Tiszaföldvári Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 1-12. rész)
1990-08-01 / 8. szám
1990. AUGUSZTUS TISZAFÖLDVÁRIHÍRIAP 7 Előszó az evangélikus hitoktatáshoz A hittanulás lépcsői A hit Isten ajándéka, amely oltalmazó pajzsként szolgál minden időben az emberi lélek számára. A hitet csakúgy, mint a pajzsot: fel lehet venni, el lehet dobni. Avagy tartózkodni is lehet annak felvételétől. A spártai etika a "tartózkodás" miatt el nem fogadott pajzsot, az eldobott pajzzsal együttesen, a megfutamodás jelképévé tette. “Ezzel vagy ezen", de semmiképpen sem nélküle! Napjainkban nem kérdés, hogy mit jelképez a fel nem vett, el nem fogadott hit és az eldobott hit. Napjainkban az a kérdés: - a Szent Iratok felől nézve -, hogyan fog viszonyulni a felnövekvő és előttünk álló ifjúi nemzedék ama nemes harchoz, amit meg kellene harcolnia? Mert bármilyen törekvő nép lakja is Tiszaföldvárt és környékét, a hit harcának vállalása nélkül, a szellemi és lelki megfutamodás gyakorlati bekövetkezéseképpen szellemileg és lelkileg röghözkötődik és folyamatosan leépül. Ami abban nyilvánul meg, hogy elveszíti a nemeslelkűségét, elkorcsosul, újszövetségi bibliai szóképpel élve "elfajzik". A hitoktatás mint olyan, ennek a valós veszélynek a megelőzésére és elkerülésére hivatott felkészítéssel szolgálni. A hit ott és akkor kezdődik, amikor az ember az ilyen irányú felkészítettségével élni akar. Keresztelés előtt a lelkész megkérdezi a keresztszülőket és a szülőket: "Vállaljátok-e, hogy az evangélikus egyház segítségével gondoskodtok a megkei esztelendő gyermek hívő keresztyénné növekedéséről? Vállaljátok-e?" Keresztszülők és szülők: "Vállaljuk." A Tiszafoldvári Evangélikus Egyház az 1990. évi IV. sz. törvény 5. paragrafusa értelmében ezt a vállalást a szülő részéről történő döntésnek minősíti, és ez alapján minden megkeresztelt evangélikus gyermeket evangélikus hitoktatásra beíratottnak tekint. A Lelkészi Hivatal ezért kéri, hogy mindazok a szülők, akik elállnak az eredeti vállalásuktól, írásban jelezzék azt a hivatal felé! Kéri továbbá a Lelkészi Hivatal azokat a szülőket, akik a gyermeküket még nem kereszteltették meg, de evangélikus hitoktatásban szeretnék részesíteni, jelezzék ezt a szándékukat írásban (Bajcsy-Zs. út 5. sz.) személyesen vasárnap 11 és 14 óra között a nálam, vagy a helyettesemnél. Gyülekezeti hitoktatásunk 1988. évtől folyamatos, ebből kiindulva az iskolai hitoktatásra is kész a Lelkészi Hivatal. Boncsérné Pecsenye Anna evangélikus lelkész Kedves olvasó, talán már eleged is van a hitoktatásból. Hallottad, olvastad, láttad, mit mondott egyik-másik országgyűlési képviselő, hogyan nyilatkozott ez ügyben Paskai bíboros, vagy éppen néhány Nógrád megyei vagy szolnoki pap. Még se hagyd abba az olvasást, mert itt és most, nem hivatalosan megfogalmazott törvénycikkekről, vagy azok módosításáról szeretnék írni. Még csak arról sem, hogy mi az általános vélemény az országban a leendő hitoktatásról papi, szülői vagy éppen pedagógusi körökben. Azt szeretném elmondani neked Kedves Olvasó, légy esetleg szülő, diák vagy pedagógus, mit lehetne s kellene tenni ez ügyben itt Tiszaföldváron, Homokon, Martfűn. Mindenekelőtt azt a sajnálatos tényt kell elismerni, miszerint pedagógusaink néhány idősebb vagy már nyugdíjas kivételével, meglehetősen tájékozatlanok hit és vallás témakörében, ők is az elmúlt évtizedek