Tiszaföldvári Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 1-12. rész)

1990-06-01 / 6. szám

4 TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 1990. JÚNIUS A szociális egyensúlyt veszélyeztető üzletek hálózata A talán meghökkentő cím kis magyarázatra szorul. Az 1989/90- cs tanévben szándékoztunk beindítani a gimnáziumban a humán­­szolgáltató (szociális munkás) szakközépiskolát. Erre készülve, különböző szempontok alapján felméréseket végeztünk Földvá­ron, hogy a majdan itt végző tanítványaink vajh’ találnak-e munkát. Jómagam a fenti témával foglalkoztam. Veszélyeztető üzletek. Léte­zik ilyen?! Nos igen, mégpedig szép számmal. El kell ismemi, szükség van ezekre az üzletekre, mert minden országban vannak, néhány arab kivételtől eltekint­ve. Legfeljebb nem ilyen sűrűn. Tudni kell viszont azt is, hogy működtetésük magában rejti a veszélyhelyzetet. A szeszesitalt árusító üzletek egy részéről lesz tehát szó, ame­lyek a hivatalos nyilvántartá­sokban vendéglő, presszó, ital­bolt, büfé, bisztró és palackozott áruk boltja néven futnak, de van egy közös vonásuk... Tiszaföldvár 12.200 (1986.) lakosára 19 ilalméró, illetve ital­vásárló hely jut - nem számítva az ABC-ket, élelmiszer- és ve­gyesboltokat -, ami alapján megállapítható, hogy 643 főre jut egy italmérő és kb. 80 száza­lékban italfogyasztó hely. Ha a nem számítottakat is bekalku­láljuk, akkor még "rózsásabb" a helyzet, mivel a fentiekhez jön még négy ABC, öt vegyesbolt, a Csemege és mintegy 8-10 ma­gánkereskedő. Az így számolt átlag alapján 310-330 főre jut egy italszerző hely. (Csak a szembeállítás kedvéért: telepü­lésünkön 12.200 főre jut egy egész könyvesbolt.) Területileg hogyan helyez­kednek el ezek az üzletek? (A továbbiakban csak az először említett 19 üzletről lesz szó.) A forgalmi szempontokat messze­menően figyelembe véve, a Kossuth úton hat, az Ószőlő Fő úton kettő, a Döbrei J. úton há­rom, a Mártírok útján kettő, az O. Nagy B. úton egy és viszony­lag eldugott kis utcákban mind­össze négy ilyen jellegű üzlet van. Más felosztásban: Tisza­földvár Remény úttól a Hunyadi útig terjedő, északi részén 13 üzlet van, míg a fenti határtól délre, azaz a Szőlőben mind­össze öt. Ezt az eltérést az a tény határozta meg, hogy ez utóbbi területet már a II. József korabe­li térképeken is mint szőlőt tün­tették fel, de indokolható azzal is, hogy az északi részen él a lakosság jelentősebb hányada. Nézzük közgazdasági oldal­ról a dolgot. A 19 egység közül 12-ről sikerült megszerezni az éves forgalmi adatokat, 1986- tól. Eszerint ’86-ban még 30 millió 660 ezer forint volt ösz­­szesen a forgalmuk, míg ’90- ben várhatóan 42 millió 730 ezer forint lesz. Az adatok további boncolga­tásából kitűnik, hogy 1986-ban ezen üzletekben hagyott minden földvári - csecsemőtől aggas­tyánig - kb. 2500 forintot. Ez az összeg 1990-ben a terv szerint - ha túl nem teljesítjük - 3500 fo­rint lesz. Ne feledjük, az ilyen szolgáltatást nyújtó boltoknak egyharmada szerepel a táblázat­ban, és az sem elhanyagolható, hogy a statisztika a teljes népes­séget veszi figyelembe, de a gyakorlat az, hogy egyesek "át­vállalják" a csecsemők, óvodá­sok, absztinens fiatalok és fel­nőttek "részesedését", mások meg jelentősen a "fejadag” alatt "teljesítenek". Bízvást feltételezhetjük, hogy a szeszesital-árusítással foglal­kozó üzletek törzsvendégei kö­zött nem kis számban vannak olyanok, akik nem tartoznak a kulturált ivók közé. (A kulturált ivás receptjét a Hírlap májusi számában közölte Kiss Imre: "Úgy issza a bort, mint ökör a vizet /mert csak annyit