Tiszaföldvári Hírlap, 1991 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1991-10-01 / 10. szám
10 TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 1991. OKTÓBER SÓDERPAR TI Metallica és az első nap teremté Isten a Metallicát...” Ha rajtam múlik a dolog, Isten a többi napot kihagyja a „biznisz”-ból. Esetleg még foglalkozhatott volna Ádámmal, akit a boldog Éva-nélküliségben tökéletesen kielégítené az, hogy a nagy semmiben lebegve hallgathassa a világ legjobb lemezét: az új Metallica-korongot... Tudom, hogy ebben - az amúgy lenyűgöző - eszmefuttatásban sok a logikai hiba, de az igaz, hogy ez a legjobb Heavy Metal (nem thrash, nem death, nem grindcore, nem glam, nem AOR, nemestébé!) lemez, azaz pontosítva: egy szinten áll - ha nem is stílusilag - a többi Metallica alkotással, hiszen inkább így igaz, különben magát a bandát ócsárolnám, hogy vannak rosszabb pillanatai is. Ma persze az, hogy három évet kellett várnunk...! Visszatérve a biblikus hangvételhez: kezdetben vala a Kill’em All, a nyers, fantasztikus ősthrash, mondhatnánk az első igazi thrashmű; majd a Ridestb, a powerbe oltott thrash; ezután következett a „Masztöroffpappecc”, a technopower- thrash; aztán az Ivett for All... ehmmm... öööö... helyesebben a Justice for All, a szaksajtó szerinti száraz hangzás miatt leminősített progresszív valami, egy tökéletes valami; és végül a Metallica című lemez, amely se nem thrash, se nem techno és nem is progresszív, hanem tökéletes és power, és csak úgy mellékesen mondom, hogy a legközelebbi cikkem egyetlen mondatból fog állni, mert sehogysem tudok lezárni egy mondatot... Na végre!!! Egyszóval itt van ez a felvétel, amely alaposan hasba (ide eredetileg más szót akartam írni, egy erre a helyre TÖKÉletesen illő szót) rúgta a rajongókat és a szakmát egyaránt. Hál’ Isten a meglepetésekhez hozzászoktunk Jamesékkel kapcsolatban, ezúttal pedig a következőkről van szó: egyszerűsödés, lassulás, „balladásodás”, kórusok (!), és James énekel (!!). Ez utóbbi szó szerint! Igaz, hogy csak két számban, de akkor is! Aki hallotta már a Nothing else Matters-t, az tudja, min lehet megakadva az egyszerű, gyanútlan Metallica-hívő! Szabályszerűen elérzékenyítóen tisztán dalol Hetfield pajtás, hát, hogy ezt is megértük...! Nem hiszem, hogy bármi mást még mondanom kellene a lemezről. Egyszerűen maga a ... (nem fért volna ki ez az ömlengés...). Klip is készült, az Enter Sandman, amely az One-hoz hasonlóan nem kis kreativitásról tanúskodik. Az az igazság, hogy a Hm-csapatok nem egy nagy klipkészítők. Bezzeg a Metallica!! Ja, és szokás szerint a borítórajz elemzése: nincs borítórajz. Na, ezen legalább nincs mit cenzúrázni... If I die before I wake, akkor is Metallicát fogok hallgatni! (És szeretettel üdvözlök mindenkit abból az alkalomból, hogy ismét emelem a lap színvonalát! Ha nagyon akarjátok, az áráról is lehet szó!) (Megjelent a Slayer-koncertlemez! Valaki rögtön vegye meg, és adja kölcsön!!!) (Készül az új Atheist mű! Nem tudom, írtam-e már, hogy a plöm-plöm művész, Roger Patterson died? Kár érte!) Szőke Zoltán •(iBAEqtq is tóm A3) -ipiASequojapi t? Bpqeizsiuox эцэАиэ] ooaqs у urepat-iASoj Drága Nagymama! Ne haragudj hosszú hallgatásomért, de főiskolás lettem, és ez mindent megmagyaráz. Köztudott ugyanis, hogy az effajta élőlényeknek rengeteg idejük van, ám sosem érnek rá semmire. Különös ismertetőjegyük, hogy hónuk alatt egy tucat könyvvel, elborult tekintettel róják a várost. Néhányan kerek szemüveget hordanak kefefrizurával kombinálva, de erről ennyit. Nem akarok általánosítani, mert ezért néhány alkalommal már cikiztek a botcsinálta kritikusok. Tudom, például tavaly, amikor az iskolai szürettel kapcsolatban azt mertem