Füvessy Anikó - Szilágyi Miklós szerk.: Természettudományi tanulmányok (Tiszafüredi Tanulmányok 1. Szolnok, 1985)
Dr. Harka Ákos: Tiszafüred növény- és állatvilága
tot tárt fel a területről JUHÁSZ L., aki 1967. és 1973. között végzett megfigyeléseket a tiszafüredi hullámtéren. A holtágak halállománya nagy mértékben függ attól, hogy mennyire vannak elöregedve. A mélyebb vizű Holt-Tiszában kedvező feltételekre talál a dévérkeszeg, s rendszerint jó fogást ad a csuka, a süllő és a ponty. A nagy számban élő bodorka (Rutilus rutilus) mellett rendszeresen fogható a lapos keszeg és a bálin (Aspius aspius). A csapatosan úszkáló küsz (Alburnus albumus) a bálin kedvelt tápláléka, az állas küsz (Chalcalburnus chalcoides mentő) előfordulása 19 azonban nem nyert megerősítést. Az utóbbi években itt is elszaporodtak az ezüstkárászok, és egy időben az amurok száma is a kívánatos szint fölé emelkedett, amit a vízi növényzet 1976. évi visszaszorulása jelzett. A sekély, elöregedett Örvényi-morotvát az aranyló színű kárászok (Carassius carassius), a csuka, a naphal (Lepomis gibbosus) és a compó (Tinea tinea) jellemezte. A holtágak a kétéltűek és a hüllők számára is megfelelő élőhelyet nyújtanak. Miként a Közép-Tiszavidéken általában, itt is a tavi béka (Rana ridibunda) a legelterjedtebb 20 , s kisebb számban él a kecskebéka (Rana esculenta). A hüllőket a vízisikló (Natrix natrix) és az egyre ritkább mocsári teknős (Emys orbicularis) képviseli. A közvetlenül a település mellett fekvő Holt-Tiszán viszonylag kevés a madár, de a távolabbi, kevésbé háborgatott morotvák számos faj számára nyújtanak kedvező fészkelési lehetőséget. 21 A legnagyobb számban a vízityúk (Gallinula chloropus) és a szárcsa (Fulica atra) költ. A récék közül gyakori a barátréce (Aythya ferina) és a cigányréce (Aythya nyroca). A tőkés réce (Anas platyrchynchos) a holtágak szélén, a vizenyős réteken, de olykor még a vízközeli alacsony, öreg fűzfákon is fészkel. A ritkább böjti réce (Anas querquedula) inkább a holtágak melletti füves, gazos részeket kedveli. A parti nád közt gyakori a búbos vöcsök (Podiceps eristatus), a kisvöcsök (Podiceps ruficollis) és a törpegém (Ixobrychus minutus). Ritkább volt, de az utóbbi időben egyre szaporodik a fehérarcú szerkő (Chlidonias hybrida) és a vörösgém (Ardea purpurea). Az énekesek közül a nádirigó (Acrocephalus arundinaceus) és a cserregő nádiposzáta (Acrocephalus scirpaceus) közönséges. A függőcinege (Remiz pendulinus) is a holtágakat kedveli, rendszerint a víz fölé hajló fűzfákra építi megcsodált fészkét. Költés szempontjából a kakukkot (Cuculus canorus) is itt kell megemlítenünk, ugyanis tojását elsősorban a nádirigó fészkébe lopja be, így a költés és a fiókanevelés itt zajlik le.
