Tiszaföldvári Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 1-12. rész)

1990-10-01 / 10. szám

2 TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 1990. OKTÓBER ( Folytatás az 1. oldalról) Mindez az akna- és nyílt-felszíni munka da­­gasztotta-gyarapítóttá az elkeseredést, a gyűlö­letet a magyar hazafiak, az idegen eszméktől mentes magyarok lelkében-szívében, s mindez elemi erővel tört ki 1956. október 23-án, ami minden bolsevik propaganda ellenére nem el­lenforradalom volt, hanem részben nagy terv­­szerűséggel előkészített, részben spontán, a magyar lelkekbók-szívekból elemi erővel kitö­rő felkelés, szabadságharc egy idegen elnyomó hatalom és annak magyarországi kiszolgálói ellen. (Az minden forradalommal együtt járt, hogy különféle, néha egymásnak ellentmondó erők, irányzatok kerülnek felszínre, köztük va­lóban a szó pejoratív értelmében vett ellenfor­radalmi erők is. önmagában az "ellenforrada­lom" szó se nem pejoratív, se nem progresszív értelmű: az előzmények döntik el irányát.) - Nyilván, hogy az a bolsevik "forradalom", amely 1948-tól kezdve Magyarországot évti­zedekre vetette vissza az európai polgári fejlő­désben, s Magyarországot újból "a hárommil­lió koldus országává" tette, nem jelentett prog­resszív forradalmat. Az elfuserált nehézipari utópia ("a vas és acél országa"), a csak súlyos állami segítséggel fenntartott életképtelen ter­melőszövetkezetek, vállalatok, a súlyos válsá­­gokkal permanensen küzdő művelő­déspolitika, a magyar értelmiségi elit gleichs­­chaltolása, a kiváltságosok, a külön üzletekben vásárló, háromelemis gondolkodású, félmű­velt, képzetlen politikusok baklövései, pazar­lása, félelmetesen görcsös ragaszkodása a ha­talomhoz, a magyar népi-nemzeti tudat kiirtási kísérlete, egy idegen hatalomnak való kiszol­gáltatottságunk robbantotta ki 1956. október 23-át, amelyben a magyar hazafiak találkoztak egy célért, a valóság-lehetőség keretein belül szabad, független Magyarországért. Vállalták e szabadságharcosok a halált, majd később az emigrációt, golyót, akasztófát, félholttá vagy halottá verést. S minden a szomorú vég 1956. november 4-étől fokozatosan be is következett Kádár-Csermanek János minden, még a Ma­gyar Rádióban is megerősített ígérete ellenére. Elszabadult a gyűlölet pokla, működött a gu­mibot, a puskatus, a vasláncra kötött vasiakat, puskavessző, évekig tartott a kivégzések sora, gyűltek a kivégzett hazafiak a 301 -es parcellá­ban és szerte az országban. Végre elkövetkezett a nagy elégtétel ideje, a kivégzett, megkínzott-megnyomorított ma­gyar hazafiak igazságtétele, s 1956. október 23-a éppen úgy nemzeti ünnepünk lett, mint 1848. március 15-e. Iszonyatos teher nehezedik ránk! Negyven­két év minden súlyos bűne, hazaárulása, pazar­lása, országrontása, vidéki kiskirályok rému­ralma, csökönyös-buta dogmatizmusa, kegyet­lensége, az ország kiszipolyozása, az új 3 mil­lió magyar koldus, a majd egymillió bűnöző, alkoholista, a magyar természeti környezet le­rontása... Az ország "helyretétele" nem száz nap, nem néhány év munkája, hanem hosszú évtizedeké! Ehhez kellene a magyarság józan, gondolkodó rétegeinek, csoportjainak, osztályainak a belá­tása, megértése, áldozatos tűrőképessége!!! Dr.Varga Lajos Kié a Tiszaföldvári Hírlap? Ez volt a címe az Új Néplapban a vá­lasztások idején lapunkról megjelent írás címe. Bár a lap felelős szerkesztője a Néplap hasábjain megválaszolta a cik­ket, mégis úgy érezzük, hogy nekünk is foglalkozni kell a kérdéssel. Erre indít bennünket a tisztánlátás igényén kívül Bicskey István olvasói levele is, melyet a levelezési rovat közöl. "Kié a Tiszaföldvári Hírlap?" E kérdés fel sem merül abban, aki ismeri az újság keletkezésének történetét. A Tiszaföld­vári Polgárok Társulata 1989. áprilisá­ban megalakulásakor egyik célkitűzése­ként fogalmazta meg helyi közérdekű lap indítását. A próbaszám 1989. decembe­rében jelent