Tiszaföldvári Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 1-12. rész)
1990-08-01 / 8. szám
8 TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 1990. AUGUSZTUS Kánaántól Tiszaföldvárig - a szőlőtől a jó borig (3. rész) Kadarka (Törökszőlő, Gamza) Albániából származik. Bőtermő, és borának bársonyossága adja igazi értékét. Sajnos fagyérzékeny, ennek ellenére rossz évjáratokban is terem. Középkorai. Rothadékonyságra való hajlamát a mai felszívódó szerekkel meg lehet fékezni. Színanyaga ritkán éri el a vörösborkategóriát. Inkább rose, siller, kastélyos színű. Ha színre nem igényes a fogyasztója, fenséges ízanyagot produkál. Egy falat sült kacsa, egy korty kadarka, az az igazi ízek harmóniája. Könnyebb sültekhez fogyasztva adja igazi aromáját. Sajnálatra méltó, hogy fakó vörös színe miatt a piaci kereslet a natur kadar után csökken. Az "igazi" vörös kadar már házasított fejtő borral (Kékfrankos, Zweigelt, Merlot). A bortörvény minimális otellót engedélyez. Rendkívül jó íz-illat-zamat tartalma miatt az Egri Bikavér egyik alkotója. Részaránya 20 százalék. Izsáki sárfehér ősi magyar fajta. Igen bőtermő. Talán a legtöbbet termő fajta a homoki szőlőkben. Középkorai érésű. Lédús, enyhén rothadékony. Fagyérzékeny, de még a tőkefejből is fürtöt hoz. Bora igen kemény, savas, tisztán csak "jó" borivó issza. A Törley család pezsgő alapbornak vásárolta. Az igazi száraz pezsgőket ebből készítették. (Brut pezsgő.) Ez arra volt jó, hogy az éjszakát átlumpoló embernek a gyomra már csak ezt a végtelen savas, szénsavas italt tudta bevenni. Ez az a szőlő, amit a "hozzáértő" borkészítők szeretnek. Ugyanis a víz felhígítja a savat élvezhető szintre. (Ez az egy eset az, amikor az ilyen hígításnak "javító" hatása van.) Más adalékanyaggal az erejét pótolni lehet. (Természetes, a fenti eljárást a törvény szigorúan bünteti.) Szőlőnek bő termése miatt eladva, imigyen bornak elkészítve, a legjövedelmezőbb fajta. Sárfehémek talán azért hívják, mert utóerjedése során képződött üledék (seprő) fehér színű sárra emlékeztet. Saszla (Chasselas) Francia eredetű csemegeszőlő. Bőtermő, nem fagy érzékeny, egyenletesen terem. Korai, van piros és fehér. Legízletesebb a rozsdás oldalú (bogyó). NDK- ba, NSZK-ba, Lengyelországba exportáltunk sokat. Bora jellegtelen. Csemegeszőlőként is leváltották a nagybogyójú fajták, de még mindig megbízható jövedelmet ad. Telepítése javasolt. Részaránya 10 százalék. Ezerjó (Budi fehér) ősi magyar fajta. Legkorábbi fehér borszőlő. Csemegének is elmegy, nagy bogyója miatt. Rendkívül bőtermő, lédús, igen savas. Túlérlelve, kellemes kemény bort ad. A gazda az ezerjót korán szűri, hogy nagyszüretre már megtisztuljon, és estére csebresek, szedők már az újbortól daloljanak. Mert rendes borivóháznál az ó nem éri meg az újat, de valamit inni csak kell. Meg a finánc ezt úgyse látja, mert addigra elfogy. Részaránya elenyésző. Egyéb, nem számottevő fehér szőlőfajok Bánáti rizling (magyar) tömegszőlő. Bianka (1963 magyar) bőtermő korai. Chardonnay (francia) kiváló bort ad. Cserszegi fűszeres (1960 magyar) fagytűrő, kiváló bort ad. Furmint (Itália) kései, nagy cukor- és savtartalma kiváló. Hárslevelű (magyar) bőtermő, kiváló bort ad. Irsai Olivér (Kocsis Pál) korai, zamatos, Pozsonyi fehér + Csabagyöngye keresztezés. Csabagyöngye (magyar) legkorábbi zamatos, keveset terem. Karát (magyar) közepes minőséget ad. Királylányka (erdélyi ősi) jó bort ad. Leányka (erdélyi ősi) minőségi bort ad. Olaszrizling (francia) kései, kisfürtű, jó évjáratban kiváló bort ad. Az 1960. évjáratban 26 M-fokot ért el. Megyei és országos