Füvessy Anikó: Tiszafüred fazekassága (Tiszafüredi Füzetek 2. Tiszafüred, 2002)

Tiszafüred fazekassága Tiszafüred 1744-ben évi négy országos vásár tartására kapott engedélyt, s ezzel a mezővárosok sorába lépett. A rendszeres vásárok a helyi kisipar fejlődésére is ösztönzően hatottak. Az állattartás (gyapjú, bőr), a mezőgazdasági haszonnövény (kender) és a tiszamenti táj adottságai (nád, vessző, gyékény, agyag, puhafa) számos kisiparnak, háziiparnak nyújtott nyersanyagot. Ezek egy része kiváló minőségével vagy jellegzetes díszítményével a környező vidéken nagyobb ismertségre tett szert (nyereggyártás, fazekasság, festett bútor). Tiszafüreden a jó minőségű tiszai agyagot cserépedény-készítésre már a régészeti korok embere is használta. Ezeket az edényeket egyszer égették ki, feketés-szürkés vagy vörös árnyalatot nyertek az égetési technikáktól függően. Ilyen egyszerűbb edények készültek Tiszafüreden a későbbi korokban is. A város fazekassága a XIX. század elején nagy technikai és díszítménybeli változáson ment át, ekkor ismerkedtek meg Tiszafüred fazekasai a magasabb technikai tudást igénylő mázazással.