Füvessy Anikó - Szilágyi Miklós szerk.: Természettudományi tanulmányok (Tiszafüredi Tanulmányok 1. Szolnok, 1985)

Dr. Harka Ákos: Tiszafüred növény- és állatvilága

Az emlősök közül a pézsmapocok (Ondatra zibethicus) az uralkodó faj. Gyékénytövekből összehordott s a víz fölé is magasan kiemelkedő várai már messziről szembeötlenek. A kószapocok (Arvicola terrestris) kákacsomók közé épített fészkei ugyancsak gyakoriak. c)A hullámtér A kubikgödrökben a holtágihoz hasonló vegetáció alakult ki, de a dús növényzet szinte teljesen beborítja a vízfelületet. Partjaikon gyakoriak a különböző sásfélék, így a parti, a mocsári és az éles sás (Carex riparia, C. acutiformis, C. gracilis). Dekoratív megjelenésével vonja magára a figyelmet a nyüfü (Sagittaria sagittifolia) és az egyre jobban terjedő sárga nőszirom (Iris pseudacorus). A mélyebb fekvésű területek jellemző növénytársulása a pántlikafűrét (Typhoidetum arundinaceae), melyben gyomként főleg mezei aszat (Cirsium arvense) és a keserű édesgyökér (Glycyrrhiza echinata) szerepel. A magasabb, elöntésnek ritkábban kitett részeken a pántlikafűrétet a réti ecsetpázsit társulása (Alopecuretum pratensis) váltja fel. A víztározó kialakítása előtt - a nagy kiterjedésű rétek mellett — elsősorban az erdők jellemezték a hullámteret. A legjellegzetesebb társulást a fűz-nyár ligeterdők (Salicetum albae-fi-agilis) alkották. Az elegyes füzesek fái főként a fehér fűz (Salix alba) és a fehér nyár (Populus alba), illetve ez utóbbinak rezgőnyáras hibridje, a szürke nyár (P. canescens). Kevesebb a fekete nyár (P. nigra), a törékeny fűz (S. fragilis) és a mézgás éger (Alnus glutinosa). Az erdők aljnövényzete többnyire elgyomosodott. Embernél magasabbra nő bennük a csalán (Urtica dioica), néhol szinte áthatolhatatlan a szeder (Rubus caesius) és a gyalogakác (Amorpha fruticosa). Az erdőknek különösen a folyómenti szelein gyakori a parti szőlő (Vitis riparia). Lecsüngő indái — olykor 100—200 m hosszan — valóságos élő függönyt vonnak a fák elé. A kevésbé gyomos részek gyepszintjében réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis) és fehér tippan (Agrostis alba) nő. Itt díszlik az ártér egyik legkedvesebb virága is, a nyári tőzike (Leucojum aestivum). A telepített erdőknek mintegy 40 %-a nemesnyáras volt, főleg korai nyár (P. canadensis var. marylandica) és óriás nyár (P. robusta). Jelentős állományai voltak még a kocsányos tölgynek (Quercus robur), a magyar kőrisnek (Fraxinus angustifolia), az amerikai kőrisnek (F. pennsylvanica)