Tiszaföldvári Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 1-12. rész)
1990-06-01 / 6. szám
1990. JÚNIUS TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 13 A jó bor 1. Kánaántól - Tiszaföldvárig, Szőlőtől - Jóborig Kanadai barátom Mr. Andrew Braun alias Barna András idehaza járt Földváron. Neves szőlőtermelő és borforgalmazó. Megkért, mutassak neki igazi tiszaföldvári kövidinka bort, mert 6 legénykora óta olyat nem ivott sehol a világon, mint itt. Még most is szájában van az íze. Bejárta a világot, ő is termel kövidinkát (kiszármaztatta), de azt az ízt nem találja. Nyakunkba vettük hát a homoki szőlőhegyet. (Elnézést kérek a cibakiaktól, átcsalinkáztunk a Bátorszőlőbe is. Róluk is szól a fáma.) Húsvéti tapasztalataim szerint betértünk néhány helyre, de az én Bandi komám csak ingatta fejét. Idő után a Bátorszőlő és Virághegy szőlők között megláttunk egy még ma is jó karban lévő, de látszólag jobb kort megért kövidinka ültetvényt és szépen rendben tartott présházat. Eperfával az udvaron, alja felseperve. Barátom mondja: ismerős a tájék. Bementünk. Mondom, mi járatban vagyunk. Mr. Braun hallgat, nézelődik. Az ötven év körüli háziasszony fehér abroszt, poharat, a pincéből az arany ló kövidinkát hozza. Néném (mert én így szólítottam) áll az asztal mellett, keze kötője alatt és nézeget bennünket, ahogy csámcsogjuk a bort. Néha ránc szökik homlokára. Még azt hittem, úgy gondolja, nem ízlik a bora. Pedig bízvást mondhatom, az a bor ebben a tájkörzetben érmes lenne. Dolgunk végeztével, sűrű dicsérő szóval és köszönettel, az igazi megtalálásának reményében továbbálltunk. Barátom mintha megkukult volna, és kifelé menet ki kellett fújni az orrát. Ezek után barátomnak nem volt ott jó bor sehol. Akkor eszméltem a dolog nyitjára, amikor Csuka Jóska húzta a fülünkbe (azt a kedves nótát, hogy Csak egy kislány van a világon). Andris komám, az olyan kövidinka bornak az ízét talán soha még egyszer nem fogod érezni, amit huszonévesen éreztél, és a bort egy tizenhuszon éves lány hozta fel a pincéből. Pedig ugyanazon tőkén termett a szőlő, és tán még ugyanabból a hordóból való, meg még ugyanaz a nagylány hozta fel a pincéből. (Mert ugye nagylánykori van meg neki, mármint a haja, csak egy kicsit ószes.) Utoljára nagyapám kövidinkája mellett, az 6 szavaival nyugodtunk meg. Ilyen bonyolult dolgokra a 80 éves ember így szólt: így múlik az ember élete. Ez egy eset a sok közül. Bizony sok - egy időre idegenbe szakadt - atyámfiával találkoztam külhonban, legyen az svéd, spanyol, olasz, osztrák, ausztrál, szlovák vagy lengyel, aki emlegette a homoki bort. De így van ez itthon is Túron, Keviben, Kenderesen, Kisújon, Karcagon. Nézzük meg, mi is ennek a magyarázata, hogyan is alakult az Alföld, a Tiszazug és szűk pátriánk, a Tiszaföldvár-Bátori szőlőtermesztés és borkészítés története, hírneve. Itt az Alföldön, honfoglalásunk idején, az araboktól, keltáktól, frankoktól tanultuk meg a szőlőtermesztést (amikor kalandozó kedvünket kicsit lelohasztották) és borkészítést, az 6 fajtáikkal, melyek vadszőlők szelektálásából származtak. Sokkal fejlettebb volt a szőlőkultúra Észak-Afrikában. Több ezer évvel előbb Kánaán földjéről került át Egyiptomba. A szőlő őshazája: Kisázsia, Irán, Örményország, Észak-Afrika. Több ezer év alatt alakult ki a ligeti szőlőből (vad Vitis silvestris) a kerti szőlő (Vitis viniferahemes). Majd Mezopotámia népei (sumérok, asszírok, babilónok) és Palesztina népei (kánaániták, zsidók, föníciaiak), majd a perzsákon keresztül jutott el Görögországba i.e. 3000 évvel. írásos emlékek szerint több szőlőfajtát ismertek. A szőlőt dugványozással, oltással, magvetéssel szaporították, szabályosan telepítették, metszették, karózták és zöldmunkákat is végeztek. Tehát akár ma. Görög hajósok terjesztették tovább a Balkánon, Itálián keresztül Galliáig. Afrikában a föníciai hajósok jeleskedtek ebben Gibraltárig. Kelet felé az örmények segítettek elterjeszteni egészen Kína, India területére. Onnan már csak egy kis lépés volt Észak- és Dél-Amerika szőlőtermelésének felvirágzása. Természetesen, kialakultak termőhelyek szerint legalkalmasabb fajták, művelésmódok. A világot áthálózó hajózókereskedelem révén a szőlőtermesztés, borkészítés egyre nagyobb léptekkel fejlődött. így Amerika- Eurázsia között is igen széles körű áru- és tapasztalatcsere alakult ki. Sajnos ennek árnyoldalai is adódtak. Amerikából "kaptuk" a szőlő három legnagyobb ellenségét: 1845-ben a lisztharmatot (Uncinula nekator), a filosérát (Phylloxene viti falii) 1860 elején, a peronoszpórát (Plazmapane viticale) 1878- ban. Visszatérve Közép-Európa, Pannónia, Alföld, Tiszazug-Tiszaföldvár szőlőtermesztésére és borkultúrájára: az avar, kelta, frank vad szőlőfajtákat fokozatosan kiszorították az Itáliából származó értékesebb szőlőfajok a Római birodalom terjedésével, a légiók megjelenésével. (Ugyanis a légiók hozták magukkal a szőlőtermesztő telepeseiket, mert bor nélkül nem katonaélet a határok védelme.) A központ Sopheanae, a mai Pécs volt. Probus császár (i.sz. 272- 282) is igen szerethette a bort, mert az ő nevét említi minden szakkönyv, mint Pannónia szőlőtermesztésének megalapozóját. (Visszatérve egy pillanatra az avar, kelta, frank szőlőtermesztésre. Azért nem alakulhatott ki akkor minőségi szőlőtermelés, mert a népvándorlás idején nem volt idő jó fajtákat szelektálni, ugyanis a Kárpát medence átjáróház volt.) (Folytatjuk) Kiss Imre A világ szőlőtermelő tájai Pannónia földjére a 2. ütemben, Itáliából került a szőlő
