Tiszaföldvári Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 1-12. rész)

1990-07-01 / 7. szám

4 TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 1990. JÚLIUS Mit várunk el az új önkormányzattól? Azt, hogy emberibb legyen az életünk! Két hónap múlva ismét válasz­tani fogunk. Arról határozunk, hogy kik fogják Tiszaföldvár éle­tét az elkövetkező években alakí­tani. A létrejövő önkormányzat - ha nem is lesz gazdagabb, mint a je­lenlegi tanács - tényleges döntési joggal rendelkezik majd a telepü­lés ügyeiben. Nehéz örökséget, sok megoldatlan kérdést kap ez az új szervezet. Mindenki számtalan elintézésre váró problémát tud fel­sorolni közvetlen környezetéből és a település egészét érintően.. Milyen programot képviselje­nek a település képviselői, mit vá­runk el az új önkormányzattól? Hogy egyenrangú le­gyen minden lakos! Tiszaföldvámak nemcsak köz­pontja van. A homokiak, ószőlői­ek, epreskertiek stb., ugyanolyan polgárai a községnek, mint a fő utca mellett lakók. A község egész területén fel kell mérni az igényeket és a lehetőségeket, a várható lakossági hozzájáruláso­kat és a közpénzeket. Ezek alap­ján olyan fejlesztési elképzelése­ket kell kialakítani, hogy minden településrész arányos lehetőséget kapjon a továbbfejlődésre, hogy a közművek és az alapszolgáltatá­sok mindenüvé eljuthassanak. Villany, víz, csatorna, telefon, gáz - örülünk, ha van, de annak már nem, ha kivitelezésük éssze­rűtlen, ha az egyik munka ered­ményét elrontja a következő. Hogy itt találjuk meg megélhetésünket! Mi, akik itt élünk, megélni is itteni munkánkból szeretnénk. Támogasson az önkormányzat minden olyan kezdeményezést, vállalkozást, ami munkalehetősé­get teremt. Segítse vállalkozások indítását, adjon indokolt adóked­vezményeket, saját eszközeivel vegyen részt azokban. A valaha nagyhírű szőlő- és gyü­mölcskultúrát újra kell éleszteni! Segítse az önkormányzat a mező­­gazdasági termelők önszervező­dését, a hegyközség visszaállítá­sát, a termelés, értékesítés bizton­ságának megteremtése érdeké­ben. Hogy jó legyen végig­menni az utcán! Mert ma nem jó. Nem jó gya­log, mert piszkot, szemetet látunk, ha távolra kell mennünk, nincs he­lyi közlekedés. Nem jó kerék­párral, mert sok helyütt életveszé­lyes. Nem jó autóval, mert nem lehet haladni a bicikliktől, lovas­kocsiktól, az utcák többsége nehe­zen járható, időnként járhatatlan. A távlati cél az kell legyen, hogy minden településrész fonto­sabb utcái állandóan járhatóak, pormentesítettek legyenek. Szor­galmazni kell a községet elkerülő Martfű-Kungyalu út megépítését, esetleg Cibakházával egyetér­tésben. Legalább meglévő útjaink fenntartását meg kell oldani, ide értve a csapadékvíz elvezetését is. Valaha volt útkaparó, és nem volt lapos cica az út szélén! Jó végigmenni az utcán, ha gon­dozott közterületeken, rendezett porták előtt haladhatunk. A közös területek rendben, tisztán tartása egyrészt követendő példát mutat a lakosság számára, másrészt alapot teremt arra, hogy az önkormány­zat megkövetelhesse ugyanezt a lakosságtól is. Fontos az is, hogy végig mer­jünk menni az utcán, és nyugod­tak lehessünk otthonunkban. Az önkormányzatnak saját anyagi erejéből is áldoznia kell a közbiz­tonságra. Hogy gyermekeink jobb körülmények között ta­nulhassanak! Az önkormányzatnak a meglé­vő adottságok és az igények figye­lembevételével kell kialakítania a község iskolarendszerét, melynek szakmai megvalósítását az önálló iskolairányításokra kell bízni. Közvetlen feladat az lehet, hogy az