Tiszaföldvári Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 1-12. rész)

1990-06-01 / 6. szám

1990. JÚNIUS TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 5 Háló "a víz fölött" "A folyóparton egy vidám társaság mulat önfeledten. Egyszer csak segélykiáltást hallanak a folyó felől. A folyó­ban valaki fuldoklik. A társa­ság egyetlen úszni tudó tagja beugrik a vízbe és kimenti a fuldoklót. Ezután folytatják a pikniket. De újra hangokat hallanak a folyóból. Az újabb fuldoklót is kimenti az úszni tudó férfi. Aztán egyre több kiáltás hallatszik. A társaság egyetlen úszni tudó tagja sorra menti ki a fuldoklókat. Ami­kor éppen megpihen egy pilla­natra, egyik barátja a követke­zőket mondja neki: fantaszti­kus dolgokat művelsz itt a fo­lyóban. De nem lenne hatéko­nyabb azon gondolkoznunk, hogy miért esnek ezek az em­berek a vízbe?" Rappaport ezen tanmeséjét továbbgondolva és aktualizál­va, könnyen választ tudunk adni. Az utóbbi évtizedek po­litikai, társadalmi, gazdasági változásai során a vártnál is többen kerültek szociálisan gyenge helyzetbe - a neuroti­kus betegek, az alkoholisták, az öngyilkos-jelöltek, a kis­nyugdíjasok, a megváltozott munkaképességűek, az állami gondozottak, a lakóhelyüket elhagyni kényszerülők, a munkásszálláson lakó vidéki munkások, a csövesek, a la­­kásnclküliség különböző fázi­saiban lévők, az ingázók, a munkanélküliek stb. A "vízbefulladás" veszélye egyre több embert fenyeget. Tudjuk, hogy elkerülése érde­kében a "víz fölé" erős szociá­lis hálót kell húzni, melyhez roppant pénzösszegek és jó szakemberek kellenek. A je­lenlegi helyzetben nem várha­tó a háló gyors elkészülése, de minél hamarabb hozzá kell fogni a munkához! Sok esetben a szociális problémák megelőzésére és megoldására kevés a pénzbeni és/vagy/a természetbeni jutta­tás. Lehet, hogy elsősorban nem is ezekre van szükség. Tudnunk kell, hogy a szemé­lyiségben is van erő! Hinnünk V________________________ kell abban, hogy probémáin­­kat meg tudjuk oldani, hiszen az ember legfontosabb táma­sza önmaga! Előfordulhat, hogy egyedül nem sikerül, kell a segítség. Ha találunk olyan segítőt, akiben bízunk, aki hi­tünkben megerősít, aki hozzá tud segíteni ahhoz, hogy konf­liktusainkat megoldjuk, ezzel visszakapjuk önbizalmunkat, önbecsülésünket, később már önállóan is tudunk dönteni, cselekedni. Az emberek problémáira ér­zékeny, segítséget adni tudó szakemberek képzése újra megindult Magyarországon, az elsők között a Hajnóczy Jó­zsef Gimnáziumban, 1989 őszén. A képzés egyelőre kí­sérleti jellegű. Sok ötlet meg­valósítható, a helyi adottságo­kat is figyelembe véve. Ebben a szakközépiskolá­ban több olyan tantárgyat ta­nulnak a tanulók, amelyek el­méleti és gyakorlati ismerete­ket nyújtanak leendő hivatá­sukhoz. Ezek egyike a család- és társadalomtörténet, amely elméleti óráin megismerik a diákok a család kialakulását, szerkezetének, funkcióinak változásait a hordaközösségtől napjainkig. Ehhez kapcsoló­dóan foglalkoznak például az ünnepekkel, szokásokkal, ha­gyományokkal. Az elmélethez gyakorlat kapcsolódik, melynek célja, hogy a tanulók egy-egy há­romgenerációs család életútjá­nak meghallgatása, feldolgo­zása közben érzékeljék, hogy a családok története a társada­lom történetétől elválasztha­tatlan. A gyakorlat fő elve az élményszerű, érzelmileg alá­támasztott "csinálva tanulás", hiszen csak könyvekből nem lehet megtanulni a kapcsolat­­teremtést, az értő figyelem módszerét. Csak a gyakorlás során tapasztalhatjuk meg azt, hogyan lehet olyan kapcsola­tot kialakítani, hogy a beszélő­partner bízzon bennem, meg­nyíljon előttem. Ehhez