meg. Az újság alapítója és fenntartója a Tiszaföldvári Polgárok Tár­sulata. Minden újság indításakor az első negyedév költségeit meg kell előlegezni, és erre a Társulatnak nem volt fedezete, a helyi termelőszövetkezet és áfész min­den ellenszolgáltatás igénye nélkül 50- 50 ezer forinttal járult hozzá az indítás költségeihez. A lap azóta havonta jelenik meg, önfenntartó, honoráriumot sem a cikkek írói, sem a terjesztők, sem a szer­kesztő bizottság tagjai nem kapnak és nem is igényelnek. A Társulat és a szerkesztő bizottság a község lakosságát szerette volna tájékoz­tatni a választások előkészületeiről, megismertetni az olvasókkal vala­mennyi választásokon induló párt és tár­sadalmi szervezet jelöltjeit és program­ját. Ennek érdekében 1990. augusztus 23-án az önkormányzati választások elő­készítésével kapcsolatos tárgyaláson fel­ajánlottuk az indulóknak egy választási különszám megjelentetését, illetőleg a szeptemberi szám választási hirdetések­kel való bővítését azonos feltételek és közös költségviselés mellett oly formá­ban, hogy az erre igényt tartók az igénybe vett újságoldalak költségeit viselik. Ez­zel a második lehetőséggel csak a Tisza­földvári Polgárok Társulata és a Demok­ratikus Ifjúsági Olvasókör kívánt élni. A lap megszokott 12 oldalas terjedelme nem csökkent, a két szervezet a felmerült pluszoldalak költségeit kifizette. Annak érdekében, hogy a lakosság tájékoztatása ne legyen egyoldalú, az újság közölte a helyi választási bizottság hirdetményét, amely valamennyi jelölt nevét, és a listás jelölteket is tartalmazta. Közöltük továb­bá a választási körzetek területi beosztá­sát. V_____________________________ Jog szerint igaz, hogy a Tiszaföldvári Hírlap a Tiszaföldvári Polgárok Társula­táé, de a szerkesztő bizottság célja és törekvése mindig is az volt és jelenleg is az, hogy az újság Tiszaföldvár közéletét, mindennapjait, az itt élő embereket mu­tassa be és azokat szolgálja. Ezért szere­pel az újság fejrészén, hogy "Tiszaföld­vár Polgárainak Lapja". A Hírlap igazá­ban akkor tud ennek a célkitűzésnek megfelelni, ha a lakosok nemcsak olvas­sák a lapot, hanem véleményüket közölni is akarják. Ez annál is inkább fontos, mivel az újság szerkesztői "amatőrök", és nincs lehetőségük minden közér­deklődésre számot tartó kérdéssel meg­ismerkedni és azt feldolgozni. Ezért, mint ahogyan azt már többször is jelez­tük, köszönettel vár a szerkesztő bizott­ság minden cikket és levelet. ígérhetjük - ami eddig is gyakorlatunk volt -, hogy a közérdekű kérdéseket nem hallgatjuk el, és a véleményeket, írásokat pártál­lásra és meggyőződésre tekintet nélkül közöljük. Közvetlen terveink között az szerepel, hogy ifjúsági és gyermek rovatot indí­tunk a tanulók bevonásával, valamint rendszeresen beszámolunk a helyi ren­dőrség segítségével a rendőrségi hírek­ről. Szívesen helyt adnánk a születési, házasságkötési és halálozási híreknek, amennyiben ehhez az érintettek hozzájá­rulásukat adják. Feltett egy kérdést a szerkesztő bizott­ság is magának. Ebben a községben, ahol az önkormányzati választásokon csak a 1 akosság negyede vett részt, mit tud tenni az újság annak érdekében, hogy fölkeltse az emberek érdeklődését lakóhelyük, környezetük dolgai iránt, ne csak lakói, polgárai legyenek a községnek. A szerkesztő bizottság felajánlja ez­úton is a megválasztott önkormány­zatnak az egyetlen helyi újság nyilvá­nosságát. Szívesen közöljük az önkor­mányzat elképzeléseit, lehetőséget biz­tosítunk az ezzel kapcsolatos vitákra. Rendszeresen hírt kívánunk adni az önkormányzat üléseiről, tájékoz­tatjuk a lakosságot a döntésekről. A Tiszaföldvári Hírlap az új községi ve­zetéssel a továbbiakban hasznosan, jó szándékkal és közös akarattal kíván együttműködni. Természetesen az ed­dig is hangsúlyozott pártatlanságát, függetlenségét, objektivitását, önálló véleményét megőrizve. Szerkesztőbizottság

Next

/
Oldalképek
Tartalom