Vadász István: Az 1848/49-es szabadságharc tábornoka: Kiss Pál (Tiszafüredi Füzetek 3. Tiszafüred, 2003)

rangban lévő Kiss Pálról: "..egyike volt legjobb katonáinknak, vitéz és elszánt, amellett önálló. De modora igen visszataszító volt. Szörnyű irigy lévén, nem tudta elviselni, hogy mást is dicsérjenek jelenlétében anélkül, hogy őt is említenék, amellett igen hírtelen haragú, mi az ideges, epés temperamentumnak természetes tulajdonsága. Csata után nem volt nyugta, mig mindenki nem tudta mit tett. De mind e hibájával tisztességes, megbízható férfiú volt, kit tisztelni kellett még annak is, kit rossz társadalmi modora és becsvágya elidegenített tőle". A tragikus sorsú, aradi vértanú Leiningen kemény véleménye azonban a korabeli körülmények ismeretében válik érthetővé: a két, idegen származású főtiszt katonai karrierje ugyanis 1849. márciusára úgy alakul, hogy egymás vetélytársaivá válnak. Kiss Pál családjának nemesi címere (Varjú Róza rajza)