Tiszaföldvári Hírlap, 1991 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1991-10-01 / 10. szám
1991. OKTÓBER TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 11 „Megtettem mindent, amit megtehettem, kinek tartoztam, mindent megfizettem. Elengedem mindenki tartozását, felejtsd el arcom romló földi mását." (Dsida Jenő 1935. Kolozsvár) Búcsú Kezdet és Vég: ez jellemzi a földi és benne az emberi életet. Meg kell születnünk tehát azért, hogy - az idő elérkeztével - meghalhassunk. Ami közben van, az maga az Élet, mely lehet tartalmas vagy tartalmatlan, értelmes vagy értelmetlen, céltudatos vagy éppen céltalan. Ezt általában és többnyire maga az ember, az eleve véges időre ítélt értelmes lény döntheti el. A tragikus az, amikor egy értékes, tartalmas és értelmes emberi élet fonala szakad el váratlanul és talán idő előtt. Olyan élet fonala, mely önmagát gazdagította azáltal, hogy környezetére is kisugározta önnön életerejét, emberi energiáját és értékeit. Meg- és felosztotta önmagát a körülötte élőkkel. Megosztotta mindenét: örömét és bánatát, boldogságát és boldogtalanságát, gondjait és bajait, javait ugyanúgy, mint szűkölködését. Csak a szenvedéseit tartotta meg önmagának és viselte erős lélekkel egyedül. A Mindenható akaratából 1991. augusztus 25-én, 56 éves korában, igaz értékekben gazdag élete teljében, még rengeteg tenni akarással és tettvággyal telve itthagyott, elhagyott minket. Elhunyt - számunkra pótolhatatlan űrt hagyva maga után - DR. GAZSÓ JÓZSEFNÉ sz. KOZÁK EDIT, az áldozat- és segítőkész ember, a szervező és összetartó erő, a szeretett osztály- és iskolatárs, a Baráti Kör egyik lelkes alapító tagja.Szeptember 3-án kísértük utolsó útjára Budapesten, a Farkasréti temetőben. Emlékét őrizzük szívünkben, lelkűnkben azokkal a gondolatokkal, melyek koszorúja szalagját is díszítették: „Ott vagy már Te, boldog lélek, hol nincsenek szenvedések. Míg mi oda elmehetünk, Isten veled. Isten velünk!” Tiszaföldvári Diákok Baráti Köre Az 1953-ban érettségizett (Ш. évf.) osztály tagjai. Szabálytalan rekviem a Holt-Tisza partján (Kozák Edit emlékére) őszi fények lengnek A holt folyó felett. Együtt vagyunk újra, ahogyan tervezted. Hívó szavaidra összejött az osztály, hisz te oly kitartó, nagy varázsoló voltál. Kedves varázslattal elbűvöltél minket. Mint tavasszal a magot, úgy szórtad a hitet. ELhitetted: soha nem feledjük egymást! Mint fonál a gyöngyöt, tartottad az osztályt. Szomorúfüzek közt a „túlsó parton” állsz. Mosolyogva üzensz: öntsük dalba a gyászt! Hogyan feledhetnénk - lehetetlent akarsz - a virágözönben elrejtett ravatalt! És mi némán állunk, makacsul nézünk át és sírva hallgatjuk a halk harmonikát. Dalolnunk kellene, fájdalom zárja szánk. Lesz-e még új tavasz? És lesz-e újra nyár? Füzek árnya hintáz a csobbanó habon s rettegünk, hogy a víz „dönt” majd új csónakot! (Kugyela Margit Ferenczi Lászlóné, Jászapáti volt osztály- és iskolatárs) Kedves Ili! Sok embert megdöbbentett a hír, hogy súlyos betegség miatt kórházba kerültél. Aggódva érdeklődtünk, hogyan változik az állapotod. Bizakodtunk, hogy az orvostudomány és a fiatal szervezet győzni tud. Aztán a megmásíthatatlan tényt kellett tudomásul venni. Nehéz volt akkor is és most is szavakat találni... Nem fűztek össze bennünket szoros baráti szálak, de jó kapcsolat volt közöttünk. Gimnáziumi éveinkből emlékszem rád, pedig a felsőbb évfolyamra járók a „kisebbekre" nem nagyon szoktak emlékezni. Aztán továbbtanultunk, majd újra összetalálkoztunk. Te védőnő lettél, én kismama. Sok hasznos tanáccsal láttál el a terhesség alatt. A lányom megszületése után a rendszeres látogatásaidon sugárzott belőled a gyermek szeretete, az irántuk érzett felelősség. Emlékszem, milyen nehezen tudtad szétosztani a kevés „felesleges" anyatejet, pedig sok csecsemőnek kellett volna. Sokat beszélgettünk munkádról, annak szépségeiről, nehézségeiről. Soha nem éreztem, hogy elriasztottak volna a megpróbáltatások. Mindig kerestél és találtál ésszerű megoldást. Egészségnevelő munkádat nemcsak a családoknál és az egészségházban végezted, hanem az óvodákban, iskolákban is. Erősen kötődtél Tiszaföldvárhoz, szülőfaludhoz. Szeretted volna szebbnek, „ nagyobbnak" látni. Hittél a település dinamikus fejlődésének megindulásában. Te is gondolkodtál a TPT megalakulásáról, tevékenyen részt vettél munkájában. Nyitott voltál a változó, kitáguló világ dolgai iránt. Mindig optimista voltál... Sokat gondolok rád V Kovácsné Pintér Márta ______J Újabb nevek a II. világháború áldozatainak emlékművén Az emlékmű felszentelése óta eltelt egy évben további 22 áldozat nevének azonosítása történt meg. Emléktáblájuk szentelése ökomenikus tiszteletadás keretében 1991. november 2-án, halottak napján 14 órakor történik. Minden hozzátartozót és a község lakosságát tisztelettel várja a Tiszaföldvári Polgárok Társulata. 1. Balázs György 2. Bán Sándor 3. Benyus Mihály 4. Demecs János 5. Fehér Imre 6. Fehér Pál 7. Fülöp József 8. Gala Tóth János 9. Georgiades Mihály 10. Gulyás József 11. Gulyás Sándor 12. Guller Lstván 13. Igrinyi Mihály 14. Illés Pál 15. Juhász Fekete János 16. Kovács Imre 17. Muzsnyai Lajos 18. Nagy Lajos 19. Pápai József 20. Sinka István 21. Szűcs Károly 22. Berecz Imre Új névtáblát kell készíteni Vincze Mihály részére, mivel a nevét „cz”-vel írta.
