Füvessy Anikó - Szilágyi Miklós szerk.: Természettudományi tanulmányok (Tiszafüredi Tanulmányok 1. Szolnok, 1985)
Dr. Borsy Zoltán - Dr. Szabó József: Tiszafüred természeti viszonyai
kedni fog. A Kiskörei-duzzasztó révén a Tisza szintje az 1976-os 87,5 m-ről valószínűleg már 1980/8l-ben 90,5 m-re nő. Ez a vízszint emelkedés egyúttal a Tisza felől szivárgó talajvíz mennyiségét is megnöveli, és a fölöslegesnek a tározóba való visszajuttatása céljából 4—4,5 m 3 /sec új szivatytyúkapacitás kiépítésére lesz szükség (Vízügyi szakvélemény 1976). A talajvíz kémiai jellege elég változatos. Fő tendenciaként megállapítható, hogy a község belterületétől a Hortobágy felé a sókoncentráció növekszik. A jelenlévő pozitív ionok közül általános a nátrium túlsúlya, ennek mennyisége a K-i részeken több helyen is jóval meghaladja az 1000 mg/l értéket. Az anionok közül a hidrokarbonát ('HC0 3 ) és a. klorid « ("Cl) a legfontosabb. Nyugaton inkább a hidrokarbonát, K-en pedig gyakran a klorid van túlsúlyban (szódás, ill. konyhasós vizek). Ezek koncentrációja néha a nátriumét is meghaladja. A szulfát (" ' S0 4 ) részesedése általában kisebb, de ez a talajvíz agresszivitását okozó ion éppen a község belterületén ér el helyi maximumot (600 mg/l), ami építkezési szempontból egyáltalán nem közömbös. A község belterületén azonban több helyen a kalcium (Ca ++ ) van túlsúlyban. Ezzel magyarázható az itteni vizek keménysége (egy kisebb folton a 100 német keménységi fokot is eléri, ami a környéken kiugró maximumot jelent). A rétegvizek felhasználása elég intenzíven folyik a községben. A 70-es évek elején 95 fúrt kút szolgáltatott rétegvizet néhányszor tíz, illetve pár száz méteres mélységből. A vízmű négy kútja pl. 1974-ben naponta átlagosan 1344 m 3 vizet termelt rétegvízből. Bár Tiszafüred alatt a mélyrétegek víztározó-képessége sem túl jó (pl. a közeli Sajó hordalékkúphoz viszonyítva), — itt elsősorban pannon rétegek a vízadók - a vízkivétel a jövőben még tovább fokozható, elsősorban a 100—350 m közötti szintekből. A vízkivételi lehetőségek a Hortobágy irányában javulnak. A hortobágyi rétegvízkutak fajlagos hozamait az egész Közép-Tiszavidéken csak a Sajó-hordalékkúp kútjai haladják meg. * Tiszafüred legfontosabb rétegvíztermelője az 1959-ben fúrt 946 m mély hévízkút. A kút megnyitásakor meglehetősen bővizű volt: a talajfelszín felett 80 cm-re 700 1 vizet adott percenként (hőfoka: 47 C°). Mélysége, hőfoka és vízbősége alapján feltételezhető, hogy a hasonló adottságú szolnoki és karcagi kutakkal azonos víztartó rétegekből táplálkozik (A tiszai Alföld, 1969). Az elmúlt években valamelyest megcsökkent hozamú kút vizének hidrokarbonátos jellege (954,6 mg/l só-
