Füvessy Anikó - Szilágyi Miklós szerk.: Fejezetek Tiszafüred folklórjából (Tiszafüredi Tanulmányok 3. Szolnok, 1989)

Dr. Füvessy Anikó: Józsa Gyuri a néphagyományokban

úr. „Egyik alkalommal számadója azzal a panasszal fordult hozzá, hogy az aszály miatt nagy az ínség a jobbágyok között. Erre Józsa Gyuri beszámoltatta a főpásztort, majd deresre húzatta és a hajdúval megbotoztatta." A botozás után pedig pásztorát felvilágosította, hogy Ő úr, a paraszt és a pásztor dolga a szántás, vetés és a jószág nevelése, de mindenből annyi, hogy abból neki is jusson. Hozzá hiába jönnek kérni, panaszkodni, hiszen neki is mindent ők adnak.

83 Hírtelen felindulásból gyakran ragadtatta magát kegyetlen cselekedetre. Egy ilyen történettel ismertet meg 1890-ben a tiszafüredi újságban Veres János, amikor Széchenyi 1844-es tiszafüredi látogatásáról ír. A Pannónia nevű gőzhajóról a tiszafüredi hídnál kiszálló grófot Józsa Gyuri fogadta, a városi és a vidéki birtokosok kíséretében. A vendégeket paprikás hallal kínálták, melyet Férge Sándor készített, aki Józsa Gyurinak „egy kénytelen kegyencze volt". Férge a katonafogdosás elől az úrhoz állt ingyen béresnek, „mert Józsa Gyurinál fizetés nem járt,... működött a 24 béres, a szintén szabad lopással fizetett ispánok felügyelete alatt". Ha az úr nagyritkán hazavetődött, „elve volt rettenteni — magát alattvalói előtt félelmetessé tenni". Férgét maga elé parancsolta, korbácsol .Vsai fenyegette, de az nem ijedt meg az úrtól, kaszával ált elé. Józsa Gyuri puskát ragadott, lelőtte, majd a hintójával elmenekült. Férge azonban nem halt meg, Józsa Gyuri pedig elintézte, volt hozzá hatalma, hogy az ügy nem került bíróság elé. Azzal békítette ki, hogy „a tiszafüredi révben teljes hatalmat adott neki, a vele járó könnyű és boldog élettel, melyben halála után az örökösök által is meghagyattatott. Kiterjedt birtokát, jószágait, jobbágyait nem ismerte. Egyszer Karcag környékén kérdezte az egyik pásztort, kinek a nyáját őrzi, mire azt a választ kapta, hogy a Józsa Gyuriét. Ezt se tudtam! Majd megtudná, ha eladnék belőle egy párat! Cselédeinek nem fizetett bért, hanem szabad lopásra szegődtette őket. Ez azt jelentette, lopjon mindenki, amennyit tud, csak ő ne vegye észre, azaz mindenki éljen meg abból, amivel bánik. „Vót neki egy gulyása, és azt mondta, hogy nem mér, nem fizet semmit sem, éljen meg abból, amivel bánik. És kérem szépen, gyött az idő, gyött az ősz, gyött a hideg; hát, ruha kék, enni kék, ennivaló kék. Vöt szép nagy csapat marhája, gulyája Józsa Gyurinak, összekapott egy pár darab szép magyar marhát, maga elébe fogta, gyött a füredi vásár, oszt hajtotta a vásárra maga előtt. Józsa Gyuri meg ment ki a tanyára, hogy