Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)

127. CIGÁNYOK (Csalog Zsolt)

rendjén alapuló egyensúly már erősen bomlóban volt, erre vall, hogy 16 helyen említik a „hagyományos foglalkozások" sorában a koldulást, és igen gyakori a „nem dolgoznak" válasz is, az előítélet ékesszóló jegyeivel kiegészítve (pl. 6.: „116 cigány, foglalkozásuk nincs, nem dolgoznak ... lopnak amit érnek, abból élnek"). A cigányság és a parasztlakosság távolságtartására jellemző, hogy az informátorok meglepően tájékozatlanok a cigányság nyelvi és csoporttagolódását illetően; ha a válaszok a foglalkozásokat a csoport hovatartozásra utaló megjegyzéssel is kísérik, általában tévesen informálnak (pl. az „oláhcigányok" megjelölés használata teljesen ötletszerűnek tűnik). 3. A fenti okok miatt lehetetlen megállapítanunk, hogy a század elején mely áruk, szolgáltatások származtak helybeli, és melyek vándorló cigányoktól. Annyi valószínűnek látszik, hogy a vályogvető cigányok sem csak lakótelepülésükön dolgoztak, hanem kisebb körzetben is vállaltak munkát (pl. 27.: 16-ból, 29-ből jött cigányok vertek vályogot), s a sok hiteltelen adat közt talán figyelmet érdemelnek azok, amelyek szerint teknő- és vályúfélét vándorló erdélyi oláhcigányoktól vásároltak (1., 2., 30., 54., 57., — 52.: bihari cigányoktól — vö.: 155/11/12.). A cigányoktól vett áruk közül a térképen nem szerepelnek: gyékénykosár és gyékénylábtörlő (25 említés), vesszőkosarak (8 említés), seprő (7 említés), sütőlapát (63), szerszámnyél (45), tövisborona (3., 54.), dézsaáru (45., 53., 54.), rézcsengő, kolomp (9 említés, két esetben a tiszaigari műhelyhez kötve), edény- és üstházfoltozás (6 említés), bogrács, serpenyő (50., 53., 58.), fúró (13 említés), gyógyfüvek (46.), edénykantár (23.), vászon, terítő, damaszt (4., viszonteladók), cserépedény (5., viszonteladók), zománcedény (tollért cserélték — 25., 30.). Csalog Zsolt 191