Tiszaföldvári Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 1-12. rész)
1990-06-01 / 6. szám
A bázis védelmében A május számban megjelent cikkre - melynek a címe: Ki tüzel az MHSZ bázisra? - szeretnék néhány sorban válaszolni. Fölmerült többek között az is, hogy az ott lakó család és mintegy 60-70 gyerek ellenségként áll egymással szemben. De miért? Miért pont a gyerekekkel szemben adódna ez a nézeteltérés? Eddig is az MHSZ sporttevékenysége alatt többnyire gyerekek voltak, akik szívvellélekkel jártak különböző lövészetekre, versenyekre, reendezvényekre, sportvetélkedőre. Ez nem azt jelenti, hogy csak ők. Felnőttek is igen jelentős számban és igen aktívan pártolták mindazt, amit a tiszaföldvári MHSZ helyi vezetősége szervezett, rendezett, és nyújtott nekik. Akik itt megfordultak versenyzők és más vezetők, mind elismerően nyilatkoztak a klub munkájáról. Arról a helytállásról, amit az ilyen tömeg- és egyéb rendezvényeken elvárnak. Föl sem merült a bázis kihasználatlansága. Mint Demecs Katalin is írja, zsúfolásig telve az irodák kupákkal és oklevelekkel. Akkor bizonyára ez is a tétlenséget próbálja visszatükrözni, nemde? Mert azt mindenki tudja, hogy felkészülés nélkül nincs eredményes szereplés. És ha máshol nem, akkor csakis itt, az MHSZ bázison készülhettek fel azok a versenyzők, akik mindazokat az elismeréseket, Az előző számban örömmel olvastam a "Ki tüzel az MHSZ bázisra?" című cikket. Örömöm azonban nem volt teljes. Miért örültem? A cikk végre "egy lapra terelte" az érdekelteket. Az iskolát, a tanácsot, az MHSZ-t, a Lenin Mgtsz-t. A bázis "megszállására" mi nyíltan készülünk, ezt már több cikkben is megírtam. Én mint intézményvezető, iskolám közel 600 tanulójának - rajtuk keresztül több mint 300 családnak - az érdekeit képviselem. Szeretném, ha az egyműszakos oktatás melyekkel a klub most büszkélkedhetik, összegyűjtötték, kivívták. Ehhez próbálta megteremteni a kulturált, minden igényt kielégítő körülményeket a klubtitkár, és az a négytagú család, aki ott lakik. És a legkisebb túlzás nélkül lehet mondani, minden ellenségeskedés nélkül. Lehetett az gyerek, felnőtt, a gondoknő szemében egy és ugyanaz volt. Versenyző, aki öregbíteni próbálta a klub hírnevét. És ilyen felelőtlen kijelentéssel pedálozni a sajtótermék hasábjain, hogy egymással szemben állnak a gyerekek és család, akkor ki más, ha nem ez a család segítette hosszú-hosszú éveken át a klub eredményes működését? Erről talán nem azoknak kellene véleményt mondani, aki igen keveset tud az itt folyó és folyamatban lévő dolgokról. 15 év nagyon hosszú. Ennyi idő alatt megszámlálhatatlan sok ember megfordult az MHSZ bázison. Mind jó véleménnyel mentek el, kellemes élménnyel gazdagodtak. És ki volt az, aki mindezeket megteremtette, és mind a mai napig karbantartja? Az a család, aki ott lakik és maga a klubtitkár. De kérem, könyvespolcok közül könnyű vasajtókat döngetni. Főleg, ha az megfelelő szélben messzire is hallatszik. Römer Mihályné gondnok rendjét továbbra is tudnánk biztosítani. Ehhez két tanteremre van szükségünk a Malom úti körzetben. Jelenleg bérleti díj ellenében tudunk egyet biztosítani a bázison. Mivel az előző cikkben említett 1022/1990.III.14./M.T. határozat a későbbiekben meghatározhatja a földváriak által épített bázis sorsát, mi szeretnénk, ha azzal a földváriak rendelkezhetnének továbbra is. Iskolánk ehhez tett programjával javaslatot. Az MTTSZ megyei titkárán keresztül a honvédelmi és művelődési miniszteri biztosokhoz is szerettük volna eljuttatni kérésünket, programunkkal együtt, melyet sajnálatunkra nem továbbítottak. Mi felhőzte be örömömet? Sajnálom, hogy törekvésemet a másik fél sértésnek, rossz szándékúnak ítélte meg. Én született földvári vagyok, e településért eddig is igyekeztem tudásom szerint tenni, és ezután is megteszek mindent. A meglévő értékeket tönkretenni nincs szándékomban, de parlagon heverni, kihasználatlanul állni sem tudom elfogadni. Programunkban ki is fejtettük, hogy a továbbiakban is biztosítanánk a jelenlegi feladatok teljesítésének lehetőségét, hisz azok délután, illetve hétvégeken kerülnek lebonyolításra. Biztosítani tudnánk az iskolai feladatok ellátása mellett a honvédelmi nevelés, a tömegsport, turisztika és szabadidő eltöltésének lehetőségét; a körzet közösségi, közéleti, társasági és különféle pártrendezvényeinek megtartását. 1990. májusában a Tiszaföldvári Hírlapban megjelent egy cikk, melynek a címe Klub vagy iskola? Ki tüzel az MHSZ bázisra? Mint közismert, 1990- ben az MHSZ vezetősége az iskola igazgatója, illetve a nagyközségi tanács vezetőjének kérésére egy korszerű tantermet, teljes felszereléssel (hőtároló kályhák, iskolapadok, székek, irodahelyiséggel és megfelelő mellékhelyiséggel) átadtunk. Ugyanakkor az említett tanterem külső takarítását, rendben tartását az MHSZ gondnoka végzi. Az iskola igazgatója említést tesz a cikkben, hogy évente mintegy hatvanezer forintot fizet a fent említett helyiségekért a klub számlájára. Ez igaz, de azt is tudni kell, hogy ezeknek a helyiségeknek az éves fenntartása nem ennyibe, hanem sokkal többe kerül. Mert ha nem így volna, akkor a bázis Külön elszomorított Rómerék kétségbeesése. Én sosem gondoltam arra, hogy lakásukat elvegyük. Erre jogköröm sincs. Eddig is jó viszonyban voltam a családdal - a férjet régóta ismerem, a két gyereket tanítottam -, és ezután sem szeretnék haragban lenni velük. A terembérlet megkötésekor felajánlottam a takarítás lehetőségét megfelelő bérért Rómeménak, de 6 egészségi állapota miatt nem tudta vállalni, melyet mi tudomásul vettünk. A bázis közös hasznosítása, a kezelői jog megosztása, tanácsi átvétele nem az elvételt, hanem a lehető legcélszerűbb hasznosítást jelentené. Igazán akkor örülnék, ha az ilyen jellegű helyi problémák megoldása sokkal gyorsabban, igazi helyi közösségi érdekek alapján, a jó célok érdekében valósulhatnának meg. Kérésem az, hogy mindkét fél érdekeit ismertetve, mérlegelve, megfontolva döntsünk, döntsenek az illetékesek a földváriak által épített földvári MHSZ bázis sorsáról. Borza Attila jelenlegi állapota olyan rossz lenne, hogy senkinek sem jutott volna eszébe, hogy valamilyen célra még alkalmas lenne ez az épület. A cikk említést tesz, hogy személyes támadásnak veszem, hogy a nagyközségben meg akarják szüntetni a klubot. Én nem veszem személyes támadásnak, mert ha ez igaz, akkor nem ellenem, hanem a klub tagsága és a sok gyerek ellen irányul, akik a látszat ellenére rendszeresen tevékenykednek a bázison. Azt is tudni kell, hogy tiszaföldvári MHSZ bázis és más bázisok között nagy különbség van. Mert amíg más MHSZ bázisok állami támogatásban részesültek, mi elsősorban a Lenin termelőszövetkezet vezetőségének és tagságának köszönhetjük, de különösképpen az MHSZ szocialista brigá-Lesz-e tűzszünet? A módszert furcsállom Jtyfit hozott о posta? *