a munkához a tisza­­földvári családok segítségét kérte és kéri ezentúl is az isko­la. Olyan családok élettörténe­tével kell megismerkedniük a tanulóknak, amelyeknek mindhárom generációja Tisza­­földváron él, a nagyszülők (vagy legalább egyikük) tős­gyökeres földváriak, vagy több évtizede itt laknak, a leg­fiatalabb nemzedék pedig 12- 13 éves. Természetesen annál érdekesebb és értékesebb ada­tok birtokába juthatunk, minél messzebbre tudunk vissza­menni az időben. Egy családhoz két tanuló mehet egy pedagógus kísére­tében. Körülbelül 3-4 beszél­getés szükséges ahhoz, hogy megismerjék a családi rokoni kapcsolatait és élettörténetét. Az eddigi tapasztalataink sze­rint a tanulóknak óriási él­ményt jelentett a családokkal történő találkozás, az életútin­­terjúk készítése, mert a csalá­dok kedvesek, készségesek, őszintén segítők voltak. Na­gyon sok értékes dokumentu­mot (fényképeket, iskolai és egyéb emlékeket) bocsátottak rendelkezésünkre. Köszönjük az együttműködésüket. A gyakorlatvezetők stábja - amelynek öt óvónő, három ál­talános iskolai tanár és négy középiskolai tanár a tagja - ne­vében mondhatom, hogy vala­mennyien az új, az ismeretlen, az eddigitől eltérő munka irán­ti érdeklődéssel és lelkesedés­sel kezdtük a felkészülést a tantárgy tanítására, az első fel­adatokra. Ez a munka az em­berről szól, az emberért. Felfedező kalandra indul­tunk, szövetségben a tanulók­kal. Számtalan konfliktusra számíthatunk, és sokszor olyan problémákkal szembe­sülünk, amilyen problémák megoldása korábban nem volt a tanári munka része. Emiatt ez a munka nagyon nehéz. Jó dolog valamit megcsinálni sa­ját elképzeléseink szerint. Jó dolog felelősséggel tartozni a végzett munkáért. Miért ne vállalnánk? Miért ne néznénk szembe e vállalkozás nehézsé­geivel? Kovácsné Pintér Márta "Öreg­diákok" találkoztak Iskolánk régi szép hagyomá­nya, hogy öregdiákjaink 5-10 évenként találkoznak almama­terükben. A legutóbbi, 1990. június 2-án lezajlott találkozó nem tartozik a szokványos összejövetelek közé. Az 1947- ben létrejött gimnázium első három évfolyama tartotta meg rendhagyó találkozóját. Isko­lánk egykori diákjai május utol­só napjaiban megkoszorúzták elhunyt tanáraik és évfolyam­­társaik sírját. A megjelent 21 öregdiák és tanáraik - dr. Varga Lajos, dr. Varga Lajosné és dr. Szabó Mihályné meghatottam emlékeztek vissza életük négy évtizeddel ezelőtti időszakára, az együtt töltött szép évekre. A találkozó szervezői Tyihák Ernő kezdeményezésére elha­tározták, hogy megalakítják a Tiszaföldvárí Diákok Baráti Körét. A szervezési feladatok elvégzésére létrehoztak egy el­őkészítő bizottságot, amelynek vezetőjévé Nagy Imrénét, a/.is­­kola nyugalmazott tanárát és igazgatóhelyettesét választot­ták meg. A jelenlévők egyetér­tettek abban, hogy a létrehozan­dó baráti kör lehetőséget ad majd arra, hogy az iskola volt diákjai kapcsolatot tarthatnak iskolájukkal, és segíthetik azt feladatai megoldásában. Emel­lett a baráti kör a nagyközség­hez való kötődést is erősítheti. Terveik szerint a baráti kör első közgyűlését 1990. októberében tartják meg. Iskolánk létrehozásában elé­vülhetetlen érdemeket szerzett György József, az intézmény néhány ével elhunyt első igaz­gatója. Ugyancsak Tyihák Emő kezdeményezésére létrejött a György József Emlékbizottság, azzal a céllal, hogy tudo­mányos alapossággal felkutas­sa a volt igazgató életútját és emlékét érdemeinek megfele­lően megörökítse. Az emlékbi­zottság irányításával dr. Varga Lajos nyugalmazott középisko­lai tanárt cs az iskola jelenlegi igazgatóját bízták meg. Fcrcnc/.i György igazgató

Next

/
Oldalképek
Tartalom