Tiszaföldvári Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 1-12. rész)
1990-07-01 / 7. szám
1990. JÚLIUS TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 3 Legyen? Ne legyen? Hit, tan, oktatás Jó ideig úgy tűnt, hogy a művelődési és közoktatási miniszter, valamint egyes egyházak paktuma értelmében fakultatív tantárggyá válik a hittan. A paktum nyomán támadt hatalmas társadalmi vita elsodorta ezeket az elképzeléseket, de úgy gondoljuk, ennek ellenére közreadhatjuk azt a véleménycsokrot, amit még az eredeti, tantervi megoldás ismeretében gyűjtött munkatársunk. Kovácsné Pintér Márta: - Mindenképpen jó, ha a vallás kérdéseivel szervezetten foglalkoznak s tanítják azt. Családomnak is van olyan tagja, aki a vallás gyakorlása közben találta meg önmagát. "Ha Istennek megfelelek, akkor magamnak is" - szokta mondani. A hitoktatásnak nagy haszna van, de ne tegyék kötelezővé! A hit kérdéseit egy jó lelkész tanítsa egy jó templomban. Ne keverjék ebbe az iskolákat, főleg ne állítsanak ki erről iskolai bizonyítványt. Hagyják meg a családoknak a választási lehetőséget, hogy járatják-e gyereküket hittanra. Egy másik szülő szerint ketté kellene választani a problémát: - Örülök, hogy bevezetik a hitoktatást - mondja Perjés! József. Azonban én úgy képzelem, hogy az iskola általános erkölcstant oktatna, és a tényleges hitismeretet, mint eddig is, a lelkészek tanítanák. A hit ismerete olyannyira szerves része az általános műveltségnek, hogy elengedhetetlennek tartom. Szerintem a hittant a lelkészek a parókiákon tanítsák, ne az iskolákban. Rendkívül fontosnak tartom a vallási ismereteket és a Biblia ismeretét is! - teszi hozzá Perjés! Józsefné, aki a Homoki -Általános Iskola magyar szakos tanára. Nagyon nehéz tanítani Babitsot, Adyt és József Attilát úgy, hogy a gyerekek alapvető vallási és bibliai ismeretekkel sem rendelkeznek. Az erkölcstan? Többször vitatkoztunk az iskolában is arról, hogy sok szépet és jót, és sok mérhetót megtanítunk a gyerekeknek, mégis hiányzik belőlük valami. Akaraterő, érdeklődés, elhivatottság, amire azt mondjuk, bennünk még megvolt. Az erkölcstan általános erkölcsi és emberi normákat ismertetne meg a gyerekekkel.- Ki tanítsa az erkölcstant? Tanár, vagy lelkész?- Szerintem iskolai tanár! - veszi vissza a szót Perjési József. - Olyan egyéniség, akinek az életvitele, gondolkodása olyan szilárd alapokon nyugszik, hogy értékítéletét mind a gyerekek, mind a szülők egyaránt elfogadják. Egyszóval, példaként állíthatom őt a gyerekeim elé. Mi a véleménye egy iskolaigazgatónak? Borza Attila így válaszol:- Semmi kifogásom a hitoktatás bevezetése ellen, sőt szükségesnek ítélem meg. Azonban nem ilyen szervezési keretek között. Kötelezővé semmiképpen ne tegyék! Maradjon ez a család, a szülők szuverén joga. Ha a hittan oktatásához iskolai tanterem szükséges, ez elől sem zárkózom el, de a szervezési munka az egyházak dolga legyen! Délutánra rendelkezésükre bocsájtok tantermeket, a tanórai keretbe azonban nem tudom beilleszteni a hittanórákat. Az óraszámokat és csoportokat figyelembe véve, heti 24 óra többletet jelentene. Van még egy másik kérdés is! Hogyan, miből fizessem az óraadó lelkészt? Erre külön bérkeretet - tudtommal - nem kaptak, nem kapnak az iskolák. A tanáraim terhére, a túlórakeret terhére nem tudok fizetni egy új óraadót. A lelkészek iskolán belüli jogállása sincs még tisztázva. A hitoktatáson való részvétel semmiképpen