iszik, amennyi jól esik/...") Nagy a va­lószínűsége annak is, hogy e re­ceptet nem ismerők némelyike "erőn felül" költ az italra, azaz a család más, jogosabb, alapve­tőbb igényei maradnak kielégí­tetlenül, rendszerint a családfő eme szokásai miatt. A statisztikai elemzéshez és az igazsághoz tartozik, hogy a vizsgált üzletekben nemcsak szeszesital-árusítás folyik, ha­nem más szolgáltatásokat is nyújtanak. Mértéktartó becslé­sek szerint bolttól és helytől füg­gően az összbevétel 50-80 szá­zalékát teszi ki a szeszesital-for­galom. Ebből az következne, hogy az egy főre eső 2500, illet­ve 3500 forint ennek arányában csökken, de ez korántsem igaz, mivel itt lép be a "fekete piac", azaz a "bögrecsárdák" intézmé­nye. Ezeknek a száma nehezen meghatározható, de legalább három-négyszerese a hivatalo­soknak. A kárt nemcsak az adó­zatlan jövedelemmel okozzák, hanem inkább a nem mindig megfelelő minőségű "áruval". Ugyanakkor a hajdan volt "9 órás" rendelet feléjük terelte a rendszeresen fogyasztók egy ré­szét, akiket ügyes "üzletpoliti­kával" sikerült részben megtar­taniuk (pl. hitel van reggel, dél­ben, este és közte állandó nyit­­vatartás). Az új önkormányzat feladata lesz, hogy mind a meg­győzés, mind a hathatós bünte­tés eszközeivel lépjen fel e "pi­ac" ellen. Végezetül azoknak írok, akik még olvassák e Hírlapot, de már "úton vannak". Az alkohológia kiváló elmé­leti művelője, a magyar szárma­zású Jellinek, négy lépcsőt hatá­rozott meg a kulturált ivástól a delirium tremensig: I. Gyakori ivás a problémák, gondok, feszültségek oldására. II. Titokban, gyorsan sokat in­ni és mindig legyen alkohol a közelben. III. Munkahelyelhagyás, csa­ládi veszekedések rend­szeresen, olykor félelemérzet, rendszeres reggeli ivás. IV. Hosszabb részegségi álla­pot, testi, szellemi leépülés, májzsugorodás. Figyelmükbe ajánlom ismé­telten Kiss Imre sorait: csak annyit, amennyi jól esik. Varga Csaba Településkutató tábor Tiszaföldváron Martfű, Tiszaföldvár és Cibakháza lakói a közeljövőben egy kissé talán szokatlan jelen­séggel találkozhatnak. Sokan lesznek, akikhez június 20 és 27 között egyetemista fiúk és lá­nyok fognak becsengetni, másokat esetleg az utcán állítanak meg azzal a kéréssel, hogy le­gyenek szívesek, válaszoljanak néhány kérdés­re. A kérdések javarészt a lakóhelyre, a rendel­kezésre álló szolgáltatásokkal való elégedett­ségre vonatkoznak, és ehhez kapcsolnak általá­nos jellegű személyi adatokat, mint pl. a vála­szadó neme, életkora, iskolai végzettsége. A kérdőív része annak a kutatásnak, amit a megyei tanács megbízásából a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja vé­gez. A három, meglehetősen szoros kapcsolat­ban élő településről, egymáshoz való viszo­nyukról azért szeretnénk minél többet megtud­ni, hogy a megalakuló önkormányzatoknak ja­vaslatokat fogalmazhassunk meg a további együttműködés leghatékonyabbnak ígérkező formáiról, a meglévő feszültségek, konfliktus­­források kezelhetőségéről, és egyúttal tájéko­zódjunk a lakosságot leginkább foglalkoztató problémákról. A kérdőívek mellett a diákok interjúkat is fognak készíteni a települések életében fonto­sabb szerepet játszó személyiségekkel: tanácsi és gazdasági vezetőkkel, a működő pártok kép­viselőivel, köztiszteletben álló polgárokkal. Ta­­nulmányozzák ezen kívül a Martfűről, Tisza­­földvárról és Cibakházáról megjelent publiká­ciókat, a helytörténeti munkákat. Kérem, fogadják megértéssel az ifjú kérdező­biztosokat és válaszaikkal, információikkal tá­mogassák kutatásunkat. Németh Zsolt szociológus

Next

/
Oldalképek
Tartalom