Füvessy Anikó - Szilágyi Miklós szerk.: Fejezetek Tiszafüred folklórjából (Tiszafüredi Tanulmányok 3. Szolnok, 1989)

Dr. Füvessy Anikó: Józsa Gyuri a néphagyományokban

minek, minek nem. hát biztosan szétnézni, a birtokára. Tanálkoztak az úton. — No, hé! Hát hová mégy, hová hajtod azokat a szép tinókat? Hajtom a vásárra. — Na, hm, be kár vóna ezt a szép jószágot elhajtani, nekem is szükségem vóna ezekre a jószágokra. — Hát kérem, uram, élni kell valamibűi. Amivel bánok, abbúl kell megélni." Miután a földesúr megkérdezte az állatok árát, visszaküldte a pásztort a marhákkal a gulyára, az árát pedig kifizette neki. „Megismerte a gulyását, milyen gazda az, aki nem ismeri meg a bojtárját?"

86 A pásztorok bérével máskor is igen takarékosan bánt. A nevető lovak mellett az a történet ismert legtöbb variánsban, hogy kondásának (juliászának, csikósának) tizenkét, ritkábban kilenc vagy hét évig nem veszi meg az évente beígért szűrt (szűrt és subát; szűrt és csizmát). „Mentek kifele hintóval az országúton, mán ilyenkor ősszel. Vót egy kondása, nótát költött rúla. Mikor ment iránta a hintóval, a kondás elkezdett danolni: Szent Mihály nap után akáimeről fúj a szél, hideg az, Józsa Gyuri kondásának nincsen szűre, fázik az. Hát oszt aszongya a kocsisának: Hajcsál, te! Hogy vesszen meg ez a kondás, még kicsúfol!"

87 „A kanászával is úgy bánt. Hát megalkudta a kondásával, hogy minden évben vesz neki egy szűrt, oszt sohse vette meg néki. Hát, mán eltelt tizenkét esztendő, hogy nála lakott, oszt mégse kapott egyet se... Oszt valaki tán felokosította a kanászt, vagy gondolta, hogy ez mán csak nem jól van. Hozzáfogott óbégatni a vásárba: Szent Mihály nap után hideg szél fúj, Józsa Gyuri kondásának nincsen szűre, fázik az. Hát osztán meghallotta, meg lehet, hogy szégyellte, lehet, hogy gondolta, tényleg vóna ideje a tizenkét szűrt megvenni. Odament a szűcshöz, oszt mind a tizenkét szűrt megvette, oszt ráadta, ami járt néki." Más szerint nem a földesúr volt az oka, hogy a szűröket a kondás nem kapta meg. „Józsa Gyuri számtartója, ispánnya megkapta a pénzt Józsa Gyuritól, de eltekerte az árát... a kondás elment a hídi vásárra,... közben látta, hogy Józsa Gyuri meg ott jön hintóval. Ráhúzatta a cigánynyal, hát azok a pásztoremberek hozzá voltak szokva, hogy táncoltak a cigány előtt. Fél lábon járta, ott forgatta a nagy kanászbotot a feje fölött... A földesúr a szórszabóhoz vitette, és amennyi szűr vót a sátrába, mind megvette a kondásnak."

89 Oláh László még a kondás nevére is emlékezett, Zobolyák Józsefnek hívták.