Vadász István: Az 1848/49-es szabadságharc tábornoka: Kiss Pál (Tiszafüredi Füzetek 3. Tiszafüred, 2003)

"alkudozásaikban ezen föltételek alapjára helyezkedjenek, különben pedig küzdjenek éltre-halálra is, s inkább temetessék magukat a vár romjai alá".

31 Kiss Pál szeptember 5-én kelt levelében Hollán Ernő ezredest, a vár erődítési parancsnokát bízta meg a tárgyalások megkezdésével. A péterváradi vár feladása szeptember 7-én történt meg, Klapka korabeli feljegyzése szerint "majdnem föltétel nélkül". Az átadáskor azonban kikötötték, hogy az őrség teljes kegyelmet kap, s az átadási feltételek ugyanazok lesznek, mint amelyeket a komáromi vár átadásakor kialkudnak a tárgyaló felek. A komáromi vár későbbi föladásának feltételeit tehát előzetesen Péterváradra is kiterjesztették, illetve alkalmazni próbálták. Minden bizonnyal ezzel is magyarázható, hogy a péterváradi őrsereg kisebb-nagyobb huzavona után október közepén szabadult: a 3 zászlóaljnyi sorgyalogság, a 2 zászlóalj honvédség, a tüzérek és utászok mintegy 8000 főnyi serege szabadon elvonulhatott.

33 A korabeli feltételezések és a rendelkezésre í'Tó források szerint a vár átadásának feltételeiben nézeteltérések lehettek a tisztek és a legénység között. Tény, hogy a várőrség elvonulása után Kiss Pált továbbra is fogvatartották, mivel Haynau a hadtestparancsnokokhoz hasonlóan a várparancsnokokat illetően is a legsúlyosabb büntetés kiszabását kívánta alkalmazni, így Kiss Pált a péterváradi rendkívüli haditörvényszék elé állították, mely 1849. december 15-én kimondta a halálos Ítéletet. Időközben azonban december 3-án megszületett Ferenc József császár Kiss Pálra vonatkozó rendkívüli kegyelmi rendelete, mely ha