Vadász István: Az 1848/49-es szabadságharc tábornoka: Kiss Pál (Tiszafüredi Füzetek 3. Tiszafüred, 2003)
katona." Vukovics másnapi, Kossuthhoz írott levele megerősíti, hogy teljesen igaza volt Kossuthnak, amikor korábban azt írta, hogy "az pedig tudva van, hogy Kiss Pali egyik legderekabb katonája az országnak", majd véleményét így összegzi: "Kiss Pál mindenre kész a hazáért.... esedezem: mig a háború foly, Kiss Pált ne vigyük el innen sehova. O meg van elégedve, sőt büszke hivatásának nagyszerűségére. Tábornoknak nem neveztem ki, mert nem állott be felküldésének esete, mihez kinevezése kötve volt. Azonban kell, hogy mielőbb az legyen. A péterváradi parancsnokság fontos hely." 30 Vukovicsnak igaza lett: Pétervárad valóban fontos hely lett. s Kiss Pál elszántan védte a várat. Főleg azt követően, hogy Perczel a felvonulás előtt, június 7-én legjobb csapatait Kátynál meggondolatlanul csatába vezette és ott súlyos vereséget szenvedett. Ezután Kiss Pálnak már csak az ostromzár bezárulásának hátráltatására, illetve a védelem megszervezésére maradt ereje. Ezt segítette elő, hogy végül június 26-i hatállyal tábornokká léptette elő a kormány: az erről szóló határozat azonban csak a Közlöny 1849. július 20-i számában jelent meg. Az ostromzár 1849. augusztus 17-i bezárulásával nyilvánvalóan egyre kevesebb kapcsolata volt a várőrségnek a külvilággal. Haynau rövidesen a vár átadására szólít fel. Klapka György későbbi visszaemlékezésében azt írja, hogy a körülzárt Komáromból Kiss Pálhoz, a péterváradi parancsnokhoz szeptember 1-i keltezéssel levelet intézett, melyben a komáromi vár feladásának feltételeit közli:
