Tiszaföldvári Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 1-12. rész)

1990-07-01 / 7. szám

1990. JÚLIUS TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 3 Legyen? Ne legyen? Hit, tan, oktatás Jó ideig úgy tűnt, hogy a művelődési és közoktatási miniszter, valamint egyes egyhá­zak paktuma értelmében fakultatív tantárggyá válik a hittan. A paktum nyomán támadt hatal­mas társadalmi vita elsodorta ezeket az elkép­zeléseket, de úgy gondoljuk, ennek ellenére közreadhatjuk azt a véleménycsokrot, amit még az eredeti, tantervi megoldás ismeretében gyűjtött munkatársunk. Kovácsné Pintér Márta: - Mindenképpen jó, ha a vallás kérdéseivel szervezetten foglal­koznak s tanítják azt. Családomnak is van olyan tagja, aki a vallás gyakorlása közben találta meg önmagát. "Ha Istennek megfelelek, akkor magamnak is" - szokta mondani. A hitoktatásnak nagy haszna van, de ne te­gyék kötelezővé! A hit kérdéseit egy jó lelkész tanítsa egy jó templomban. Ne keverjék ebbe az iskolákat, főleg ne állítsanak ki erről iskolai bizonyítványt. Hagyják meg a családoknak a választási lehetőséget, hogy járatják-e gyere­küket hittanra. Egy másik szülő szerint ketté kellene válasz­tani a problémát: - Örülök, hogy bevezetik a hitoktatást - mondja Perjés! József. Azonban én úgy képzelem, hogy az iskola általános erkölcstant oktatna, és a tényleges hitismere­tet, mint eddig is, a lelkészek tanítanák. A hit ismerete olyannyira szerves része az általános műveltségnek, hogy elengedhetetlennek tar­tom. Szerintem a hittant a lelkészek a paróki­ákon tanítsák, ne az iskolákban. Rendkívül fontosnak tartom a vallási isme­reteket és a Biblia ismeretét is! - teszi hozzá Perjés! Józsefné, aki a Homoki -Általános Iskola magyar szakos tanára. Nagyon nehéz tanítani Babitsot, Adyt és József Attilát úgy, hogy a gyerekek alapvető vallási és bibliai ismeretekkel sem rendelkeznek. Az erkölcstan? Többször vitatkoztunk az iskolában is arról, hogy sok szépet és jót, és sok mérhetót megtanítunk a gyerekeknek, mégis hiányzik belőlük valami. Akaraterő, ér­deklődés, elhivatottság, amire azt mondjuk, bennünk még megvolt. Az erkölcstan általá­nos erkölcsi és emberi normákat ismertetne meg a gyerekekkel.- Ki tanítsa az erkölcstant? Tanár, vagy lelkész?- Szerintem iskolai tanár! - veszi vissza a szót Perjési József. - Olyan egyéniség, akinek az életvitele, gondolkodása olyan szilárd ala­pokon nyugszik, hogy értékítéletét mind a gye­rekek, mind a szülők egyaránt elfogadják. Egyszóval, példaként állíthatom őt a gyereke­im elé. Mi a véleménye egy iskolaigazgatónak? Borza Attila így válaszol:- Semmi kifogásom a hitoktatás bevezetése ellen, sőt szükségesnek ítélem meg. Azonban nem ilyen szervezési keretek között. Kötelező­vé semmiképpen ne tegyék! Maradjon ez a család, a szülők szuverén joga. Ha a hittan oktatásához iskolai tanterem szükséges, ez elől sem zárkózom el, de a szervezési munka az egyházak dolga legyen! Délutánra rendelkezé­sükre bocsájtok tantermeket, a tanórai keretbe azonban nem tudom beilleszteni a hittanórá­kat. Az óraszámokat és csoportokat figyelem­be véve, heti 24 óra többletet jelentene. Van még egy másik kérdés is! Hogyan, mi­ből fizessem az óraadó lelkészt? Erre külön bérkeretet - tudtommal - nem kaptak, nem kapnak az iskolák. A tanáraim terhére, a túló­rakeret terhére nem tudok fizetni egy új óraa­dót. A lelkészek iskolán belüli jogállása sincs még tisztázva. A hitoktatáson való részvétel semmiképpen ne kerüljön a