Tiszaföldvári Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 1-12. rész)
1990-06-01 / 6. szám
1990. JÚNIUS TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 15 dóknak, akik nemcsak erkölcsi, hanem anyagi támogatást is nyújtottak. Ez alatt értjük a sok társadalmi munkát, amit végeztek. Pl. az új fedett légpuska-lőtérben közel egymillió forint értékű társadalmi munka van. Nyilvánvaló, hogy ezek után mi továbbra is abban reménykedünk, hogy a községben senkinek sem áll érdekében, hogy a klub megszűnjön, hiszen ebből haszna senkinek sem származna. Annál is inkább, mivel a klub fennállása óta elsősorban az iskolákra támaszkodott, évtizedeken keresztül együttműködési szerződésünk volt az Ószőlői Általános Iskolával, Homoki Általános Iskolával, a Belterületi Általános Iskolával, és nagyon jó kapcsolatunk van mind a mai napig a Hajnóczy József Gimnáziummal, de ugyanezt el lehet mondani a Gyógypedagógiai Intézettel kapcsolatban is. Sajnos nem így alakult a kapcsolatunk a jelenlegi iskolaigazgatóval. Ez különösen az utóbbi időben mondható. Fel lehetne tenni a kérdést, és joggal, hogy vajon miért? Azért, mert amikor szóba került, hogy az iskola részére adjunk át egy tantermet, akkor még nem volt arról szó, vagyis szerintük rendelet, hogy felül kell vizsgálni az MHSZ bázisok kihasználtságát. E rendelet jóval később jelent meg. Már akkor sem nekünk szóltak, hogy szükség volna tanteremre, hanem a megyei vezetőséghez fordultak. Természetesen a megyei vezetőség a klub önállóságára tekintve a klubnak küldte vissza. A mi egyetértésünkkel történt a tanterem átadása. Az én személy szerinti ellenállásom nem az iskola ellen irányult, és irányul ma sem, hiszen 35 éve, hogy társadalmi munkával végzem el a klubtitkári teendőket, s azóta többségében gyerekekkel foglalkozom, hanem nekem az a módszer nem tetszik, és azt hiszem, másnak sem tetszene, hogy valaki így próbál érvényesülni, a bázison dolgozó személyek lejáratásával, és a valós tények semmibevételével. Válasz helyett Három "olvasói levél" érkezett az MHSZ bázis ügyében. Három, az előző cikkben is megszólaló érintett mondta el újból a véleményét. Jobban örülnék, ha helyettük inkább azok ragadtak volna tollat, akiket szülőként közelről érint a dolog, de ha már így van, hát legyen... Kedves Varga úr, kedves Rómerék, bármennyire is sajnálom, nem értem Önöket. A klub eredményeit, a gondnok és a titkár érdemeit senki nem vitatja, nem tette ezt lapunk cikkírója sem. Arról van csupán szó, hogy országunk ilyen "lerongyolt" helyzetében időnként választani kell bizonyos megoldások közül. Ha nincs pénz új iskolára vagy iskolabővítésre, akkor bizony másként kell az oktatás égető gondjait megoldani. Ehhez magam is egyetlen józan, helyes utat látok: az iskolát, az alapoktatást kell előnyben részesíteni, különösen, ha az igénybe vett létesítmény előző funkciójának legértékesebb elemeit is meg lehet őrizni! (Erre a leendő "gazda", az iskolaigazgató határozott ígéretet tett.) Nem értem, ezen miért kell egyáltalán vitatkozni! Lőjenek, fussanak is a gyerekek, de csak akkor, ha a betűvetést és a szorzótáblát már van hol megtanulniuk! De ha nincs, akkor egyértelmű a teendő. Nem reagáltam volna az "olvasói levelükre", ha