Füvessy Anikó szerk.: Fejezetek az 1848-49-es szabadságharc tiszafüredi eseményeiből (Tiszafüredi Tanulmányok 4. Szolnok, 2000)
Hermann Róbert: A tiszafüredi fővezérváltás
1849 januárjában megkezdődött a magyar fősereg összpontosítása a Tisza mentén. A hadseregnek azonban fővezért is kellett találni, ami nem volt egyszerű feladat. Az összpontosítandó hadsereg főparancsnokává Kossuth előbb Józef Bemet akarta megtenni. Január 9-én írott levelében fel is ajánlotta Bemnek a vezérséget. 3 Bem 1831 óta vezérőrnagy volt, komoly katonai tapasztalatokkal rendelkezett, s 1848 december végén néhány hét alatt megtisztította Észak-Erdélyt a es. kir. és a román csapatoktól. Bem azonban a felajánlás pillanatában már Dél-Erdély felé tartott, s így a 40.000 főre tervezett fősereg vezérséget egyelőre nem fogadta el. Kossuth ezután ismét Vetternek ajánlotta fel a fővezérséget. Vetter azonban megköszönte a bizalmat, de úgy vélte, a fővezér kinevezésére csak a koncentráció megtörténte után lesz szükség. Amikor Kossuth Esterházy Mihály, az OHB tagja útján megismételte a felkérést, Vetter ismét elutasítóan válaszolt. 4 A hadügyminiszter, Mészáros Lázár eddig csupa vesztes ütközetet vívott, s éppen annak örült, hogyjanuár közepén sikerült megszabadulnia a felső-tiszai hadtest parancsnoki posztjától. Az egyetlen altábornagy, Kiss Ernő tehetetlen hadvezetése és a január 2-i pancsovai vereség miatt január elején volt kénytelen megválni a bánsági hadtest parancsnokságától. Görgei Artúrt, a feldunai hadtest Vetterrel rangban egyidős parancsnokát Kossuth a dunántúli visszavonulás, majd a január 5-én Vácott kibocsátott, s némileg félreérthető politikai nyilatkozata miatt nem akarta kinevezni. Perczel Mórt összeférhetetlen természete, s december 30-i móri veresége miatt nem lehetett kinevezni. Más számbavehető személy nem akadt. A magyar hadseregnek voltak ugyan még megbízható és sikeres tábornokai, de ezek (Damjanich János, Vécsey Károly, Répásy Mihály) rangban mind fiatalabbak voltak az említetteknél, s többségük csak január elején jutott önálló hadtest vezényletéhez. Márpedig egy, a számítások szerint 40.000 főnyi hadsereg vezetését nem lehetett olyan katonára bízni, aki korábban legfeljebb néhányezres dandárt vagy hadosztályt vezényelt. Nem is beszélve arról, hogy a cs. összefoglaló munkájában: BORÚS József, 1975. 303-328. o. Ennek nyomán ismerteti az eseményeket NEMESK.ÜRTY István, 1977. 350-352. o„ bár tévesen azt állítja, hogy a délben tartott haditanácson Lázár Vilmos jelen volt, s hogy Görgei személyesen követelte Dembiiískitől a parancskönyvek átadását. Az újabb irodalomból ld. HERMANN Róbert, 1991. 283-284. o.; KOSÁRY Domokos, 1994. I. 39-42. o.; BONA Gábor, 1998. 197. o. 3 KLÖM XIV. 70. 4 VETTER Antal emlékiratai, BORÚS József, 1975. 110-111.