áldozatai. Talán alegbecsapottabbak. Jónéhányuk most döbben rá, mennyire félretájékoztatták őket ebben a témában, hisz olyan egyoldalú és hamis megvilágításban láttatták velük az egyház múltját és jelenét, sőt az egyes hívő embert is, mintha - bocsánat a profán hasonlatért - a Fradiról mindig csak a Honvéd véleményét, mint ellendrukker szavát hallhatták volna. A hitoktatás első lépése tehát feléjük kell, hogy irányuljon. Felszabadítani a pedagógusokat az alól a kényszer alól, ami kordák között tartotta őket. Legalább megadni számukra azt a lehetőséget, hogy továbbképezzék magukat ebben a témában, hogy aztán ne kelljen tájékozatlanul vagy óvatosan kerülgetve, esetleg elkerülve ezt a témát, tanítaniuk. Az egyház, de konkrétan maga az egyházkö-Tanévnyitó szentmise Szeptember 16-án vasárnap délelőtt 10 órakor lesz tanévnyitó szentmise a tiszafoldvári katolikus templomban. Erre a szentmisére várunk minden hittanra jelentkezőt. Szentmise után alakítjuk ki a csoportokat, és beszéljük meg a hittanórák idejét és helyét. zség is, szívesen segít ebben. Szolnokon, Martfűn volt már, hogy papot hívtak meg tanulmányi értekezletre előadónak egy-egy iskola pedagógusai. Ezzel az első lépéssel megszűnne a négy évtizedes negatív hitoktatás, ami megtapasztalható volt az óvodáktól a felsőfokú tanintézményekig. Ezután következhetne az általános műveltséghez szükséges vallási ismeretek tanítása. Talán vallás- és erkölcstanként. Ezeken a tanórákon megismerkedhetne a tanuló a legkülönbözőbb vallásokkal, a hindutól vagy mormontól kezdve a zsidón keresztül a keresztényig, s annak különböző felekezeteivel, a vallások erkölcstanával. Ha idáig eljutnánk, nem kellene szégyenkeznie egyetlen érettségizett növendéknek sem a tájékozatlansága miatt, nem bukna meg egyetlen volt tiszafoldvári, vagy martfűi tanuló sem tv-vetélkedón, ha vallási kérdésre kell válaszolnia, jobban élvezné s értené a világ művészi alkotásait, de legalább annyit mindenképpen tudna, hogy melyik a református s melyik a katolikus templom Tiszaföldváron. Ennek a tantárgynak tanulója nem kellene, hogy bármely vallási közösség erkölcstanát és életmódját elfogadja. Ezért ennek oktatója sem szükséges, hogy hívő, vallásos ember legyen. Ezt meg lehet tanulni, s aztán tanítani, bárkinek. Ez után következhet a régi értelemben vett hitoktatás, de nem biztos, hogy a régi módszerekkel. Ennek lényege már inkább a kiválasztott vallásra nevelés, az illető vallási közösségbe való bevezetés. A kiválasztás joga természetesen egyrészt a szülőé, másrészt magáé a hívővé lenni akaró ifjúé. Ez a nevelő s oktatómunka - szándékos a sorrend - már egyértelműen az illető vallási közösség, lelkipásztor feladata. Ebből logikusan következik: nem létkérdés, hogy mindez iskolaépületben, osztályteremben, 45 perces órák keretében történjék. Úgy érzem, ha a hittanos ugyanabban a környezetben van, teszem azt ugyanabban a padban ül hittanórán, mint matematikán vagy földrajzon, a nevelőmunka már nem lehet olyan eredményes, mint a kifejezetten erre a célra kialakított hittanteremben, plébánián. Tiszaföldváron, Homokon már van erre lehetőség. Martfűn a templomépítéssel egyidőben hittantermet is létesítünk. Áldozat nélkül semmire sem megyünk. Ahhoz, hogy a hitoktatás fenti hármas lépcsőjét végigjárjuk, lehet, hogy több éves kemény és kitartó munkára lesz szükség, de megéri. Tamási József