Rémemé asszony írásának végén támadó, személyeskedő hangot nem üt meg. ("Könyvespolcok közül könnyű...") Demees Katalin, vitaindító cikkünk szerzője nem tartotta fontosnak, hogy válaszoljon erre a szúrásra, én azonban - nem a védelmében! - igen. Ez az ügy messze túlmutat ugyanis egy-két ember - az Önök - sértődésén, s igenis igényelte a szerző állásfoglalását. Miként igényli a szerkesztőét is. Ez pedig egyértelmű: első az iskola! L.Murányi László fel.szerk. Piaci gondok Tisztelt Szerkesztőség! Nem járok piacra sem venni, sem eladni, de úgy informáltak s kértek tegyem szóvá a helyi piac helyzetét. Nyitás és zárás a probléma. Ismertem a tanácsház előtti, a Csemege bolt előtti és a jelenlegi piacteret, de eleddig a hetipiac addig tartott, amíg eladó, illetve vásárló volt. Most nem így van. A lakosságot legjobban a késői nyitás idegesíti. Nyár van és a nap már három óra után felragyog, öt órakor pedig hervasztja az eladásra szánt zöldség-gyümölcsöt. Nyitáskor tumultus és vita. A környékbeli településekről még kora hajnalban elindulnak az áruval megrakott kocsik. Ezeket szépen, gusztusosán kellene készíteni, mert ha megtermett, el is kell adni. Pénz szűkében van mindenki, s jól és jót akar vásárolni, s ezért nem restek korán kelni. Az élelmiszerboltok 1/2 6-7 között nyitnak, de akkorára tej, kenyér, zöldség, minden a helyén. A piac az más, de ott is ki kellene pakolni, mire a vásárló megy. Mezőgazdasági jellegű település vagyunk, itt szorgalmas, dolgos emberek élnek, akik nem nyolc órát dolgoznak, hanem amíg munka van. Az pedig mindig van. Ezért hát azt a piacnyitást az életre kell bízni. Tudom és vállalom: rendnek kell lenni, de az olyan rend semmit nem ér, ami nem az életet szolgálja. Irodából nem szabad ilyen döntést hozni. Mióta a betűt megismertem, azóta újságolvasó, könyvet-verset szerető ember vagyok. A sajtót meghatározó hatalomnak tartom, tisztelem. Hogy most írtam, az is a bizalom jele. Kérésem mindössze annyi, hogy a helyi lapunk útján legyenek szívesek ezzel a témával a lakosságot megnyugtató módon tudósítani. Elnézésüket kérem, a mentségem az legyen, hogy nem a magam, hanem a közjavára szólok. Tisztelő olvasójuk (Név és cím a szerkesztőségben) Gyerekszáj- Ki látott már ilyen állatot? Ez egy ürge! - mondja az óvónő. Edit tágranyitott szemmel áll fel, majd kételkedve az állat felé mutat: - Ez? Az én apukám is szokott találkozni egy ürgével, de az fogtechnikus. * Kinn játszunk az udvaron. Laci odajön hozzám.- Óvónéni, ebben a tóban egy akkora, de akkora nagy állat v an! Nagyobb, mint te! - néz fel rám nagy, ártatlan szemekkel. *- Mi külföldre megyünk nyaralni! - dicsekszik az egyik gyerek.- No és mivel? - kérdezi az óvónő.- Az OTP-vel - vágja rá a gyerek. *- Milyen színűek a szarvasmarhák? - hangzik el a kérdés az egyik foglalkozáson.- Kétszínűek - volt a válasz. * Almáslepény sütése közben Fecó is ott volt mellettem. A tésztára rátettem az almát, majd mikor ezt készültem beborítani a másik levél tésztával, Fecó megszólal:- Anya, miért adsz rá mellényt?- Editke kösd meg a cipőfűződet.- Miért én óvónéni, te már nem tudod? *- Zita mi szeretnél lenni, ha megnősz?- Én óvónéni leszek.- Miért leszel óvónéni?- Mert annak nem kell aludni, ebéd után.