ne kerüljön a bizonyítványba! Ez újabb megkülönböztetésre adhatna okot. Mint eddig, az egyházak továbbra is külön bizonyítványt adjanak ki a hitoktatáson való részvételről, annak eredményéről. A téma már megint túlnőtt a címben vázolt kérdéskörön. Az, hogy legyen, úgy hiszem, nem kérdés. Inkább az, hogy hol és milyen keretek között induljon meg a hittan oktatása. Ezt azonban továbbra is bízzuk az egyházakra! Hogy valaki gyakorolja a vallását, bérmálkozik vagy komfirmál - legyen szabad lelkiismereti kérdése. Legyen ez családi ügy! Mint ahogy a cikkíróra is a nagyanyja "hatott", midőn szembeállította a vasárnapi istentiszteletet a Komjáthy vasárnapi koktéljával. Voltak, s vannak még földvári tanárok, akik ha nem is direkt módon, de célzottan tanítják az erkölcstant. Különböző témájú óráik keretén belül próbálják elmondani, hogy mitől, hogyan és miért ember az ember. így is lehet! G.A. Nem voltunk mi ilyenek! Bűnügyi tárca helyett Hiába, feltörtünk! Ha felütöm az újságot, biztos benne találtatik Földvár. No, nem a termelési eredmények kapcsán találkozom szülőfalummal, hanem a bűnügyi krónikák lapjain. Egy halállal végződő családi perpatvar, egy szerencsétlen asszony a tcmplomkertben, egy megfojtott ember az árokparton. Mindegyik esetben már csak regisztrálni lehetett a bűncselekményt. Prevenció, óh! Az elkövetők nagyon hamar horogra kerültek. Ez nagyon jó, hogy nem szaladgálhatnak szabadlábon sokáig a gyilkosok! De hol vannak a "kisebb" ügyek? A csalás, a lopás manapság bocsánatos bűn. Helyettesíthető az "ügyesség" fogalmával. (Nyelvújítók figyelem!) A garázdaság, a betörés - már "csak" jó hecc. S az "arisztokrácia" is bájosan balhézik a Sport presszó környékén. Ebben rejlik diszkrét bája! Kevés a rendőr (és rosszul képzett), romlott a közbiztonság (mihez képest?), rossz a technika, nem találunk tanút, az emberek közönyösek. Fel nem tett kérdéseimre ezek igenis nagyon valós válaszok. Azonban a tanúért, a bűnözőért ki is kell szállni a kocsiból. Tudom, hogy a rendőrkocsi látványa visszariasztja a bűnelkövetőket, de a rendőr személyes jelenléte méginkább! Olyan rendőrt is ismerek Földváron, aki nem rest kszállni az autóból! Azonban, ha egy rendőr inkább nem is tesz feljelentést, mert úgy sem talál tanúkat, igenis foglalkozzon a leszerelés gondolatával. (Új Néplap 1990. június 29-i szám) Cinti nénire ráverhették az ajtót holmi nyikhajok! Világos nappal biciklit lopnak, csempét, csaptelepet, csirkét, malacot, s mindent, ami csak mozdítható. Ha nem vigyáz a rendőr, még talán meg is dumálja a tolvaj! Demonstrálva hátrányos helyzetét. Az idősek retteghetnek, hogy mikor törnek be hozzájuk. Tudom, hogy mostoha a rendőrség helyzete, de még sem alhatunk úgy, hogy párnánk alatt a kisbalta! Ez csak további erőszakot szülne. Emlékszem, a földvári kéjgyilkos évekig zseniálisan fedezte gyilkosságait. Ma már fedeznie sem kellene! Bezárkózunk-csend. "A király nem alhatik". S íme, itt vannak a "kis" ügyek. Ezek már nemcsak rendőrségi ügyek. Közügyek. Álljon itt egy tanmese, amely sajnos megtörtént Földváron. Néhány évvel ezelőtt a jeges Mártírok úton egy rongycsomó hevert. Elegáns Zsigulik, Skodák és kevésbé elegáns Trabantok is kikerülték. Egy kocsi megállt. Felszedték a "rongycsomót". Részeg ember aludta mámorát mínusz 15 fok körül. (Furcsa ízlés!)- Hullarészeg - mosolygott egy járókelő.- De legalább nem részeg hulla - hangzott a válasz. Gálik András