bizonyítványba! Ez újabb meg­különböztetésre adhatna okot. Mint eddig, az egyházak továbbra is külön bizonyítványt ad­janak ki a hitoktatáson való részvételről, annak eredményéről. A téma már megint túlnőtt a címben vázolt kérdéskörön. Az, hogy legyen, úgy hiszem, nem kérdés. Inkább az, hogy hol és milyen keretek között induljon meg a hittan oktatása. Ezt azonban továbbra is bízzuk az egyházakra! Hogy valaki gyakorolja a vallását, bérmálko­­zik vagy komfirmál - legyen szabad lelkiisme­reti kérdése. Legyen ez családi ügy! Mint ahogy a cikkíróra is a nagyanyja "hatott", mi­dőn szembeállította a vasárnapi istentiszteletet a Komjáthy vasárnapi koktéljával. Voltak, s vannak még földvári tanárok, akik ha nem is direkt módon, de célzottan tanítják az erkölcstant. Különböző témájú óráik kere­tén belül próbálják elmondani, hogy mitől, hogyan és miért ember az ember. így is lehet! G.A. Nem voltunk mi ilyenek! Bűnügyi tárca helyett Hiába, feltörtünk! Ha felütöm az újságot, biztos benne találta­­tik Földvár. No, nem a termelési eredmények kapcsán találko­zom szülőfalummal, hanem a bűnügyi krónikák lapjain. Egy halállal végződő családi perpat­var, egy szerencsétlen asszony a tcmplomkertben, egy megfoj­tott ember az árokparton. Mind­egyik esetben már csak regiszt­rálni lehetett a bűncselekményt. Prevenció, óh! Az elkövetők na­gyon hamar horogra kerültek. Ez nagyon jó, hogy nem szalad­gálhatnak szabadlábon sokáig a gyilkosok! De hol vannak a "kisebb" ügyek? A csalás, a lopás manap­ság bocsánatos bűn. Helyettesít­hető az "ügyesség" fogalmával. (Nyelvújítók figyelem!) A ga­rázdaság, a betörés - már "csak" jó hecc. S az "arisztokrácia" is bájosan balhézik a Sport presszó környékén. Ebben rejlik diszkrét bája! Kevés a rendőr (és rosszul képzett), romlott a közbiztonság (mihez képest?), rossz a techni­ka, nem találunk tanút, az embe­rek közönyösek. Fel nem tett kérdéseimre ezek igenis nagyon valós válaszok. Azonban a tanú­ért, a bűnözőért ki is kell szállni a kocsiból. Tudom, hogy a ren­dőrkocsi látványa visszariasztja a bűnelkövetőket, de a rendőr személyes jelenléte méginkább! Olyan rendőrt is ismerek Földváron, aki nem rest kszállni az autóból! Azonban, ha egy rendőr inkább nem is tesz felje­lentést, mert úgy sem talál tanú­kat, igenis foglalkozzon a lesze­relés gondolatával. (Új Néplap 1990. június 29-i szám) Cinti nénire ráverhették az aj­tót holmi nyikhajok! Világos nappal biciklit lopnak, csempét, csaptelepet, csirkét, malacot, s mindent, ami csak mozdítható. Ha nem vigyáz a rendőr, még talán meg is dumálja a tolvaj! Demonstrálva hátrányos hely­zetét. Az idősek retteghetnek, hogy mikor törnek be hozzájuk. Tudom, hogy mostoha a rendőr­ség helyzete, de még sem alha­­tunk úgy, hogy párnánk alatt a kisbalta! Ez csak további erő­szakot szülne. Emlékszem, a földvári kéj­gyilkos évekig zseniálisan fe­dezte gyilkosságait. Ma már fe­deznie sem kellene! Bezárkó­zunk-csend. "A király nem alha­­tik". S íme, itt vannak a "kis" ügyek. Ezek már nemcsak ren­dőrségi ügyek. Közügyek. Álljon itt egy tanmese, amely sajnos megtörtént Földváron. Néhány évvel ezelőtt a jeges Mártírok úton egy rongycsomó hevert. Elegáns Zsigulik, Sko­dák és kevésbé elegáns Traban­tok is kikerülték. Egy kocsi megállt. Felszedték a "rongy­csomót". Részeg ember aludta mámorát mínusz 15 fok körül. (Furcsa ízlés!)- Hullarészeg - mosolygott egy járókelő.- De legalább nem részeg hul­la - hangzott a válasz. Gálik András

Next

/
Oldalképek
Tartalom