Tiszaföldvári Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 1-12. rész)
1990-06-01 / 6. szám
1990. JÚNIUS TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 11 A 201-es parcella bolondjai 6-os, 10-es, 201-es. Még mielőtt bárki is korán örülne, közlöm, hogy ezek nem a földvári villamos számai. Sokkal földhözragadtabb dologról van szó. Parcellaszámokat jelölnek, amiket a DIÓ (Demokratikus Ifjúsági Olvasókör) művel hangyaszorgalommal. Fiatalok vagyunk, átlag húsz évesek, kell a pénz. Maghagyma és kukorica az, amitől reméltük a meggazdagodást. Már nem reméljük. A hagymától legalábbis nem. Az ugyanis már a kezdet kezdetétől sokkal inkább árpaföld benyomását keltette bennünk. Hagyma csak itt-ott, árpa viszont itt is meg ott is, szóval, mindenütt. Elkövettük azt a nagy hibát, hogy nem a hagymát szedtük ki. Sokkal kevesebb dolgunk lett volna, de tartottunk attól, hogy vakmerő újításunk nem arat majd osztatlan sikert a szakemberek között. így a hagyma maradt, az árpát kiszedtük. Gyanúsan hamar végeztünk a két hektár területen, így hát, hogy ne unatkozzunk, elvállaltunk egy olyan parcellát, amelyet még senki nem kapált, háborítatlanul nőtt a gyom. Állítom, hogy dús folyófűtenyészetünk ma is a párját ritkítja. No meg mi is ritkítjuk, bár kevés sikerrel. Egy idő után rá kellett, hogy jöjjünk, a hagyományos, jól bevált mozdulatokat hiába is tesszük a kapával, nem jutunk előre egy métert sem. Bár meglehet, hogy csak a nagy erőkifejtés közben fölvert óriási porfelhőtől nem láttuk a haladást. Egy biztos: a szavunk elakadt, alig lehetett levegőt venni. Csak a szemünk villant egymásra, segítséget és a menekülés legrövidebb útját keresve. Következő próbálkozásunk pontos menetét leírom, hátha valaki még hasznosítani tudja. Egy merész mozdulattal helyezzük kapánkat a folyófű közé, majd ötször-hatszor lendületből jól csavarjuk meg. Ezután egy hirtelen rántással szabadítsuk ki a gyom közül, s ha mindezt sikerült véghezvinni, jöhet a "fejtsük le a kapánkról a rátekeredett gyomot" című türelemjáték. Megjegyzem, ez sokkal hosszabb időt vesz igénybe, mint a rátekerés egyszerű művelete. Ennyi hasztalan próbálkozás után be kellett látnunk, a kapával nem boldogulunk, eldobtuk hát az ősi szerszámot. Áttértünk a négykerék meghajtásra. Látványnak szépek vagyunk, az eredmény kevésbé tetszetős. Megközelítően tíz méter egy óra alatt, pedig aki nálunk gyorsabban dolgozik, azt már a görcs rángatja. Időközben a mellettünk lévő parcellát - ami szintén ilyen gyomos volt - kitárcsázták. Lehetőségként fölmerült bennünk, hogy átültetjük azt a pár darab hagymát az immár tiszta területre, de jött a mindent elsöprő új gondolat, a sövényolló. Használata közben laposkúszásban kell haladni, miközben gondosan elvájuk a folyófű gyökerét. Kihordjuk a gyomot az útra, majd máris következhet a gyökér kikapálása a földből. Elárulom, ezt a módszert eddig még nem próbáltuk, bár ez tetszik a legjobb megoldásnak. A csirkéket csak azért nem hoztuk még ki legelni, mert igen hosszú a beidomítási idejük. Jól meg kell ugyanis tanulniuk, mi az, amit megehetnek, és mit kell okvetlen meghagyniuk. Tehát csak emiatt nem csináljuk. Egyébként... Ahogy telik az idő és ahogy erősödik a gyom, úgy erősödik bennünk is a gondolat: egyáltalán miért kell kiirtani azt a folyófüvet, amelynek számtalan előnye közül