Tiszaföldvári Hírlap, 1992 (4. évfolyam, 1-7. szám)
1992-11-01 / 7. szám
1992. NOVEMBER TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 3 A becsületéért szakma Nem a személyes sérelem, hanem a demokrácia arculcsapása, a józan ész, a jövő és a hozzáértés semmibe vétele késztet az írásra. Már végigültem - kívülállóként - egy 1992. évi igazgatóválasztást. Okulva a hallottakból, látva a demokráciának csúfolt akarnokságot, joggal vélhettem igaznak a Tiszaföldvár-szerte szállóhírek megalapozottságát: „... minden régi vezetőnek mennie kell!... Új arcokat akarok látni a vezetésben...” (A polgármester szavait idézik így.) Ezen az ülésen döntött a testület a Belterületi Általános Iskola igazgatói pályázatának kiírásáról. Hamarosan megérdeklődtem a polgármester úrtól, hogy érdemes-e kitennem magam - ha a tantestület többsége mellettem áll - a várható tisztességtelenség atrocitásainak. A válasza egyértelmű, támogatóvolt. „Nem ismétlődhet meg még egyszer...” „Kérem, pályázzon!” „A testület nem dönthet másképp, mint a nevelők, hiszen ők dolgoznak együtt az igazgatóval.” „Én személy szerint arra szavazok, akit a tantestület támogat!...” Együtt volt hát minden, ami a megerősítésemhez előzetesként számba jöhetett. Belevágtam. Pályáztam, hiszen határozott pedagógiai - távlati, jövőt idéző -elképzeléseim vannak, Tiszaföldvámak, az itteni gyerekekért köteleztem el magam és tartoztam ezzel a tantestületnek (a nevelők többségének), akikkel együtt értünk el eredményeket és fogtunk hozzá nagyratöró terveink előkészítéséhez. A hivatal összesen három pályázat érkezett. Nem gond, hiszen a szakmai megmérettetés eredménye lesz a döntő, gondoltam a törvény értelmében. Jó, a településnek szóló, az intézményre szabott programot kell írni. Ez a lényege az egésznek. Az előkészületekkel nem is volt komoly gond. A hivatal is bizalmasan - titkosan kezelte a pályázatokat, az iskolai háromtagú bizottság szintén. Igaz, közben volt pályázó, aki eredményét, megválasztását a sokszorosított pályázatainak korteskedő házhoz vitelével alapozgatta. Támogatói is akadtak, hiszen vannak akik családi vállalkozásban „csinálják”a politikát. Nem baj. Dönt a szakmai hozzáértés és a tantestületi igény! Én nem akartam befolyásolni senkit. A község fejlődéséhez kell a szakmai megmérettetésen alapuló döntés. (Ha pedig véletlenül mégsem a szakma döntene, tudjak nyugodtan tükörbe nézni...) Nem kis izgalom volt az ugusztus 3-i „élve-boncolás”, a tantestületi ülés. Lezajlott rendben, tisztességesen. A rendkívül rossz időpont ellenére a nevelők többsége megjelent. Az eredmény: Budai József 18 szavazat, N. Kovács Ferenc 9 szavazat (2 rokon), Petraskó Tamás 4 szavazat. Ezt az eseményt néhány nap múlva az oktatási bizottság ülése követte, ahol a kép már másképpen alakult. N. Kovács Ferenc 3, Budai József 2 támogató szavazatot kapott. Én személy szerint az alig tíz perces beszélgetés során 5 szakmai kérdést kaptam mindössze. Válaszaimat elégedettséggel nyugtázták a jelenlévők. A nagy, a döntő nap augusztus 17-e volt. A képviselő-testületi döntés napja. Sajnos 3 képviselő hiányzott. A kisterembe tervezett ülést - az érdeklődő tantestületi tagok jelenléte miatt - a házasságkötő teremben kellett megtartani. A napirend azzal kezdődött, hogy Petraskó Tamás, pályázó kollégám, képviselőlevelét felolvasta a polgármester. A levél tartalma előre megfogalmazta az egész eljárás tisztátalanságát, amely teljességgel nélkülözi a szakmai hozzáértés szerepét. О megtehette ezt, mert abban a szerencsés (?) helyzetben van, hogy képviselőként megkapta az írásbeli előterjesztést. Nem kellett hozzá a sorok között tudni olvasni, hogy kivilágoljék az egyértelmű szándék. Az írás direkt megfogalmazásban támogatta N. Kovács F. igazgatóvá történő kinevezését, a másik két pályázót szinte nem is említve, illetve tudatosan elferdítve - szándékot sugallóan - a tényeket. (58,06% szavazat így; alig több, mint 50% stb.) Igen. Nem a pályázatot minősítette, támogatta, hanem a szándékot. Ilyen megfogalmazásban: N. Kovács F. pályázata „értékesen konzervatív” stb. A „kissé” furcsa jelzős szerkezetre mindenki fölkapja a fejét. Az ülésen sem vállalkozott többre a bizottság. Vezetője, Nagy Zoltánná mindössze a voksolás ismertetését tartotta fontosnak a szakmai összevetés, minősítés helyett. Tényszerűen legalábbis. Vádaskodó, megalapozatlan -ismét becsületsértés-jellegű - pocskondiázásban most is bővelkedett. Tény, az ülés főszereplője ő volt. (Három helyen szavazhatott összesen: a tantestületi ülésen, a bizottság, ill. a képviselő-testület ülésén!) Kár, hogy a szakmáról sehon nem szólt. (Hogyan is szólhatott volna?...) Ez a tett erkölcsös? Vagy az minősül annak, hogy a kartársnő politikai szórólapra Íratott dolgozatot (hazaküldve) a gyermekekkel? Netán a szülői értekezlet politikai propagandája az iskola, a gyermek képviselete helyett? Ezekre bizonyítékok vannak. Vagy a nagy döntés-előkészítés? Hiába mondta el Király doktor, hogy már a testület jelenlegi összetételéből lehet tudni az eredményt (fölösleges végigcsinálni), hogy primitíy és alantos az ellenem irányuló érvelés, hogy a két jelölt szakmai tudását senki nem hasonlította össze... Szinte fölöslegesek voltak - mert nyomtalanul elszálltak - Kiss István kollégám, képviselő, oktatási bizottsági tag („Herr Kiss”) szavai, amelyek szakmai oldalról közelítettek. „Magasan kiemelkedik pályázatának szakmai színvonala...” „Felelősségteljes munka, remekül látja az oktatás problémáit, a fejlesztés irányát...’’„Kiváló iskolamester...” Hiába érveltek és szóltak az eredményekről kollégák, képviselő-testületi tagok közül néhányan, szülők, jelenlévők és főleg hiába én magam. Olyan gladiátornak érezhettem magam, aki „győzelme” ellenére a lefelé mutató hüvelykujjat látta. „Repite ferrum!” - szólt a döntés (Fogadd a vasat!),és neki kellett meghalnia.Itt megsemmisülni. A polgármester úr előzetesen adott szava mintha nem is lett volna. (Pedig elvhűségének bizonyítéka!) Érvelt a döntése előtt: „Budai urat jó igazgatónak tartom.” „N. Kovács F. gyerekkori barátom, iskolatársam. Mindkettőt szeretném!” És szavazott. N. Kovács F. barátjára. Nálam tartózkodott. Másnap a polgármester úrtól érdeklődtem a „miért” felől. Nem láttam az igazi okot. Tőle szerettem volna hallani. Legalább a saját véleményét. (Folytatás a 4. oldalon)
