Tiszaföldvári Hírlap, 1992 (4. évfolyam, 1-7. szám)
1992-11-01 / 7. szám
2 TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 1992. NOVEMBER Шге cf |M*iir? TÁJÉKOZTATÓ A LAKOSSÁG RÉSZÉRE Jelen gazdasági helyzetben nagyon fontos, ki hova és mire költi a pénzt. így van ez az önkormányzatnál is. Az első és legfontosabb a különböző intézmények kiadásainak biztosítása, azok zavartalanul tudjanak dolgozni, ill. feldataikat maximálisan tudják teljesíteni. Ezután következik a település (a nagyközség) létfontosságú beruházásainak sorbavétele, és ezek közül kiválasztani ami hasznos, régen óhajtja a lakosság a megvalósítását. így került kiválasztásra egy központi orvosi rendelő, egy mini labor - ez már fogad betegeket - a nagy ABC-áruházzal szemben. A következő az úthálózat folytatása aszfaltburkolattal, a kiválasztott Körösi Csorna Sándor utca. Azt nem is kell mondani, télen esős időben ide bemenni lehetetlen volt, ezt mindenki tudja. A munkák elvégzésére az ÚTFORM-BP-i társaság kapott megbízást, készen van, jó munkát végeztek. A költségek az új részre 7, azaz hétmillió Ft+áfa. 1 m2 ára 1200 Ft (’91-ben még 710 Ft volt), a teljes felület 5885 m2. A gyógyszertár előtti rész olyan volt amilyen, ezen rész külön 72 ezer Ft-ba került, és meg lett szüntetve az a csúnya, kellemetlenül rázós temetőhöz bemenő Árvái János úti kockaköves rész. A kő felszedése is komoly pénzbe került. Az út elkészülte után beszélgettem az ottlakókkal, mi a véleményük. Kora tavasszal hallották, talán ki lesz kövezve, ill. aszfaltozva, de akkor hiszik el, ha rajta járnak (mehetnek rajta, igaz lett). Kívánjuk az arra lakóknak mindenkinek, legyen örömük az elkészült szép útban. Az Árvái János úton lakóknak nem kell terepjáró autó a sárban ragadt autót traktorral kihúzatni. A központi rendelő még nincs készen, de azt látni kellett volna, ott mit örökölt az önkormányzat, én láttam, olyan állapotban volt (alig 30 éves). Szándékosan (?) lehetett úgy elkészíteni, ott minden ázott, korhadt volt. Talán egy új épület kevesebbe került volna, de ezt kellett felújítani, rendbehozni. Aki arra jár, nézzen be, már látni, milyen szép munkát végeztek a lelkiismeretes szakemberek. A Rákóczi úti szolgálati lakás szintén meg van mentve, szintén nem ázik, folyik be a mennyezeten keresztül át az eső (láttam a nejlonnal letakart bútorokat) - a Körösi úti rendelőre gondolok. Mire e sorok megjelennek, készen a tető a rendelőn. Folytatom tovább. A Balogh-sarki öreg temető létrejött az önkormányzat és az egyházak közt, ami már régen folyamatban volt. Ezen terület megvétele. Ez a terület önkormányzati tulajdon. Az egyházak a temetőért kapott pénzt a templomaik felújítására fordítják. A református nagytemplom pallózása már készen van, az igen rossz állapotban lévő evangélikus műemléktemplom is újra szép lesz. A munkálatok látványosan most folynak, ez is községünk szép dísze lesz a többi szép templommal együtt. A régi temető rendezése folyamatban, költsége szintén komoly összeg. Az utak karbantartása: a kátyúk néhol olyan mélyek, szinte tengely törőek, ha belemegy az autó. Ezen munkák végzésére vásárolt az önkormányzat megfelelő gépeket, dolgoznak is. A legnagyobb költségű beruházás is jó úton halad, ezt most úgy mondják, „sínen van”, erről is beszámolok talán a következő számban. Kiss Adorján a gazdasági bizottság tagja A magyar szövetkezeti mozgalom átalakulásának és egyben megújulásának napjait éljük. A fogyasztási és a termelő típusú szövetkezetek három és fél milliós tagsága az eddig tapasztaltak szerint ragaszkodik a mozgalomhoz, elkötelezett híve a szövetkezeti gondolatnak, vállalja annak értékeit, s kész cselekedni is a szövetkezeti mozgalom társadalmi-gazdasági tekintélyének megőrzéséért. Ez tükröződött azokban a higgadt, szakszerű és konstruktív tanácskozásoknak, melyek - az új szövetkezeti törvények megszületése után - a civil társadalomban jelentős szerveződéseivé kívántak viszszaformálni a már-már „államosított” magyar szövetkezeteket. A mozgalom nehéz, pusztulással fenyegető időszakot vészelt át. Egyszerre volt eszköze és áldozata a magyar politikai közélet küzdelmeinek, melyek gyakorta formáltak jelképet belőle - a pártállami évtizedek „kolhozjelképét” -, mit sem törődve azzal, hogy a magyar szövetkezeti mozgalom maga is megsínylette azokat az évtizedeket, részben pedig a legnehezebb időszakokban is a demokrácia őrzője maradt, átmentve a civil társadalmi szerveződés csíráit jelenünkbe. A politikai előítéletek és a mesterségesen szított bizalmatlanság kereszttüzében azonban mind egyértelműbbé vált, hogy mind a fogyasztási, mind a termelőszövetkezetek elpusztíthatatlanok, mert több milliós tagság védi őket. A Magyar Köztársaság elnökeként - és magánemberként is - örülök annak, hogy a szövetkezeti tagság józansága szétfoszlatta a politikai lázálmokat és egyben világosan megmutatta: az időtálló értékek átmentésével együtt ragaszkodnak a különböző szövetkezeti formákhoz, célként csak a megújításukat fogadják el, de nem a szétzúzásukat. Őszintén örülök annak is, hogy a fogyasztási szövetkezetek már túljutottak az átmenet nehézségein, és megtalálták - mindinkább megtalálják - helyüket társadalmigazdasági életünkben. Meggyőződésem, hogy a termelőszövetkezetek - ipari és mezőgazdasági szövetkezetek egyaránt - a vagyonnevesítés, a földalap-kijelölés sorsdöntő lépései után ismét elfoglalják azt a helyet a demokratikus Magyarországon, mely múltjuk és jövőjük alapján méltán megilleti őket. Kívánom, hogy a magyar szövetkezeti mozgalom megerősödve kerüljön ki tulajdon rendszerváltásának viharaiból és mind gazdasági súlyát, mind társadalmi szerepét tekintve, nemzetünk jövőjének erős pillére legyen. Budapest, 1992. július 1. Göncz Árpád ÜZEMET A SZÖVETKEZETEKNEK
