Tiszaföldvári Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 1-12. rész)
1990-12-01 / 12. szám
1990. DECEMBER TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 3 Még egyszer az emlékműről Sokáig fogunk még emlékezni arra a november 18-i szomorú hangulatú ünnepélyes eseményre, amelyről előző számunkban csak röviden tudtunk beszámolni. Elsősorban azoknak szeretnénk most elmondani, mi is történt, akik nem voltak jelen a megemlékezésen. A ködös, hűvös idő ellenére mintegy hétszázan jöttünk össze délelőtt 11-re a gimnázium előtti parkban. Miután elénekeltük a nagyszámú énekkar közreműködésével a Himnuszt, dr. Anderkó László lépett a mikrofonhoz.- A mai napon a második világháború tiszaföldvári áldozatainak emlékére szentelünk emlékművet, mondotta, majd miután köszöntette polgármesterünket, országgyűlési képvise-Az 1988-ban megkezdett munka fontos állomásához érkezett november 25-én. Felszenteltük az áldozatok emlékét őrző oszlopot. Most, amikor megköszönöm mindazoknak a fáradozását és munkáját, akik segítettek felkutatni az áldozatok és hozzátartozók nevét, sajnos azt is el kell mondanom, hogy az eddigi adatok valószínűsítik, hogy még további áldozatok is voltak. Feladatunk, hogy az 6 neveik is felkerüljenek a emlékoszlopra. Ezért arra kérek mindenkit, hogy:- Aki tud olyan áldozatról, akinek a neve nem szerepel az emlékművön, jelentkezzen!- Azon áldozatok hozzátartozóinak jelentkezését is kérem, akiklőnket, a vendégként jelenlévő zsidó rabbit és a helyi keresztény közösségek vezetőit, felkérte Ferenczy György gimnáziumi igazgatót, a TPT (Tiszaföldvári Polgárok Társulata) elnökét, tartsa meg megemlékezését. Ferenczy György a TPT nevében köszöntötte az emlékezőket, s mindazokat, akik eljöttek fejet hajtani. 45 éves súlyos és szégyellnivaló adósságunkat törlesztjük ma, - mondotta, majd így folytatta, - végre nem akadályozzák meg értelmetlen és buta politikai szempontok az emlékezést. Bizony eddig nem volt községünkben egy hely, ahol elhelyezzük a kegyelet virágait, egy hely, ahol megálljunk egy percre, ahol rájuk gondolunk. Ezután elmondta, hogy nek nevei már szerepebek ugyan az oszlopon, de az áldozat adatait még nem azonosítottam!- A tiszaföldvári zsidó áldozatok pontos névsorának összeállítása is a mi dolgunk. Aki bármilyen adattal rendelkezik róluk, illetve elhurcolásuk körülményeiről, kérem, szintén jelentkezzen! Remélem, hogy további erőfeszítéseink egyre teljesebbé teszik a névsort, s talán eléljük, hogy minden áldozatnak méltó emléket állítunk. Segítségüket előre is köszönöm. Kalóz Sándor tanár 5431 Tiszaföldvár Hajnóczy József Gimnázium pillanatnyilag 235 név került fel az emlékoszlopra. A több mint 80, községünkből elhurcolt zsidóra egy összefoglaló mondat emlékeztet az oszlopon, a nevek után. Elgondolkodtató volt, amikor felhívta figyelmünket Ferenczy György arra, hogy a két világháború több mint hétszáz áldozatot követelt községünkben. Hétszáz, zömében fiatalember, akiknek visszatérése helyett csak értesítő jött, rosszabb esetben még az sem, maradt az örök várakozás és a gyász. Alávaló ideológiák alapján gonosztevő vezérek, gonosztevő pribékjeikkel nemzetek kivégzésének totális, iparszerű végrehajtásába kezdtek - mondta. Beszéde végefelé pedig így szólt: legyen ez az emlékmű elgondolkodtató mementó is, azért, hogy a második világháborúhoz hasonló rettenet többé sohase forduljon elő. Meg kell végre békülnünk magunkkal, vélt, vagy valós politikai ellenfeleinkkel, a köztünk élő és minket