Tiszaföldvári Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 1-12. rész)
1990-06-01 / 6. szám
12 TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 1990. JÚNIUS F estő-pedagógusok Előző lapszámunkban beharangoztuk két földvári pedagógus-képzőművész közös kiállítását, melyen munkáikat az érdeklődők elé tárták. Mindennemű elemzés, értékelés, tudósítás helyett felidézzük Ferenczi György iskolaigazgató beszédének néhány részletét, amit a tárlat megnyitásakor mondott el. Remélhetőleg a két kiállítóról és képeikről is közelebbi információkat nyerhetünk így. "Ngy öröm számomra, hogy iskolánk két pedagógusának, illetve két képzőművészének képeiből nyílt kiállítását megnyithatom. Sokat gondolkodtam azon, hogy milyen titulussal tiszteljem meg kiállító kollegáimat. Mondhattam volna képzőművész tanárokat, esetleg pedagógus képzőművészeket. Féltem azonban, hogy akár az egyiket, akár a másikat használom a fenti összetett szavak közül, a bennük rejlő két szó valamelyike óhatatlanul felértékelődik a másik rovására. Ezt pedig nem szeretnem, hiszen munkásságuk, életútjuk azt bizonyítja, hogy mindketten művészek ők és pedagógusok egyszerre, azonos mértékben és minőségben... Jeszenyi Mihályné tanárnő a Gyór-Sopron megyei Páliban született. Tanulmányait Sopronban és Budapesten az Apáczay Csere János Pedagógiai Főiskolán végezte. 1954-től 1957- ig Csornán tanított, 1957-től 1988-ig pedig Tiszaföldváron. Először a Belterületi Általános Iskolában, majd több mint másfél évtizedig a Hajnóczy József Gimnáziumban. A három és fél évtizedes tanári pályafutás alatt általános cs középiskolai tanulók ezreinek formálta jó irányba ízlését, szerettette meg velük a képzőművészetet. A tehetséges tanulókat felfedezte, felkarolta, az átlagos képességűekkcl elsajátíttatta a rajzolni tudás alapjait, mert helyesen azt vallotta és vallja ma is, hogy erre minden ember megtanítható... Jeszenyi Mihályné tanárnő a tanítás mellett rendszeresen festett. Minden nyáron alkotott valamelyik művésztclcpcn, képei majd minden esztendőben szerepeltek kiállításokon. Az itt kiállított művei...azt bizonyítják, hogy szuverén művésszé vált. Képei lírai hangulatot árasztanak, kiegyensúlyozottak és egységesek. A képi egyensúly, a színharmónia megnyugtatóan hat a szemlélőre. Realizmusa a sokat tapasztalt, bölcs ember valóságlátását fejezi ki... Mélységes humanizmusát tükrözik kiállított tájképei. Ezeken az ember vagy alkotása szinte minden esetben jelen van, de ha nincs is, a művész odaképzelteti velünk azzal a szavakban nehezen kifejezhető erővel, amelyet művészetnek hívunk. Demján Csaba tanár Vácott született 1965-ben, és a Nógrád megyei Keszeg községben nőtt fel. Már általános iskolás korában szívesen rajzolt és festegetett. Végérvényesen gimnazista korában jegyezte el magát a képzőművészettel. Főiskolai tanulmányait az egri Tanárképző Főiskolán végezte. Főiskolai évei alatt művészi szemléletére Lóránt János tanár festészete volt a legnagyobb hatással. Alkotásait már főiskolai évei alatt kiválóra értékelték. 1987 óta a Hajnóczy József Gimnázium tanára. Iskolai munkájában folytatja azt a sokoldalú művészeti nevelő tevékenységet, amit Jeszenyi Mihályné alapozott meg. 1988-ban volt az első önálló kiállítása. A helyi és az alföldi konvencióktól eltérő színes monotypiái, nyomatai szokatlanságuk miatt nehezen találtak megértésre. A most kiállított művek biztos rajztudásról, jó ecsetkezelésről tesznek tanúbizonyságot. A képek kellemes színekkel, kiforrott faktúrájukkal sajátságos harmóniát árasztanak... Demján Csaba markánsan egyéni látásmódja még többféle stílussal és kifejezésmóddal kapcsolódik össze. Ez egyrészt és elsősorban életkorával, másrészt a sokfélét és a sok mindent akarás nyugtalanságával magyarázható. Ezt támasztja alá az is, hogy Demján Csaba a festészeten kívül grafikával és szobrászattal is foglalkozik. Tehetsége segítségével minden bizonnyal megtalálja egyéniségének, mondanivalójának legjobban megfelelő stílusát és kifejezésmódját... Jeszenyi Mihályné kolléganőnek kívánok szép nyugdíjas éveket. Fessen még sok szép képet önmaga, családja és mások gyönyörűségére. Demján Csabának sok sikert, szép eredményeket kívánok nevelőmunkájában és művészeti tevékenységében... Pedagógusaink köszöntéséhez Ebben az esztendőben, az országunkban folyó alapvető változások időszakában, másként köszöntjük pedagógusainkat. Másként azért is, mert részt vállalnak egy új korszak alapvető céljainak elérésében. Másként azért is, mert felnövekvő ifjúságunk jövőbeni boldogulásának meghatározói. Ez a köszöntés, köszönés többet jelent most a midennapok köszönömjénél, hiszen oktatóink, nevelőink olyan emberek, akikben mind a fiatal, mind az idősebb nemzedék ma is a tanár, a bölcs segítőtárs, a tanácsadó személyét tiszteli. A pedagógusnak, az embert szerető egyénnek diákjai lelkében élni, olvasni és alkotni kell tudnia. Ez az erkölcsi emelkedés kell, hogy jellemezze az igazi pedagógust. Haladjanak önök is ezen az úton, ne keseredjenek el, ne veszítsék el kedvüket, türelmüket még akkor sem, ha ez az út állandó harcot, küzdelmet jelent, akkor sem, ha az eredmény nem mindig észlelhető. Ezen rövid gondolatok jegyében kívánok minden óvónőnek, tanítónak, tanárnak sok türelmet, erőt, egészséget, a megérdemelt szünethez jó pihenést. Csatos Imréné
