Füvessy Anikó szerk.: Fejezetek az 1848-49-es szabadságharc tiszafüredi eseményeiből (Tiszafüredi Tanulmányok 4. Szolnok, 2000)

Hermann Róbert: A tiszafüredi fővezérváltás

határozatnak a nemzet legnagyobb része mindig engedelmeskedni fog; egy katonai diktátor parancsaival, ha nem is nyíltan, de legaláb passzív ellenállással szembeszáll, amely jelen időben annál nehezebben leküzdhető, mert úgy kellene léteznie, hogy ne legyen támadható. Mindezen és egyéb okokból egyetértett Görgeivel, s támogatta annak előterjesztését.

94 Kossuth március 7-én a képviselőház zárt ülésében tartott beszámolója szerint Klapka volt az, aki kijelentette: kész agyonlőni azt, aki katonai diktatúráról beszél.

95 Görgey István említi Aulich felszólalását is. Pongrácz Istvánnak a század végén keletkezett, naplószerü emlékirata szerint Aulich azt fejtegette, „hogy a kormány intézkedéseit be kell várni, és addig a főparancsnoknak engedelmeskedni".

96 Szemere jelentése szerint, ha csak néhányan lettek volna Dembinski fővezérsége ellen, a függelemsértést sújtani lehetett volna, „de ha minden tábornok, ezredes stb. egyhangúlag ezt nyilvánítja, ott a fővezért megtartani annyi, mint feloszlatni a hadsereget". Szemerének ez a megjegyzése roppant fontos, hiszen azt jelzi, hogy Görgei, Klapka, és Répásy mellett a jelenlévő hadosztály- és dandárparancsnokok (a főbb tisztek kifejezés alatt nyilván őket értették) mindegyike a fővezér ellen nyilatkozott.

97 Este 7 órakor Kossuthnak írott levelében is azt írta, hogy Dembinski ellen „unanimitás" volt, s ez ellen nincs orvosság.

98 Szemere —• Kossuth által később az országgyűlésben ismertetett — beszámolója szerint a tanácskozásban „közakarattal egyetlen szókivétel nélkül a fővezér Dembinski altábornagy irányában bizalmatlanság nyilatkoztatott ki, különösen a következő pontoknál fogva": 1. hogy Schlik serege „kimenekülni engedtetett". 2. hogy Windisch-Grätz lóerejével „könnyű egyesülése megengedtetett". 3. hogy Dembinski feldarabolta a hadtesteket, s a hadtestparancsnokok nem a saját csapataikat voltak kénytelenek irányítani. 4. hogy Dembinski a mezőkövesdi győztes ütközetet nem használta fel újabb támadásra. 94 BENICZKY Lajos, 1924. 286-287. o. 95 HUNFALVY Pál, 1986. 217. o. 96 GÖRGEY István, 1883. 1. 302. o.; PONGRÁCZ István, 1896. II. 35. o. 97 SZEMERE Bertalan, 1990. 156., 406-407. o. 98 STEIER Lajos, d. n. 109. o.; SZEMERE Bertalan, 1990. 406. o.