körülvevő más népekkel. Végül a fiatalokhoz fordult, becsüljék meg és vigyázzanak az emlékműre. A TPT elnökének beszédét a Jordán Antal és felesége által vezetett énekkar Dona nobis pacem (Adj nekünk békét) szövegű dal követte. Az ezután kezdődő ökumenikus istentiszteletet Tamási József, a TPT tagja, katolikus plébános vezette. Bevezető mondata így szólt: Istenen keresztül tudunk elérni hozzájuk, az áldozatokhoz, de Isten segítségével tudunk egymáshoz is közelebb kerülni, hogy ne szakítson el egymástól bennünket újabb háború. Ezután megkérte Fröhlich Róbert rabbit, tartsa meg megemlékezését. A Budapestről érkezett zsidó rabbi felidézte a szomorú valóságot: a sokáig egy úton járó zsidók és magyarok útja elágazott a 20. században, s végül gyűlöletté fajult a kapcsolat. De tanúság ez az oszlop, 45 év után még mindig él a szívek mélyén az egykor sárbatiport szeretet. Nem győzedelmeskedhet a gyűlölet. Hajtsunk fejet és emlékezzünk a tiszaföldvári áldozatokra. Emlékezzünk azokra is, akiknek kezében nem volt fegyver, akiket egy-egy támadás alkalmával egy repesz-szilánk, egy eltévedt golyó ölt meg. Kérjük valamennyiünk Istenét, ne hagyja, hogy ez az emlékmű a gyűlölet áldozata legyen. A zsidó megemlékezést odaillően Istent héber nyelven El Saddainak és Adonainak nevező éneket hallhattunk hat fiatal hittanos ajkáról gitárkísérettel. Az ószövetségi nép gondviselő istenét felidéző ének után Boncsérné Pecsenya Anna, evangélikus lelkésznő igehirdetése következett. A bíróság elé állított, majd halálra kövezett István diakónusról olvasott fel szentírási részletet az Apostolok Cselekedeteiből. Kihangsúlyozta, István Krisztus első vértanúja, nem védekezik, hanem vádol. Nem felejthetjük el vádolni a múltat, ugyanakkor, ahogy István a rázúduló kőzápor közepette imádkozott, neFolytatjuk a második világháború áldozatainak felkutatását Köszönet Köszönetét mondunk mindazon magánszemélyeknek és szervezeteknek, akik adományaikkal és közreműködésükkel hozzájárultak az emlékmű létrehozásához. Külön köszönjük Dévényi Tamás, Németh Katalin és Pazár Béla tervezők, Bagaméry Gáspár parktervező és a Tiszaföldvári Építőipari és Innovációs Kft kivitelező önzetlen és áldozatos munkáját. Szeretném köszönetemet kifejezni a Tiszaföldvári Polgárok Társulatának, amiért az 1990. november 25-én felavatott emlékoszlop létrehozását megszervezték. Továbbá köszönöm a község lakosságának az erkölcsi, anyagi támogatását, mellyel ezt a szép ügyet szolgáltak. Ezzel lehetővé tették, hogy a II. világháború tiszaföldvári áldozatainak méltó emléket állítsunk. Mi mindnyájan, akik eddig édesapák, férjek, testvérek sírjára virágot vinni nem tudtunk, mert nem volt hova, most végre elhelyezhetjük egy jelképes helyre a szeretet csokrait. Hogy milyen érzés nekünk, az árváknak? Hiszen alig vagy talán egyáltalán nem ismertük édesapánkat. Még ma sem tudom megérteni túl az 50 éven, miért kellett így történni. Köszönettel és tisztelettel: Harangozó Lászlóné (Kovács Dona) künk is ez a feladatunk. Imádkozni azokért, akik Istentől távol élnek, akiknek nem munkálkodhat szívükben Isten. Végül kezét az emlékoszlop felé emelve így áldotta meg az emlékművet az evangélikus pásztomő: Isten oltalmába ajánljuk ezt a síremléket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ezután a katolikus hittanosok kis csoportja énekelt. A Bródy János által jól ismert szöveg: Ha én rózsa volnék... csendült fel. Talán utolsó versszaka volt a legelgondolkodtatóbb: ( Folytatás a 4. oldalon )
