Tiszaföldvári Hírlap, 1994 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1994-12-01 / 12. szám
TISZAFÖLDVÁR] HÍRLAP 3 Egyéni körzetből az egyetlen civil szerveződés jelöltjeként jutott a testületbe Petraskó Tamás. T.H.: Az eddig közölt 18 beszélgetés során a másik szerepben voltál, most viszont te értékeled a négy évet. P.T.: A részletes értékeléshez talán a teljes újság szűk lenne, így biztosan sok terület érinthetetlen. Az én véleményem egy a sok közül, és igyekszem úgy fogalmazni, hogy ne sértsen személyeket. Mivel az egyértelmű dolgokat szeretem, én nem vagyok elkötelezettje senkinek, konkrétan fogalmazhatok. Aki most indul a választásokon nem kell új programot alkotnia, hiszen a 90-es ígéretek zöme ma is aktuális. T.H.: Talán túlzó volt a lista. P.T.: Természetes a teljességre törekvés, itt inkább a megvalósítással maradt adós az önkormányzat. Azt is látni kell, hogy kevés volt az igyekezet, az ötlet, a javaslat, hiszen döntéshelyzetbe nem mi voltunk. A négy év üléseinek jegyzőkönyveiben tetten érhető ki, mikor és mit mondott, ezért nem is érdemes bizonygatni az ellenkezőjét. A felállás adott volt, változtatásra csak előtte volt mód, de azt elszalasztottá a TPT. T.H.: A választások első fordulójára gondolsz? P.T.: Az a fránya hatalom már ott kellően elvette a józan ítélőképességet. Olyan magabiztos lett a csapat, hogy egyedül akart meghatározó lenni. A koalíciós tárgyalásokat eltaktikázva, a lehetséges partnereket nem egyenrangúan kezelve jutottunk a többségből a kisebbségi, ellenzéki szerepbe. Egy SZDSZ-TPT működő koalíció eredményes önkormányzati munkát ígért. Igaz ebbe a képbe Marosfalvi Ernő diktátori egyénisége sehogyan sem fért volna bele. T.H.: Ezek mintha a sértődöttség szavai lennének. P.T.: A történelem attól szép, hogy nincsen benne HA! Elemezni viszont lehet és kell, mert úgy tanul az ember. A TPT csodálatos programot fogalmazott meg, de a remek elméleti szakemberek a gyakorlatban csődöt mondtak. A sajátos egyéni-baráti kapcsolatok sem használtak, így elsorvadt az egyesület. Kevés olyan közéleti szereplést vállaló van, aki ne fordult volna meg az egyesületben, vagy annak rendezvényein. A progamot vinni kellett volna tovább a választási kudarc után is., de már nem volt kikkel. Most is hiányzik egy ilyen fórum, ezt sokan megfogalmazták már. T.H.: A viták, véleménycserék színterére gondolsz? P.T.: A világ így működik, meg kell ismerni egymás nézeteit ahhoz, hogy a közösség számára hasznosan tevékenykedhessünk. így aztán a testületi üléseken folyt az adok-kapok és közben háttérbe szorult a köz szolgálata. Majmoltuk a nagypolitikát és néha még azt is hittük, hogy így kell csinálni. A polgármester széket és hatalmat kapott ígéreteiért. Amikor beleült sorra és tervezetten ejtette ki addigi támogatóit a kosárból és emelkedett feljebb. Nem lett alpolgármester, más lett a jegyző stb. Két év kellett ahhoz, hogy nyíltan szembe merjenek fordulni vele, önfejű és diktatórikus vezetési módszereit megtagadva. Mert amíg csupán azt hirdette Marosfalvi Ernő, hogy az MSZMP-t és az MSZP-t kell szétverni, addig remek demokrata volt, de amikor az SZDSZ, majd az MDF sorait is megtépázta az már kevésbé illett a képbe. Ügyesen húzgálva a szálakat hatalmon tudott maradni és számára ez volt a lényeg. A település haladt előre, de arról kevésbé szól a fáma, hogy mennyi mindentől maradt le, hány kezdeményezést söpört le a polgármester. Európai delegációk, német kapcsolatok, külföldi és hazai befektetők fordultak el, de számos helyi vállalkozó is máshol fektetett be. Aztán változott a világ, és az a Marosfalvi, aki beteges kirohanásaival hirdette elzárkózását az MSZP-től le merte írni, hogy ő már egy évvel ezelőtt megjósolta Horn Gyula győzelmét. Többször megkövette az MSZP-t, majd nem találva megbocsátó társra újból összekuszálta az SZDSZ-t, akik pajzsra emelve ismét jelölték és listájuk élére tették. Ez már több, mint elgondolkodtató. Hogyan lehetett volna ilyen légkörben alkotó az önkormányzat, vagy eredményes annak semmibe vett ellenzéke?! T.H.: Tiszaföldvár tényleg fejlődött a négy év alatt. P.T.: Magam is ezt mondtam az előbb, de nem hiszem, hogy csak ezt kell szajkózni. Utolsó ülésünkön is az volt a polgármester sérelme, hogy nem kapott kellő éljenzést a várossá nyilvánításért. A végén kiderülhet, hogy minden csak általa létezett. Persze így egyik sem igaz, hiszem számos siker, eredmény jelzi, hogy vezetésével komoly munka is folyt, ám ehhez még társként sem engedte a képviselőket. Igaz az apparátus sem járt jobban, de az már mélyebb probléma. Miért nincs telefonunk, esztétikus főutcánk, kerékpártúnk? Mi az oka a strandfejlesztés lesöprésének, ami százmilliós tőkéket és több száz kapcsolódó munkahelyet jelentett volna?! Ezek a kérdések az új ciklusban várnak megoldásra, de már egyre nehezebb befektetőt találni bármihez. Tárgyalóképesen eléjük kell menni, ide kell őket hozni. Ehhez viszont kapcsolatteremtésre képes, a változó üzleti világ dolgaiban is járatos vezető, őt segítő magas végzettségű, komoly tudású szakapparátus, és az egészet támogató, többnyire egységes képviselőtestület kell. T.H.: Ezzel teljesen kivonultál a helyi közéletből? P.T.: Ismerek 40-50 olyan embert a városban, aki ezt soha nem tudná megtenni. Én is megtalálom a helyem, de a helyi politikai közszereplés egyelőre megfeküdte a gyomromat. Azt viszont szeretném, ha az új testület új polgármesterrel új lendületet venne, gazdasági és kultúrális nyüzsgést eredményezve Tiszaföldváron. T.H.: Köszönjük a beszélgetést. LABDARÚGÓ VILLÁMTO RN A 1994.12.10-én kerül megrendezésre a Tiszaföldvári Városi Sportcsarnokban. FIFA szabályok szerint 4+1 fős csapatok küzdenek 2x15 percben. A maximálisan nevezhető játékosok száma: 10 fő, jelenleg nem igazolt játékos. Nevezési díj: 1.500 Ft csapatonként. Érdeklődni a Sportcsarnokban hetfőtől-péntekig 7.00-8.00-ig, illetev kedd-péntekig 17.00-19.00-ig.