iskolai oktatás anyagi feltétele­inek további romlását meg kell állítani, és az eszközöket oda cso­portosítani, ahol ma a legsürge­tőbbek, mint egyműszakos okta­tás, idegennyelv-tanítás, alapfel­szereltség stb. Hogy a betegnek köny­­nyebb legyen! Nehéz úgy meggyógyulni, ha a beteg ágyban fekvés helyett szol­noki szakrendelésre, laboratóriu­mi vizsgálatra, kezelésre való uta­zással tölti napjait. A körzeti be­tegellátás mellé könnyen elérhető távolságban biztosítani kell a sza­kellátás feltételeit, pl. összefogva Drágábbak leszünk; A Hírlap pénzügyi elszámolása Lapunk nyolcadik számánál tartunk, s szeret­nénk pénzügyi gondjainkat megosztani a kedves olvasóval. Amint az alábbi tételes elszámolásból kiderül, veszteségesek vagyunk, még úgy is, hogy szerzőink honorárium nélkül, ingyen dolgoznak nekünk. Jól sejtik: kénytelenek leszünk árat emelni. Nem azért, hogy nyereséget termeljünk, hanem hogy el tudjuk tartani magunkat. A végleges ár még nem alakult ki, de várhatóan 13 forint körül lesz. Kérjük olvasóink, a tiszaföldváriak megértését. Pénzügyeink Bevétel Kiadás Ráfizetés (Nyomdai ktsg) 1989. dec. eladás 17.385,- 20.437.- 3.052,- Ft 1990. I.n.év eladás 50.894,50 78.841,-15.946.50 Hirdetésből 12.000,-1989. dec.-1990.márc.ossz.: 80.279,50 99.278.-18.998.50 1990. Il.né. várható 1800 db/hó eladás 51.300 80.000,­­Hirdetés: Munkaeróközv.iroda 6.000,­­Vízgazd-Váll. 15.000.­­Összesen: 72.300,- 80.000.- 7.700.­­I. félévi ráfizetés várhatóan 26-27 ezer Ft 1990.1.n.évben előállítási ktsg 13,10 Ft/db A ráfizetést, veszteséget a tsz és az áfész által átutalt 50-50 eFt, összesen 100 ezer Ft-ból fedez­tük. Ez nyújtott fedezetet a III. n.évi 40.000 Ft előleg befizetésére is! Martfűvel és Cibakházával. Aho­gyan egy időben Tiszaföldváron is lehetett szülni. Hogy segítsünk a rászo­rultakon! Élnek közöttünk magányosak, betegek, szegények, boldogtala­nok. Az önhibájukon kívül bajba­jutottaknak segíteni kell! Ennek érdekében családsegítő közpon­tot, szociális gondozói hálózatot kell létrehozni. E körben külön figyelmet kell fordítani a község­ben élő cigány lakosság helyzeté­re, gondjaira. Hogy adjuk meg a tiszte­letet a halottainknak! A temető Tiszaföldváron kettős probléma. Az egyik ahová halot­­tainkat temetjük, a másik, amelyet a község érdekében meg kell szüntetni. Az előbbi: olyanná kell tenni, hogy mindenki méltósággal költözhessen oda, és tisztesség­gel, kegyelettel legyen emléke őrizhető. Az utóbbi: a község köz­pontjában van, aki körülményeit nem ismeri, meghökkenve néz rá. Kegyeleti, felekezeti, anyagi ér­dekeket és lehetőségeket egyez­tetve, atemetőt Tiszaföldvár tény­leges központjaként kell rendez­ni. Hogy legyen ismét híre a településünknek! Van melegvizünk, van stran­dunk. Van olyan község, ami már ebből híres lett és meggazdago­dott. Mindezzel az önkormányzat fog rendelkezni, akár vállalkozás­ba is foghat vele, csak megfelelő partnert és ötleteket kell találni hozzá. Évente kétszer felkerekedik Földvár, és elmegy a cibaki vásár­ba. Ilyenkor felemlegetik a régi földvári vásárokat, amelyből má­ra csak a Vásártér utca neve ma­radt meg. Meg kellene fontolni a vásárok újraélesztését! Olyan képviselőket szerelnénk, akik az önkormányzat megalaku­lása után az itt megfogalmazott - korántsem teljes - elvárásokat ér­vényesítik, és olyan önkormány­zatot, amely Tiszaföldvár igazi gazdájaként lát neki felelős­ségteljes munkájának. Ezt várja az új önkormányzattól a Tiszaföldvári Polgárok Társulata

Next

/
Oldalképek
Tartalom