgazda múltjuk politikai értelemben, vagy a család múltbeli va­gyona, tulajdona alapján voltak elkötelezettek. A többi párt alakulásánál én elég nagy esetlegességet látok, a személyes kapcsolódások mellett az előző rendszer el­len szerveződtek. De országosan is kialakulatlan a párt­struktúra, pártokon kívüli politizálás lehetősége pedig esélytelen. T.H.: Az MSZP és a Kisgazda Párt 90-ben elmaradt az eredményekkel. K.E.: Én ezt nem így láttam, szerintem az MSZP az előző választáson a vártnál jobban szerepelt. Helyileg négy képviselővel elfogadható számban voltunk jelen az önkormányzatban. Lehetett volna egy ellenzéki önkor­mányzat MSZP-SZDSZ-TPT koalícióval, ennek megvolt a számszerű lehetősége. A helyi furcsa koalíciót egy egészen sarkított rendszerváltási igény hozta össze és működtette az ismert eredménnyel. Ezen túllépve, ha országosan vizsgálom nem látom a lehetőségét annak, hogy szuverén önkormányzatok működhessenek. Min­dig ki vannak szolgáltatva a mindenkori kormányha­talomnak és parlamenti hatalomnak, tehát nem igazán szerencsés egy helyi ellenzéki önkormányzat. T.H.: Hogyan működött a helyi tetsület? K.E.: A legfontosabb kérdés az, hogy ki legyen a polgár­mester. Nem név szerint, hanem ki az a személy, aki al­kalmas lehet erre, aki ezt a közszolgálatot legeredmé­nyesebben elláthatja. Most is ezen lehet a kemény ütkö­zés, bár a közvetlen választással talán elkerülhető az érdekcsoportok harca. Sok múlik a polgármesteren, ed­dig is erős hatalom volt és sajnos körötte csak többnyire dekoráció a testület. Ennek nem így kell működnie. T.H.: Mert hogyan működött ez a testület? K.E.: Ezt már kielemezték a többiek, inkább arról tudnék beszélni én hogyan éreztem magam. Sajátos volt a hely­zetem, MSZP listáról bekerülve első perctől, tehát az alakuló ülésen már a sor végére kerültem, de felvál­laltam, hogy én egy más értékrend hordozójaként va­gyok jelen, a kisemberek érdekeinek képviseletében. Amatőr voltam, nem megfertőzve a hatalom, vagy annak közelsége által. Ami nagyon hiányzott, hogy nem volt tervszerű munka, nem volt rövid, vagy hosszabb távú elképzelés. T.H.: A szakmádnak megfelelő területen bizottsági elnökként kezdted a munkát. K.E.: Örültem ennek és hittem abban, hogy a székfog­laló és a kezdeti indulatok oldalra kerülnek és a szak­értelemre építve folyik majd a munka. Mindaddig tudtam ezt vállalni, amíg egyértelművé vált, hogy szakmai kér­déseket is prekoncepcióval közelítettek meg. Ez a böl­csödé megszüntetésének ügye volt, ami "állatorvosi ló­ként" szerepelt az önkormányzat történetében. T.H.: A szociális gondok azóta csak nőttek. K.E.: Ez igaz, hiszen a helyi munkalehetőségek kötődtek a TSZ-hez, ami nem képes stabilizálni helyzetét. A kör­nyező gyárak és üzemek is csökkentették létszámaikat. Sajnos helyileg sem létezik szociális intézmény­­rendszer. Vannak nagyon tisztességes szociális terü­leten dolgozó emberek, akik ebben a munkában és óri­ási felelősségben a terhek alatt lassan megrokkanni lát­szanak, Hosszabb távon ez nem megoldás. Én úgy gon­dolom a szociális problémák megoldásában kötelessége az államnak nagyon segíteni. Európa legnagyobb adóját beszedő állam vagyunk, ebből ne csak könyöradomá­­nyokra jusson. Stabil gazdaságot, munkahelyeket kell teremteni és aztán lehet hatékony' szociális ellátást szervezni. T.H.: A gazdaság függvénye a kultúra is. Egy gon­dolkodó ember igényli a szellem fórumát, a tartalmas közösségi életet lakóhelyén. K.E.: Most a kultúra apálya van. Ez reményem szerint időleges állapot, el fog múlni. A köznek nincs pénze, a magántőke a gyarapításra törekszik, de ezt át kell vészelni. T.H.: Az átvészelés persze nem jelent teljes pasz­­szivitást. A közösségi élet fórumára van igény. K.E.: Nem csupán a politika létezik, más területen is mo­zog, változik minden. Engem is leköt a munkám, de ez nem jelenti azt, hogy ne lásson túl az ember a saját por­táján. T.H.: Köszönöm a beszélgetést. TH EXKLUZÍV A sorozat két utolsó beszélgetése következik, és éppen decemberben jár le a változások utáni első képviselőtestület mandátuma.

Next

/
Oldalképek
Tartalom