Füvessy Anikó - Szilágyi Miklós szerk.: Természettudományi tanulmányok (Tiszafüredi Tanulmányok 1. Szolnok, 1985)

Dr. Borsy Zoltán - Dr. Szabó József: Tiszafüred természeti viszonyai

koncentráció) jól illeszkedik a környék többi rétegvize által is képviselt vízkémiai típushoz. VI. Tiszafüred talajföldrajzi viszonyai Tiszafüred határát igen változatos talajtakaró jellemzi. Az éghajlat egyveretűsége miatt ezt a változatosságot főként a felszíni formáknak az előző fejezetben megismert számos eltérő típusa és a tarka földtani kép okozza. Ezek együttesen ugyanis a talajvíz mélységében, mozgásában, összetételében stb. olyan jelentős helyi különbségeket eredményeznek, hogy a talajok fejlődésében és tulajdonságaiban kis területen belül is jelentős eltérések következnek be. A talajvíz azért különösen fontos a környék talajviszonyainak alakításában, mert tükre a községhatár legmagasabban fekvő foltjaitól eltekintve általában olyan közel fekszik a felszínhez, hogy a talajfejlődési folyamatokra közvetlen, vagy a kapilláris emelés révén közvetett hatása van. Még inkább a talajvízre irányítja a figyelmet az a tény, hogy az Alföld jelentős kiterjedésű területein a vízszabályozások után annak szintje általában süllyedt, és így számos helyen a talajképződésben játszott szerepe is megváltozott. Ez a tény több alföldi vidéken a talajtulajdonságok, sőt a talajtípusok lényeges átalakulását eredményezte az utolsó másfél évszázad folyamán. A Közép-Tiszavidéken az uralkodó éghajlati viszonyoknak megfelelő ún. zonális talajtípus általában a csernozjom. A típusos csernozjom talajok azonban csak akkor jöhetnek létre, ha az adott területen a talajvíz mélysége legalább 5—6 méter. A valódi csernozjomok ezért ténylegesen kisebb' ségben vannak, Tiszafüred határában pedig szinte kivételesnek tekinthető előfordulásuk. A talajvíz korábbi vagy jelenlegi befolyása miatt inkább réti jellegű csernozjomok, a mélyebb fekvésű részeken pedig rendszerint réti- és szikes talajok fordulnák elő. A megismétlődő áradásoknak máig is kitett tiszai ártereken viszont öntéstalajok borítják a felszínt. Kis kiterjedésű, különleges talajtani színfoltot jelentenek a többnyire löszös anyaggal fixált futóhomok-formák helyenként előtűnő homokablakai. Ezek talaját általánosságban egyszerű humuszos homokként jelölhetjük. A főtípusokon belül megfigyelhető sok altípus és számos változat a községhatár talajtakaróját mozaikszerűen tarkává teszi. Részletes talajföld-