Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)

128. IDÉNYMUNKÁSOK (Csalog Zsolt)

128. IDÉNYMUNKÁSOK I. E kérdéscsoportnál a táj munkaerőmérlegét vizsgáltuk, a század első évtizedeire vonatkozóan. A mezőgazdasági munkamigráció mellett a kubikmunkára is kérdeztünk, nem kutattuk viszont a gyáripari orientációt, amely a két világháború közti időszak előtt nem is volt számottevő (erről lásd: 132/4). Nem tértünk ki itt a mezőgazdasági idénymunkákkal kapcsolatos, a településen belüli munkamegosztás kérdéseire sem, csupán a településről kimenő (export) és a településre bejövő (import) munkaerővel foglalkoztunk. Azokon a településeken, ahol helyi nagybirtok is volt, a paraszti faluközösség és az uradalom (uradalmak) különvált két (vagy több) gazdálkodási egységet jelent, a munkaerő-gazdálkodás szempontjából is. Pontosabban jártunk volna el, ha e körülményre is kitekintve vizsgálódunk, ezt azonban elmulasztottuk. (A faluközösség földtulajdonos tagja exportnak érzi a helyi uradalomba történő szezonális munkaerő-áramlást is; gyakran előfordult, hogy míg a helyi parasztközösség nagytávolságú aratómunkaerő-exportot bonyolított le, az uradalom máshonnan importált (olcsóbb?) aratómunkásokat. Mindezt figyelembe nem véve vizsgálódásunk alapegysége nem a paraszti faluközösség, hanem a település közigazgatási egysége, tehát egy némileg mesterséges kategória.) Nem kérdeztük, illetve nem térképeztük az alkalomszerű migrációkat (pl. 42: egy alkalommal Baranyába mentek aratni; 48.: a hagyomány szerint csak az 1863-as ínségévben mentek idegenbe, Erdélybe nyomtatni), csak a szokásszerü, évente ismétlődő mozgásokat. A kérdés megfogalmazásánál azonban ezen túlmenően nem lehettünk tekintettel a mennyiségi viszonyokra. így térképeinken is azonos jel jelöli egy-egy település lakóinak szűkebb körű — bár szokásszerű — migrációját (pl. vegyes, alkalmi napszámmunka a szomszéd település uradalmában) és a nagy tömegeket mozgató munkaerőcsere-aktusokat (pl. mezőtúri kubikosok, cibakházi aratók stb.). A megrajzolható kép így csak a megye munkaerő-gazdálkodási rendszerének strukturális vázlata lehet. 77. 7. Hová, milyen mezőgazdasági idénymunkára jártak? Két térképünk a települések kimenő munkamigrációjáról — export — ad számot, csak a fontosabb formákat tárgyalva, l/a térképünkön az egész mezőgazdasági évet, vagy féléves, hosszú idényt kitöltő migrációk szerepelnek, amikor tehát nem a mezőgazdasági ciklus kevésbé terhelt szakaszaiban felszabaduló munkaerő, hanem a település tényleges, abszolút munkaerőfeleslege migrált (kubikmunka, cukorrépamunkák és az általában ugyancsak cukorrépához kapcsolódó, hathónapos summásság, a specialista csoporthoz kapcsolódó dohánymunkák és a vegyes napszámmunka). Mint kivehető, ilyen abszolút munkaerőfelesleg a vizsgált időszakban főként a Jászságban és a falus településű Tiszamentén — kivéve a Tiszazugot — halmozódott fel, míg a tiszántúli területnek a folyótól távolibb, koncentráltabb települési viszonyokat mutató vidékén és a Tiszazugban csak szórványosan. 1/b térképünkön a rövid szezonra szorítkozó, a helyi mezőgazdasági ciklusba illeszkedő migrációk szerepelnek, évszakok szerinti csoportosításban: nyár: kapásmigráció (leggyakrabban szőlővidékekre), aratómigráció, a század legelején a nyomtatás (ez a forma a lótartáshoz kapcsolódó exporttevékenység volt), majd a nyomtatás eltűnésével a gépi cséplés (kezdetben „tüzes gép"-pel); ősz: a szőlőszüretre, a kukoricatörésre és a cukorrépaszedésre épülő munkamigráció. Megállapítható, hogy Szolnok megyében — a mezőgazdaság adott profilja mellett — őszi munkamigráció alig volt, a munkamigrációs rendszer alaptényezője a gabonaprofilból következő nyári munkacsúcs. A ciklus nyári fázisában jelentős munkaerőexportot mutat a Tisza- és Zagyva-menti zóna (itt, a réti talajokon Mezőtúri részes aratók cséplésben, 1920 körül (DAMNA: 1527-78) 192