Vadász István: Az 1848/49-es szabadságharc tábornoka: Kiss Pál (Tiszafüredi Füzetek 3. Tiszafüred, 2003)

Az is különös, hogy az eddig ismertté vált korabeli források is aránylag ritkán említik Kiss Pál nevét. O maga sem írt visszaemlékezést (legalábbis eddig ilyen írást nem ismerünk) az 1848/49-es forradalom és szabadságharcról, pedig sors- és pályatársai könyvtárnyi anyagot hagytak ránk (naplók, levelek, visszaemlékezések formájában). Tiszttársai, felettesei leveleiből, emlékirataiból maradt ránk néhány megjegyzés, melyek alapján vázlatosan bemutathatjuk Kiss Pál alakját, illetve az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején véghezvitt cselekedeteit. Tiszttársa - és részben vetélytársa -, az 1848. őszétől Kiss Pállal együtt Damjanich János parancsnoksága alatt szolgáló gróf Leiningen-Westerburg Károly egyik legközelebbi ismerőse lehetett az 1848. szeptemberében feltűnt Kiss Pál őrnagynak. A magyarok ügyével a haláláig azonosulni tudó német származású arisztokrata 1848. november 28-án, feleségének írott, Becskerekről keltezett levelében így rajong: "a 9. honvédzászlóalj Versecen kiállhat bármely régi csapattal. Ugy, mint az 1813. évi porosz önkéntesek, alig lőnek, hanem vadul nekimennek az ellenségnek, és a puska tusával verik le. A rácok és a szerviánusok annyira félnek tőlük, hogy egy járőr elől elszalad száz rác is". Lnnek a zászlóaljnak lett a parancsnoka 1848. szeptemberének első napjaiban Kiss Pál őrnagy - a korábbi, 37. ezredbeli császári-királyi százados -, aki éppen a délvidéki, szerbek elleni harcokban alapozta meg katonai karrierjét. A tavaszi hadjárat legelején, 1849. március 31-én Leiningen a következőket írja az akkor már alezredesi