Tiszaföldvári Hírlap, 1994 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1994-12-01 / 12. szám
TISZAFÖLDVÁRI HÍRIAP A gimnázium tanárai közül négyen vállaltak közszereplést a helyi önkormányzatban. Kocsis Emília a tanítás, az egyetemi tanulmányok, az új szakképzés beindítása mellett tette mindezt. T.H.: Számodra a közélet nem volt teljesen új. A változások után az MSZP tagjaként folytattad. Hogyan reagált Tiszaföldvár lakossága a politikai élet gyökeres változásaira? K.E.: Nagy nekibuzdulással, romantikus elemekkel tarkítva, de meglehetősen szűk körben indult 88-89-ben a szerveződés. Az első egyesület a TPT sajnálatomra eléggé belterjes maradt, nem tudott elegendő embert megmozgatni, egy szűk értelmiségi csoport éltette. T.H.: A közéletben szereplők száma most sem túl nagy. K.E.: Nincsenek illúzióim, tudom nagyon jól azt, hogy nem él mindenki közéletet, a rendszerváltozással nem nő automatikusan az aktív közéleti szereplést vállalók száma. A helyi arány viszont nagyon alacsony volt. Ettől több embert mozgathatott volna az egyesület, ha az értelmiségi csoport jobban engedte volna magához az érdeklődőket. A pártok szerveződésénél már élesebb összeütközéseket kellett megélni, de ez kikerülhetetlen volt. Kicsit sajátos volt ez abban, hogy furcsa szövetségek jöttek létre és szomorú azért, mert az ütközések színtere az önkormányzat lett. T.H.: Milyen alapon szerveződtek a pártok? K.E.: Társadalmilag meghatározott csak két párt volt, az MSZP és a Kisgazda Párt. Előbbibe azok a volt MSZMP tagok kerültek, akiket reformkommunistaként emlegettek, utóbbiba azok az emberek, akiknek volt kisgazda múltjuk politikai értelemben, vagy a család múltbeli vagyona, tulajdona alapján voltak elkötelezettek. A többi párt alakulásánál én elég nagy esetlegességet látok, a személyes kapcsolódások mellett az előző rendszer ellen szerveződtek. De országosan is kialakulatlan a pártstruktúra, pártokon kívüli politizálás lehetősége pedig esélytelen. T.H.: Az MSZP és a Kisgazda Párt 90-ben elmaradt az eredményekkel. K.E.: Én ezt nem így láttam, szerintem az MSZP az előző választáson a vártnál jobban szerepelt. Helyileg négy képviselővel elfogadható számban voltunk jelen az önkormányzatban. Lehetett volna egy ellenzéki önkormányzat MSZP-SZDSZ-TPT koalícióval, ennek megvolt a számszerű lehetősége. A helyi furcsa koalíciót egy egészen sarkított rendszerváltási igény hozta össze és működtette az ismert eredménnyel. Ezen túllépve, ha országosan vizsgálom nem látom a lehetőségét annak, hogy szuverén önkormányzatok működhessenek. Mindig ki vannak szolgáltatva a mindenkori kormányhatalomnak és parlamenti hatalomnak, tehát nem igazán szerencsés egy helyi ellenzéki önkormányzat. T.H.: Hogyan működött a helyi tetsület? K.E.: A legfontosabb kérdés az, hogy ki legyen a polgármester. Nem név szerint, hanem ki az a személy, aki alkalmas lehet erre, aki ezt a közszolgálatot legeredményesebben elláthatja. Most is ezen lehet a kemény ütközés, bár a közvetlen választással talán elkerülhető az érdekcsoportok harca. Sok múlik a polgármesteren, eddig is erős hatalom volt és sajnos körötte csak többnyire dekoráció a testület. Ennek nem így kell működnie. T.H.: Mert hogyan működött ez a testület? K.E.: Ezt már kielemezték a többiek, inkább arról tudnék beszélni én hogyan éreztem magam. Sajátos volt a helyzetem, MSZP listáról bekerülve első perctől, tehát az alakuló ülésen már a sor végére kerültem, de felvállaltam, hogy én egy más értékrend hordozójaként vagyok jelen, a kisemberek érdekeinek képviseletében. Amatőr voltam, nem megfertőzve a hatalom, vagy annak közelsége által. Ami nagyon hiányzott, hogy nem volt tervszerű munka, nem volt rövid, vagy hosszabb távú elképzelés. T.H.: A szakmádnak megfelelő területen bizottsági elnökként kezdted a munkát. K.E.: Örültem ennek és hittem abban, hogy a székfoglaló és a kezdeti indulatok oldalra kerülnek és a szakértelemre építve folyik majd a munka. Mindaddig tudtam ezt vállalni, amíg egyértelművé vált, hogy szakmai kérdéseket is prekoncepcióval közelítettek meg. Ez a bölcsödé megszüntetésének ügye volt, ami "állatorvosi lóként" szerepelt az önkormányzat történetében. T.H.: A szociális gondok azóta csak nőttek. K.E.: Ez igaz, hiszen a helyi munkalehetőségek kötődtek a TSZ-hez, ami nem képes stabilizálni helyzetét. A környező gyárak és üzemek is csökkentették létszámaikat. Sajnos helyileg sem létezik szociális intézményrendszer. Vannak nagyon tisztességes szociális területen dolgozó emberek, akik ebben a munkában és óriási felelősségben a terhek alatt lassan megrokkanni látszanak, Hosszabb távon ez nem megoldás. Én úgy gondolom a szociális problémák megoldásában kötelessége az államnak nagyon segíteni. Európa legnagyobb adóját beszedő állam vagyunk, ebből ne csak könyöradományokra jusson. Stabil gazdaságot, munkahelyeket kell teremteni és aztán lehet hatékony' szociális ellátást szervezni. T.H.: A gazdaság függvénye a kultúra is. Egy gondolkodó ember igényli a szellem fórumát, a tartalmas közösségi életet lakóhelyén. K.E.: Most a kultúra apálya van. Ez reményem szerint időleges állapot, el fog múlni. A köznek nincs pénze, a magántőke a gyarapításra törekszik, de ezt át kell vészelni. T.H.: Az átvészelés persze nem jelent teljes paszszivitást. A közösségi élet fórumára van igény. K.E.: Nem csupán a politika létezik, más területen is mozog, változik minden. Engem is leköt a munkám, de ez nem jelenti azt, hogy ne lásson túl az ember a saját portáján. T.H.: Köszönöm a beszélgetést. TH EXKLUZÍV A sorozat két utolsó beszélgetése következik, és éppen decemberben jár le a változások utáni első képviselőtestület mandátuma.
