Füvessy Anikó szerk.: Fejezetek az 1848-49-es szabadságharc tiszafüredi eseményeiből (Tiszafüredi Tanulmányok 4. Szolnok, 2000)

Hermann Róbert: A tiszafüredi fővezérváltás

ki a mezőkövesdi sikert? Abban, hogy a II. hadtest tisztikara kevésbé vett részt a Dembinski elleni mozgalomban, csupán az a tény fejeződik ki, hogy a hadtestnek csak az egyik fele vett részt Dembinski hadműveleteiben, s a többiek e ténynek köszönhetően még nem szerezhettek kellemetlen tapasztalatokat a fővezér zsenialitásáról. Az a tény azonban, hogy sem Vetter, sem Mészáros, sem Kossuth nem szól arról, miszerint a tisztikar kihallgatott tagjai közül bárki is kiállt volna Dembiiíski mellett, beszédesen bizonyítja, hogy az altábornagy egyáltalán nem volt képes bizalmat ébreszteni maga iránt a II. hadtest tisztikarában sem. Azaz, a kérdés nem az volt, hogy Görgei vagy Dembiiíski, hanem az, hogy Dembinski, vagy a hadsereg. És Kossuth ezt ismerte fel, amikor Dembinski leváltása mellett döntött, s noha továbbra is bizalmatlan volt Görgeivel szemben, nem büntette meg azt a tábornokot, akinek főbelövésére a táborba indult. Az az álláspont pedig, mintha a tavaszi hadjárat állítólagos félsikere, a májusi és júniusi tétlenkedés és Világos Tiszafüred következménye lett volna, merőben történelmietlen. Történelmietlen, mert Tiszafüred nem a vereség, hanem a tavaszi győzelemsorozat előjátéka volt; Tiszafüred után a honvédsereg visszanyerte azt a hadászati kezdeményezést, amit Dembinski egyhónapos fővezérsége és a kápolnai csata következtében elveszített. A tavaszi hadjárat pedig annyira volt félsiker, mint Bem erdélyi hadjárata, vagy Perczel délvidéki hadműveletei: a honvédsereg „csak" annyit ért el, hogy felszabadította a Duna—Tisza közét, a Felvidéknek a Vágig, s a Dunántúlnak a Rábáig terjedő részét, s közben kisakkozta az országból a túlerőben lévő cs. kir. fősereget. S történelmietlen ez az álláspont azért is, mert nem vesz tudomást arról, hogy Világos nem Görgei politikai koncepciójának „kiteljesedése", a tábornok önálló irányának eredménye, hanem az éppen a tavaszi hadjárat „félsikere" miatt bekövetkezett orosz intervenció és a Dembinski áldásdús működésének köszönhető temesvári vereség folyománya volt. Tiszafüred következménye nem a politikai és katonai vezetés közötti összhang megbomlása, hanem éppen az összhang helyreállása volt. Végül fel kell hívnunk a figyelmet még egy szempontra. A magyar történetírás egy része evidenciaként kezelte azt, hogy Dembinski hadvezéri képességekkel rendelkezett, s csupán személyiségjegyei és alárendeltjeinek intrikái okozták azt, hogy nem tudta kifejteni e képességeket. Más kérdés, hogy Dembinski nyugodtabb körülmények