papírra vetni, hogy aktuális buszsofőrünk muskátli, precízebben lakodalmasrock-rajongó. Állítólag e kijelentésemmel én porba tiprottam volt az egész buszsofőr-populáció lelki világát. De ne ragozzuk tovább.. Tudod, rengeteg dolgot szeretnék neked elmesélni, de öregember nem rakéta, így talán egy picit lassan bontakozom ki. De sebaj! Meg a Tóbiás. Mint azt bizonyára te is hallottad, a jogi egyetemre felvételiztem, de egy ponttal lecsúsztam az estiről, ezért keresnem kellett valami klassz helyet, ahol egy évet lehúzhatok, hogy utána ismételten próbálkozzam. No, így kerültem a SZOTE Szociálismunkás-képző szakára, ahol prímán érzem magam. Mint fuldokló az örvényben. Ne ijedj meg, hisz ezt csak a hecc kedvéért vetem ide. Valójában klappol a hely az elképzeléseimmel. A koleszban kétágyas szobák vannak. A mi emeletünkön összesen négy fiú számolgatja a napokat. Ebből kiderül, hogy a többi lakó leányzó. Nem is rossz az arány, ugye? Néhányan már megpróbálták elcsavarni a fejem, de nem sikerült. Ezen nincs mit csodálkozni, mert beiratkoztam karateedzésre. Azóta mindenki dózsásnak néz, tudod, lila- fehér vagyok... A szobatársamnak tök jó feje van, meg még annál is nagyobb. Nem nyert felvételt az orvosira, s most a védőnők között élvezi az életet. A szó szoros értelmében. Egyébként 6 az időegység alatti légy- és szúnyogfelkenés kollégiumi bajnoka. A plafonra ken fel. A szomszéd szobában lakikegy perui fazon, született Bartolome Perez Royas. A könnyebbség kedvéért mi csak Dagobertinek szólítjuk. Töri még egy pöttyét a magyart, ám káromkodni már nálam is jobban tud, és ez azért nem semmi. A szint negyedik fickója megrögzött vegetáriánus. Szójapörkölt, szójafasírt, szójatorta stb. A múltkor bűnbe esett, mert megkóstolt némi birkapörköltöt. Utána meg elpörkölt a klotyóra, hogy megszabaduljon a felesleges és átkos gyomomyomótól. Amúgy jó srác - de mire?! -, kedvenc szlogenje a következő: öreg rozmár nem s.z.a.r.o.z már. Remélem, nem botránkozol meg nagyon a mondat negyedik szaván? Biztos, ami biztos alapon kicsinykét furcsán írom le. A férfizuhanyzó igen tágas, kb. 2 méterszer 3 méteres, szóval jól elférnénk benne. A bökkenő csak az, hogy az a sok buta liba mindig odajár tusolni. Hiába mondjuk, hogy ez nem koedukált, hogy használják a sajátjukat, hogy menjenek a pi... messzi távolba, ők csak kötik az ebet a karóhoz, és kitartanak elveik mellett. Ez okból kifolyólag eshet meg az a szörnyűséges dolog, hogy néhanapján hajnali háromkor vehetjük igénybe a helyiség által nyújtott szolgáltatásokat. Közben énekelünk és eleresztjük a fülünk mellett a szidalmakat. Végül kajálunk egy nagyot, s irány az ágy. Napi két-három órát szunyálunk is, de ez bőven elég. A legnagyobb gondom az, hogy szorulásom van. A buszon, a villamoson, meg úgy klasszikusan is. Nem segít a kocogás, a lekváros kakaó, a mazsolás ricinus, a Diviróma szörp. Ettől kezdek letörni, mint Földvár útjain a frissen ültetett fák dereka. A lányok néha egész aranyosak. Egyesek még mosnának is ránk, de minek? A férfinek a szag a szexepilje, vagy nem?! Tegnap szellemidézést csináltunk. A szaánsz végeztével egyesek be(CSl- NÁLTAK). Buli után takarítás következett, ami egy kicsit elhúzódott, mert nagyon féltünk. A kommunizmus szellemével randiztunk és azt mondta, hogy hamarosan új-régi szelek fognak fujdogálni. Ettől elkenődtem, mint vaj a kenyéren. Na, de be is fejezem a levelet, csókoltatok mindenkit, még egykori iskolám diákjait, tanárait és technikai személyzetét is. Legfőképpen téged. Mamuci. Hú, most rohannom kell, mert úgy érzem, hogy a kanizsai bútorbetegségem felfüggeszti magát. Ha itt maradnék, még képes lennék elhasználni a neked írt levélkét. Csókol unokád, ALEXYS