Tiszaföldvári Hírlap, 1992 (4. évfolyam, 1-7. szám)
1992-06-01 / 6. szám
8 TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 1992. JÚNIUS Szétválás vagy felszámolás... Sajnos bekövetkezett az, amit a cikk írója a múlt havi számban a fenti címszó alatt negyedik változatnak említ. A szövetkezet bejelentette az öncsődöt. Ökölvívónyelven ez még nem jelenti azt, hogy ránk számolták a tízet, hanem csak kb. azt, hogy bedobtuk a törölközőt, és a nagyobb vereséget elkerülve készülhetünk a következő mérkőzésre. Ugyanis az öncsőd az még nem a vég, hanem az utolsó lehetőség arra, hogy kijussunk a jelenlegi válságos helyzetből. Tulajdonképpen most két feladatot kell megoldani. Egyrészt a szövetkezetnek december 31-ig át kell alakulnia új típusú szövetkezetté, másrészt ki kell dolgoznia a csődből való kilábalás programját, melyet el kell fogadtatni a hitelezőkkel. Most már mindenki a kiutat keresi. Vannak, akik a szétválásban, vannak, akik a csoportos és egyéni kiválásban, sokan vannak, akik az együttmaradásban látják a megoldást. Én minden kezdeményezést tiszteletre méltónak tartok, mert mindegyik magában hordozza a boldogulni akarás célját. Csak a kérdés az, hogy ez megoldás-e a jelenlegi helyzetben. Véleményem szerint a szövetkezet átalakítása, csődből való kivezetése jelentősebb kiválások és szétválás nélkül is megvalósítható. Önmagában a kiválás, de a szétválás sem jelent átalakulást, de megoldást sem az adósságállomány kezelésére. Mégis mi a megoldás? Ezzel kapcsolatosan szeretném kifejteni teljesen egyéni véleményemet, mellyel természetesen lehet vitatkozni. Én a legnagyobb erőt az összefogásban, az egyet akarásban látom. Abba kell hagyni a bűnbakkeresést, nem kell azzal sem foglalkozni, hogy mi lenne, ha a tagság 1988-ban másként szavaz. A vezetők döntsék el, hogy csak az egyéni boldogulásukat keresik (ezt is tiszteletben kell tartani), vagy a közös gazdálkodásban keresik tisztességes megélhetésüket, felvállalják döntéseik felelősségét. Ezzel azonban véget kell vetni ennek az „üzemi demokráciának”, amiben mindenki jogot formál arra, hogy mindenben szakértóés kritikus legyen, és a hibát mindig másban keresse. Tudomásul kell mindannyiunknak venni, hogy a tagsági viszony és a munkaviszony szétvált, vagyis a munkahelyen alkalmazottak, a közgyűlésen pedig tagok, illetve tulajdonosok vagyunk. Mindenkinek el kell fogadnia, hogy egy munkahelyen vannak vezetők és beosztottak, akiknek egy célért kell dolgozniuk, a nyereséges gazdálkodásért, de más szerepekben és más felelősséggel. Én úgy gondolom, hogy sokkal könnyebb mindannyiunknak önvizsgálatot tartani, és elindulni a megújulás útján, mint megvárni, hogy a nagy egymásra mutogatás közben az egész szövetkezet kártyavárként omoljon össze, és majd a romokon kezdjünk el újra építkezni. Ehhez viszont egy megújulási (kilábalási) programra van szükség, aminek alapján mindenki eldöntheti, hogy elfogadva azt részt vesz benne, vagy más utat, a kiválás vagy a szétválás útját választja. Ennek a programnak akidolgozásában volt és van a vezetők egyértelmű felelőssége. Mivel az új típusú szövetkezet is elsősorban gazdálkodási tevékenységet folytat, mégpedig a tulajdonosok (és nem a munkavállalók) kockázatára, csak nyereségesen működhet. Nyereségesen működni egy gazdálkodó szervezet pedig csak úgy tud, ha megfelel a piacgazdálkodás kihívásának. Tehát olyan programot kell készíteni, amely tartalmazza azokat a szervezeti, szerkezeti változásokat, amelyek keretet biztosítanak ezen cél eléréséhez. A program megértéséhez szükséges egykét dolgot tisztázni, illetve a meglévő illúziókat eloszlatni. Ilyen kérdés pl., hogy az átalakulás után hogyan változik a tagok helyzete, vagy az, hogy mi lesz a feladata a szövetkezet új vezetésének, az igazgatóságnak? Miután az új törvény megszünteti a szövetkezet tagjával szembeni foglalkoztatási kötelezettségét, a választás kétirányú lehet. Az egyik: a munkaviszony jellegű jogviszony, a másik: a vállalkozói jogviszony. Az előbbi azt jelenti, hogy a tagok és alkalmazottak munkaszerződések alapján dolgoznak a szövetkezetben alkalmazotti jogokkal és kötelességekkel, alá-, fölérendeltségi kapcsolatban. A vállalkozói jogviszonyban a felek között mellérendeltségi kapcsolat van, amelyben a jogokat és kötelezettségeket az egymással kötött szerződések határozzák meg. Nagyon lényeges, hogy a vállalkozási jogviszonyban nincs garantált jövedelem, vagyis a vállalkozások kockázatát nem a szövetkezet, hanem a vállalkozó tagok viselik. A vállalkozói formában lehetőség van arra is, hogy több vállalkozó tag együttesen működtessen szövetkezeti vagyont anélkül, hogy valamilyen gazdasági társaságot hoznának létre. Természetesen egy szövetkezeten belül mindkét jogviszony, alkalmazotti és vállalkozói is létezhet. Az átalakulás folyamatában ez az egyik leglényegesebb kérdés, amelyben dönteni kell. Nagyon lényeges változás van a jelenlegi vezetőség helyébe lépőigazgatóság feladatában és szerepében, amely úgy összegezhető röviden, hogy az igazgatóság a tagokat, illetve a tulajdonosokat képviseli és nem a munkavállalókat. A munkavállalók érdekeit pedig az általuk létrehozott közös munkavállalói érdekképviselet védi. Nagyon fontos követelménynek tartom, hogy az átalakulás ne érzelmi alapokon, ne személyes ambíciókra alapozva menjen végbe, hanem az észszerűségre alapozva és a jövő érdekében. SZÜKSÉGES SZERVEZETI VÁLTOZÁSOK:- 9-11 fős igazgatóság megválasztása (benne az érdekvédelmi szervezet vezetője is)- 3-5 fős felügyelőbizottság megválasztása- az igazgatóság elnöke ne legyen főállású elnök- a szövetkezet gazdálkodását az igazgatóság által kinevezett ügyvezető igazgató irányítsa- a gazdálkodóegységek kapjanak teljes önállóságot- az ipari üzemek önálló vállalatként, vállalkozási formában működjenek (akár önálló jogi személyként is)- a kárpótlás hatását figyelembe véve, az alaptevékenységet célszerű két kerületben folytatni, ittis lehetőséget adni az egyes egységek,
