Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)

79. HOZOMÁNY (Gulyás Éva)

79. HOZOMÁNY I. Kérdéscsoportunk a hozomány milyenségét vizsgálja társadalmi rétegenként és több időmetszetben, követve a századfordulótól napjainkig bekövetkezett változásokat. A hozományt általában a nő vitte a házasságba, bár bizonyos javakat (pl. borjú, egyes bútorfélék, gazdasági eszközök) a férfi, illetve a családja is adhatott. A hozomány mennyisége a vagyoni állapottól függött, ennek ellenére több helyen megfigyelhető az a törekvés, hogy a szegényebbek erejükön felül is előteremtik lányuk számára a hozománynak valót. Alapvetően két részből állt: valami bútorféle (láda, ágy, sublót, később már szobabútor stb.) illetve a stafírung, vagyis a vászonnemük (törülközők, szakajtóruhák, ágynemük, fehérneműk stb.), alsó és felső ruhák, ezek aránya, mennyisége, minősége korszakonként — mint a későbbiekben látni fogjuk — változhatott. A gyűjtések egyenetlensége miatt térképes ábrázolásra nincs lehetőségünk, ezért a gyűjtött adatokat szöveges formában fogjuk bemutatni. 777. A hozomány változása a századfordulótól napjainkig Három időmetszetben vizsgáltuk a kérdést: a századfordulón, az első világháború után, vagyis az 1920—30-as években és 1945 után, vagyis az 1950—60-as években. A hagyományos régi hozomány az 1880—1900-as években sok helyen még a láda volt a belevaló kenderből szőtt ágyneművel, törülközővel, szakajtóruhákkal és ruhafélékkel. „1895 előtt egy ládát kaptak, benne a ruhája". (4.) A 7. kutatóponton „a századfordulón tulipános láda, 6párna, 2 dunyha, 2 kapric (díszpárna), kisdunyha a bölcsőbe, 6 törülköző, 6 szakajtóruha, 4 liba". A 11. kutatóponton a századforduló előtt: „ menyasszonyi láda, 6 párna, 2 dunyha, 2 ágyhuzat, trézsák (szalmazsák), 6-6 konyharuha, kenyírruha, 2 hátalóabrosz, 2—4 törülköző, néhány zsebkendő". 1879-ben egy 4 kh-as hatgyermekes gazda „egy ládát, 6 vánkost, 1 dunnát" adott gyermekének (8.). Előfordult, hogy két ládát adtak: egy nagyobb tulipános ládát a ruhaféléknek, egy kisebbet az élelmiszereknek (2., 4.). A láda mellett ugyanebben az időszakban a módosabbaknál már megjelent az ágy (nyoszolya), a sublót (kaszni, sejtes, komód), a szekrény (sifony, fennálló), az asztal, a székek, de azt mondhatjuk, hogy általánossá csak a század elejétől vált a megye polgárosultabb településein.,, A tehetősebbek többet adtak. Régen csak egy láda, később kaszli, 2 sifony, ágy, asztal, szakajtóruha, abrosz, ágyhuzatok, 10 ing, ami a konyhára kell, lavór, teknő stb. " (10.). A láda szerepét már a múlt század végén átvette a hasonló funkciójú fiókos sublót, melyet praktikusabbnak tartottak, mivel több ruha fért bele, azonkívül a tetejét sublótterítővel letakarták, emléktárgyakat helyeztek rá, ezáltal a szoba egyik legdíszesebb részévé tudták tenni, a tükröt és a családi képeket is többnyire a fölötte lévő falon helyezték el. A láda használatból való kikopása azonban lassan ment végbe, mivel a szegényebb sorsúak még a század elején is adták, pl. a tiszazugi településeken (56.,57.,58.,59.,60.,61.,62., 63.). Arra is van adatunk, hogy a kettőt egyidejűleg adták és használták. 1885-ben egy 3 h szántóval és 1 h szőlővel rendelkező háromgyermekes parasztgazda a következőt adta: „1 sublót, 1 cifra láda, 1 szalmazsák, 1 nagy dunna, 4 párna" (63.). Általában a századforduló előtt ládát vagy sublótot, esetleg mindkettőt adtak, de mindenképpen kevesebb bútort, mint később, amikor már szobabútort is vitt a vagyonosabb lány a házasságba. Az ágy (nyoszolya) ugyancsak korán felbukkan a hozományba adott bútorok között. Számát tekintve kezdetben egy majd kettő, később az 1930-as években már páros ágy is lehetett a vagyonosabbaknál. A 4. kutatóponton 1910-ben az eladó lány kapott „1 tulipános láda kicsi, egy tulipános láda nagy, 1 nyoszolya, 2 dunna, 6párna". Az ággyal együtt adták általában a szalmazsákot és a derékaljat is. A 16. kutatóponton „tulipános láda, benne 6 törölköző, 6 szakajtóruha, 6 szalvéta, 6párna, 6 lepedő, 2 dunna, 1-2 párna és dunnahuzat, 4-5 pendel. Ritkán nyoszolyát is adtak hozzá. " Ugyanitt „1905ben az általános szokás a kaszli volt egy ággyal, gazdagabbaknál két ággyal", a vászonnemü mennyisége alig változott társadalmi rétegek szerint. A bútoradásnál már a század elején megfigyelhető az a tendencia, hogy a vagyonosabbak komplett szobabútort adtak, a közép- és szegényebb rétegeknél viszont a család igyekezett egyedi darabokból összehordani a berendezést, legalábbis a fontosabb bútorokat. A XX. század elején kezdődött a gazdáknál és majdnem egy időben a szegényebbeknél, hogy bútort adtak: „a sublóton kívül a szülők ágyat és szekrényt, a rokonok egyesével más bútorokat, széket, asztalt, szentképet stb." (13.) Bár a bútort általában a lány szülei adták, néhány bútorféleséget a vőlegény vitt a házhoz. Az asztalt a fiú apja 20