Füvessy Anikó: Keselyleves, kanecetes és társaik (Tiszafüredi Füzetek 4. Tiszafüred, 2003)

Keseiyleves, kanecetes es társaik - Hagyományos füredi ételek ­Bevezető Tiszafüredet hagyományőrző, római katolikus vallású palóc és kisnemesi öntudattal rendelkező reformátusok által benépesített vízparti aprófalvak övezik. A települések nagy része Tiszafüredhez hasonlóan már az Árpád-korban lakott volt, lakóinak a halászat és az állattartás adta fő megélhetésüket. A Tisza két partját révek, gázlók kötötték egybe, ennek környékén alakultak ki a későbbi mezővárosok (Tiszafüred, Poroszló). A Tisza ártéri erdeivel, fűzeseivel, nádasaival és rétjeivel az itt élőknek megélhetést nyújtott, ivóvizet és táplálékot adott, építőanyagot és számos kismesterség alapanyagát biztosította. Legelőin kiterjedt állattartást űztek. A környék XIX. századi művészi kisiparának néhány ága (tiszafüredi fazekasság, festett asztalosbútor, nagykunsági szűr- és szűcsmunkák, gyapjúhímzések, hortobágyi pásztorművészet) a régióban, a füredi fanyergek pedig már a XVIII. századtól országosan is keresettek voltak. Építészetét a nemes egyszerűségű népi klasszicizmus jellemezte. Meszelt, oszlopos épületei oromzatát mívesen megmunkált deszkák borították, tetején kovácsoltvas virág­vagy kereszt alakú oromdísszel. Viselete a XIX. század végére már polgárosult. Ekkorra a lakberendezés is polgárivá

Next

/
Oldalképek
Tartalom