arany serleget kapott. Magyarországon a legelterjedtebb fajta. Mindenütt megtalálható, kivéve a tokaji borvidéket. Muskotályos fajták (francia): Ottonel, Sárga, Passatutti koraiak, illatosak, könnyű borokat adnak. Tisztán szűrve keserűek. Házasításhoz maximum 25 százalék részarány elegendő. Piros szlanka (balkáni) bőtermő, lágy bora van. Piros tramini (NSZK) közepes termő, kiváló bort ad. Pozsonyi fehér (ősi magyar) bótermó, jellegtelen. Rajnai rizling (NSZK) késői, közepes termést, kiváló bort ad. Rizlingszilváni (NS23C) korai, fagytűrő, bőtermő, kiváló bort ad. Szürkebarát (francia) középérésű, közepesen terem, kiváló bort ad. Zalagyöngye (1957 magyar) középérésű, bőtermő. Zöld veltelini (osztrák) bőtermő, középérésű, igazi szőlő, húsos. Kellemes, könnyű bort ad. Kocsis Irma, Gloriae Hungarea, Attila, Erzsébet királyné, Szölöskertek királynője, Cardinal (vörös), korai fajták, Afuz Ali, Kecskecsecsü kései fajta; nagybogyójú csemegeszőlők. Rapszodikusan teremnek, madárszáradásra hajlamosak. Jó évjáratban jó jövedelmet adnak. Sárga bogyójúak, nagy fürtűek, lugasban jobban teremnek. Egyéb régi fajták: Kéknyelű, Bakator, Gahér (legrégebbi magyar), Bagdányi dinka (óriási termést ad rendszeresen), Szerémi zöld (fejtő szőlő, korai), Szultán (magvatlan mazsola szőlő). S ajnos van egy előítélet a kékszőlőkből készült vörös borok iránt, bizonyos idősebb termelői körökben. A filoxérapusztítás idején direkttermő szőlők termesztésével próbálkoztak. Ami köztudott, több pektint, cellulózt tartalmaz. E két anyagból származik az erjedés során a metilalkohol, ami igen mérgező és idegrendszeri elváltozásokat okoz. Valóságos tapasztalatok ezek. Valóban a direkttermő szőlők borában 25-30-szor annyi metilalkohol van, mint a nemesekében. Az érvényben lévő bortörvény ebben nagyon szigorú. Már több kékszőlőfajta telepítési engedélyét visszavonták, mert magas a pektintartalma. (Eger csillaga, Törökverő). Talán ennek köszönhető, hogy újra kezd elterjedni a vörösborfogyasztás, rendkívül jó étrendi hatása miatt. Természetesen ezekben is van metilalkohol. Csak a mértékkel fogyasztott bortól (nem nagy mértékkel) a mérgezés elmarad. Kékszőlő fajták, vörösbort adnak: Cabernet francé (francia) kései, közepes termést ad. Sötétvörös, bő illatos és zamatos bora van. Kékfrankos (Nagyburgundi) a két elnevezés ugyanazt a fajtát takarja. Bőtermő, jó színű, kellemes bort ad, származása ismeretlen. Kékoportó (Ausztria) nem minden évben éri el a vörös kategóriát, bőtermő, lágy, kellemes bort ad. A villányi oportó világhírű. Merlot (francia) közepesen terem, fejtő szőlő, kiváló bort ad. Zweigelt (Ausztria) bőtermő, jó színanyagot, kellemes, harmonikus bort ad. Van még a filoxéra idejéből megmaradt direkttermő pár fajta, de ezek nem telepíthetők, értéktelen fajták: Izabella, Delavári, Otelló, Eperszőlö, Kékrizling, Noah, Elvine, Faguez. Ez idáig mind igaz volt. A vázolt munkát, kialakult helyzetet az itt lakó, itt boldogulni akaró emberek teremtették meg. Nézelődjünk körül, kik és hogyan játszottak közre a század első felében kialakult békés, de szigorú piacgazdaságon alapuló szőlő- és borforgalmazásban. Nézzük meg azt a munkát, míg az eldugott szőlővessző terméséből készült borral a fehér asztal mellett, vagy a pincében a jókomával koccintottak egymás egészségére vagy a szebb jövőre. Vagy hordónak dőlve ily strófákat mondogattak: "Hasam a hasadon, tököm a lukadon, száradjon el a tököm, ha beléd nem lököm." Na, nem olyan csúnya ám ez, mint ahogy íródik. Mert arról van szó, hogy a hasas hordóból hasas lopótökkel vesz ki bort a gazda. Kiss Imre