most csak egy párat említek. A fölkúszó gyom tartja a hagyma szárát, ami nem egy utolsó szempont, mivel az igen gyenge lábakon áll. A sűrű indák alatt még a kisebb esőzések után is sokáig nedves marad a talaj, ugyanis nincs az a napsugár, amelyik oda besütne. Tartok tőle, hogy mire a betakarításra kerül a sor, tökéletesen be fogjuk bizonyítani, hogy a folyófű direkt kell a hagyma közé. A következő részben arról is beszámolok, hogy elhitték-e. Demecs Katalin A radioaktivitásról Sugárzásban élünk Néha egy-egy üvegpohár látszólag magától szétpattan, belőle apró szilánkok repülnek szerteszét. (Ilyenkor a benne működő - addig alvó - belső feszültségek törik darabokra.) Ez a jelenség az atomok között is előfordul. Azokat az anyagokat, melyeknek atomjai közül hol egyik, hol másik magától széttörik, radioaktív anyagoknak nevezzük. A szétrepülő repeszeknek és a törést kísérő fényszerű jelenségnek radioaktív sugárzás a neve. Míg a széttörő pohár repeszei, ahány, annyi féle, a radioaktív sugárzásban csak három különböző fajtájú részecskét találunk. Az alfasugárzást már egy papírlap leállítja. Levegőben néhány centimétert képes megtenni. Bőrünkben a legkülső részen, a hámrétegben elnyelődik. A bétasugárzás leállításához egy vastagabb deszkalap szükséges. A levegőben néhány decimétert tesz meg. Bőrünkön áthatol és a belső részeinkben nyelődik el. A gammasugárzás leállításához vastag ólomréteg szükséges, a levegőben fényszerűen terjed, testünkön könnyedén áthatol. Vannak-e környezetünkben radioaktív anyagok? Igen. Mindig és mindenütt: minden talaj tartalmaz több-kevesebb radioaktív anyagot. A talajból állandóan szivárog egy radioaktív gáz. A levegőben szálló por, a port kimosó eső sugárzó anyagokat szállít. Ezek az anyagok nem az ember tevékenységének következtében keletkeztek. Mindig jelen voltak a környezetünkben, hatásukhoz hozzászokott az élet. A természetben vannak helyek, ahol a megszokott átlagosnál sokkal több radioaktív anyag található (uránbányák, barlangok, pincék, szellőzetlen lakások). Az atomerőművekben, atombombákban az ember sok radioaktív anyagot halmoz fel. A bombák felrobbanásakor vagy erőműbalesetek során (Csernobil) ezek szétszóródhatnak. Néhány ipari termék (festék, kerámia, építőanyag) sok sugárzó anyagot tartalmazhat. Milyen hatása van szervezetünkre a radioaktív sugárzásnak? Ha a radioaktív sugár élő szervezetet ér, azt feltétlenül károsítja. Legveszedelmesebb az alfasugárzás. Ennek tízszer, hússzor nagyobb a roncsoló hatása, mint a béta vagy gamma sugárzásé. A kívülről jövő alfasugaraktól szerencsére megvéd bennünket a levegő vagy a ruhánk. A károsítás akkor nagy, ha az alfasugárzó radioaktív anyag bejut a szervezetünkbe. A sugárzás átlagos, természetes szintjéhez hozzászoktunk. A baj akkor kezdődik, ha olyan környezetben kell élnünk, aminek sugárzása a megszokottnál sokkal erősebb. Észrevehetjük-e a radioaktív sugárzást? A radioaktív sugarak észlelésére érzékszervünk nincs, de megfelelő mérési eljárások vannak. A levegőtől, használati tárgyainktól, az ülepedő portól származó sugárzást már egy iskolai fizika szertár eszközeivel is megmérhetjük. Tervbe vettük, hogy a Hajnóczy Gimnázium tanulóival vizsgálni kezdjük környezetünk talajának, levegőjének és minél több lakóházának radioa ktivitását. (Folytatjuk) Németh Gyula gimn. tanár
