Füvessy Anikó: Tiszafüred fazekassága (Tiszafüredi Füzetek 2. Tiszafüred, 2002)

Kétszer égetett mázas kerámia Magyarországon már néhány évszázada készült. Céhbe tömörült nagyvárosi fazekasmesterek már ismerték és alkalmazták ezt a technikát. Rövid munkamenete a következő: a kikorongozott edényt száradás után alapfestékkel (engób) öntötték le, majd különböző módon díszítették, belekarcolták vagy írókával rárajzolták a mintákat. Ezután kiégették. Az edényt az első égetés után fémoxid tartalmú mázzal leöntötték, majd újból kiégették. A második égetés során nyerte az edény szemre tetszetős, de egyúttal ellenállóbbá tevő csillogó felületét. A máz színe attól függött, milyen őrölt fémoxiddal keverték el. Az ólomoxid áttetsző, színtelen volt, jól érvényesült alatta az alapfesték és a díszítmény. Drágább volt a zöldre kiégő rézoxid, melyhez leginkább karcolt vagy rátétes ornamentika társult. A vasoxid sárgára, a mangánoxid barnára égett ki. A legdrágább a kékre kiégő kobaltoxid volt. Féltve őrzött receptek adták meg a keverési arányokat, s a munka sikeréhez a megfelelő égetési hőfokot is ismerni kellett. Nem véletlen, hogy 2