Tiszaföldvári Hírlap, 1992 (4. évfolyam, 1-7. szám)
1992-06-01 / 6. szám
1992. JÚNIUS TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 9 T“7 vagy vagyontárgyak vállalkozásként való működtetésére- a könyvelést teljesen rá kell építeni a termelésre, csak pár fős központi létszám maradjon, akik számítógépes összegzést-elemzést végeznek. Természetesnek tartom, hogy az önálló egységek az adósságállományból rájuk eső rész feletti nyereséggel szabadon rendelkezzenek. Az átalakulás nem hajtható végre szerkezeti, személyi változások nélkül sem.- Elkerülhetetlen a veszteségesen működó termelőegységek megszüntetése.- Az is tisztán látható, hogy a jelenlegi helyzetben az állattenyésztés túlméretezett.- A növénytermesztés szerkezetét is át kell alakítani, előtérbe kell helyezni az intenzív kertészeti kultúrák termesztését annál is inkább, mert csak így tudunk munkalehetőséget biztosítani a más ágazatokból felszabaduló munkaerő számára.- Csak azok a szakemberek maradjanak vezetői beosztásban, akik a közös gazdálkodásban keresik tisztességes megélhetésüket. A szerkezeti változásoknál feltétlenül figyelembe kell venni azt, hogy a most kényszerből megszüntetésre kerülő egységek sokkal kedvezőbb feltételekkel reorganizációs hitelből újraindíthatók. Lehetőséget kell adni arra is, hogy a megszüntetésre kerülő egységek eszközeit az ott dolgozók bérbe vegyék és a maguk által létrehozott gazdasági társaság keretei között működtessék. Az is biztos, hogy a csőd kezelése érdekében jelentős vagyontárgyakat, amelyek nem befolyásolják a termelést vagy feleslegesek, értékesíteni kell. Én úgy ítélem, meg, hogy még nem késő újragondolni a szétválási, kiválási kezdeményezéseket, és megpróbálni közösen gondolkodni és tevékenykedni azon, hogy kilábaljunk a csődből. Véleményem szerint a szétválást, a kiválásokat és a csődöt nem tudjuk egyszerre kezelni, és nem tudjuk a hitelezőket meggyőzni a sikerről. Ez pedig felszámoláshoz vezethet. Éppen ezért azt javaslom, most tegyük félre a különböző szándékokat, oldjuk meg először a csőd kezelését, és utána térjünk vissza a szétválásra, illetve kiválásokra. Szerintem ebben a szövetkezetben, az adottságaiban, a tagságában benne van az az erő, amely ki tudja vezetni a bajból. Fogjunk össze, és tegyük meg! Dr. Császár Szilveszter Megjegyzés: a fentieket nem receptnek szántam, csupán csak gondolatébresztőnek. Ne utazzon sehova, mert helyben is megkötheti biztosításait! PROVIDENCIA- életbiztosítás - lakásbiztosítás - gépjármű-biztosítás - balesetbiztosítás Ancika néni nyugdíjba ment Majdnem 3o évet töltött el a pályán, és most nyugdíjba ment Molnár Györgyné, vagy ahogy mindenki ismeri - Ancika néni. 1963 májusában kezdett hivatalosan a könyvtárban dolgozni, mert előtte már szívességből többször is besegített, és közben végleg meghódították a könyvek. A 30 év alatt sokszor csábították máshova dolgozni, de 6 maradt. Martfűi, pedig sokan azt hiszik,hogy földvári lakos, hiszen mindig Földvárért, az itteni emberekért dolgozott, és elmondása szerint 6 is inkább idevalósinak érzi magát. Rengeteg embert ismer, hiszen ilyen hosszú idő alatt még az is betéved a könyvtárba egy - két alkalommal, aki egyébként nem jár rendszeresen. Mert bármilyen sok is a tennivaló, az elfoglaltság, ritka az olyan ember, akinek az életéből kimaradnak a könyvek. Az 6 útjukat, és minden olvasó emberét egyengette Ancika néni. A szivéhez legközelebb azonban a gyerekek álltak. Amikor 1968-ban az ószőlőből a belterületre került, 6 lett a gyermek- könyvtáros. Mind a mai napig nagyon szereti a gyerekeket. Kevés olyan embert láttam még rajta kívül, aki ennyire értett volna a nyelvükön. Ady írja az egyik publicisztikájában: „Gyermek: sohase fogom megérteni, hogy ezt a címet a felnőttek számára nem olyan kivételesen adják, mint az aranygyapjas rendet. Viszont nincs is e joggal megbírálható teremtésnek, világnak, életnek különb, istenibb produktuma, mint a gyermek. A gyermek az elevenség, az öröm, a jövőbe ható ígéret, a bilincsbe nem vert ember, az igazán igaz isten." Valahogy így értelmezte 6 is a gyermek fogalmát. Mivel 4 évig együtt dolgoztunk, volt alkalmam látni őt gyerekekkel foglalkozni, játszani. Mi felnőttek igyekszünk nagyon sokszor leguggolni a gyerekek mellé , de ez valahogy nem az igazi. A térdünk recseg-ropog, furcsán groteszk a póz, és a szavak is vagy túl csecsemősre, vagy éppen komolykodóra sikerednek. Neki soha nem kellett lekuporodni hozzájuk, mégis szót értettek egymással. Saját bevallása szerint is a gyermekkönyvtár volt az a hely,ahol igazán jól érezte magát. De nem volt ez azért olyan könny_ pálya. Mint minden helyen, a közművelődésre itt is kevés pénz jutott, de azért ha sz_kösen is, mindig tudtak új könyveket vásárolni. Nagyobb gondot okozott, hogy a könyvtárnak majdnem 10 évente költöznie kellett, és egy ötvenezer kötetes állományt igazgatni nem is olyan egyszerű feladat. De ezektől eltekintve, azt mondja, nem őriz rossz emléket. 1987-ben elment az addigi könyvtárvezető, és Ancika nénit nevezték ki a helyébe. Ezzel a lépéssel a világ - amelyik hosszú ideig ismerősnek tűnt - megváltozott. Többé nem csak a gyerekekkel kellett foglalkoznia, hanem a felnőttkönyvtár is az irányítása alá került. A nyugdíjazásáig eltelt 4 évben óriási fejlődésen ment keresztül az intézmény.Nekem azt mondta, olyat írjak róla, ami szerény, nem hivalkodó. így töltötte az idejét a könyvtárban, és így ment nyugdíjba is.Aki ismeri, az tudja,hogy tényleg ilyen. A mai időkben pedig, amikor vékony hajszálon függ minden, mi emberi, szükség van rá, és a hozzá hasonlókra. Tokajiné Demecs Katalin
